Hosszú ideig konokul és fensőbbségesen elzárkóztam attól, hogy tagja legyek a mobiltelefonosok egyre sokasodó társadalmának. Azóta persze beadtam a derekamat, s ma már elképzelni sem tudom, miként lehetne mobil nélkül élni. Hozzám nőtt a jó pár évvel ezelőtti, a készülékeiket havonta cserélgetők által lenézett, súlyosnak és primitívnek tekintett eszköz, s a cégek rendszeres telefonos zaklatásai sem tudnak rábírni arra, hogy megváljak tőle, hiszen ez is mindent tud, amire nekem szükségem van.

A napokban azonban már-már meginogtam. A Gödör klubban ugyanis megnéztem Sergi Belbel katalán író négyszemélyes darabját, amelynek címszereplője a mobil. A nézőtéren kevesen ülhettek olyanok, akik hozzám hasonlóan annyira elámultak azon, hogy mi mindent tud egy mai miniatűr készülék. Szerencsére a Baksa Imre rendezte előadás akkor sem e sokfunkciós technikai eszközről szól, ha a mobil a cselekmény bonyolításában kétségtelenül nagy szerepet játszik.

Kakasy Dóra (fotó: Katona László)

A negyvenöt éves szerzőre, színigazgatóra és egyetemi tanárra csak az utóbbi időben kezdett felfigyelni a magyar színház, pedig darabjait szerte a világon sikerrel játsszák. Az Eső után című művét Almási-Tóth András rendezésében a Budapesti Kamaraszínház 2004-ben mutatta be, míg A vért a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház pár héttel a Mobil premierje után tűzte műsorára, a rendező: Keszég László.

A mostani pesti bemutató alcíme - comedia negra digital - fekete komédiát ígér, s a csaknem tragédiába forduló történet valóban bővelkedik groteszk és abszurd komikai elemekben. Az expozícióban négy különbözőképpen magányos embert ismerünk meg. Sara még nem heverte ki, hogy férje elhagyta, s e krízis rányomja bélyegét a lányával, Rosával való kapcsolatára is. A lánnyal - minő véletlen - épp ekkor szakít a barátja. A kettejük sorsával párhuzamosan egy másik anyáé is kirajzolódik, az üzleti és vállalkozói életben sikeres Claudiáé, aki viszont már régebben elvesztette (elveszejtette?) a férjét, így teljes egészében rátelepedik fia, Jan életére.

A fordulat akkor következik be, amikor a meg nem nevezett nagyváros repülőterét terrortámadás éri, s történetesen mindkét asszony épp ott van, és beszállásra vár. Sara felejteni akar egy tengerparti üdülőhelyen, Claudia üzleti hivatalos ügyeit intézné valahol Távol-Keleten. Halottak, sebesültek mindenhol, de a két nő kisebb karcolásokkal, no meg az esemény okozta lelki traumákkal megússza az akciót. Megfigyelés és rehabilitálódás céljából a túlélőket egy a külvilágtól szeparált szállodába szállítják. Eddig is jobbára mobilon érintkeztek egymással a szereplők, de e pillanattól kezdve csak ez a kommunikációs forma áll rendelkezésükre. A kezdetben csak felületesen megismert figurák élete kezd összegabalyodni, egymásba folyni. A felületes, rutin szövegváltásokat egyre inkább valódi diskurzus váltja fel. A gyerekek őszintén aggódnak anyjukért, az asszonyok tényleges támaszt keresnek gyerekükben.

Chován Gábor és Molnár Erika (fotó: Katona László)

Ez így gyenge melodráma lenne. A szerző azonban többszörösen megcsavarja a cselekményt, s félreértésekkel, késői ráébredésekkel teli komédiába fordítja a történetet. A szereplők ebben a kiélezett szituációban tisztázni akarják helyzetüket, életüket, igyekeznek leszámolni kis és nagy élethazugságaikkal, s szeretnék rendezni az egymás közötti vagy másokkal kialakult elrontott, félbemaradt, kiteljesítetlen kapcsolataikat. Természetesen még egy terrorista attak okozta sokk sem elegendő ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, s új élet kezdődjék.

A bonyodalmak legfőbb eszköze a mobil. Nélkülözhetetlen, hiszen az alakok csak ezen keresztül tarthatják egymással a kapcsolatot, de az is kiderül, hogy a mobil nem csak közvetlen információátadásra használható. Lehet például diktafon, amelyre Rosa ráöntheti apjának szóló szemrehányásait, illetve az egyik készülékről a másikra - mint a hagyományos magnóknál - át lehet játszani a felvételeket, ami a szövegmanipulálás remek módszerévé válhat. Az író jó ritmusérzékkel váltogatja a párhuzamos monológokban és az élő dialógusokban megfogalmazott szituációkat. A mobil szerepe más az egyik és a másik típusú jelenetben. Az előbbiekben értelemszerűen a kommunikáció egyetlen lehetséges közvetítőeszköze, az utóbbiakban viszont előtérbe kerülnek a kiterjesztett funkciói. Némi megszorítással: az első esetben a telefónia huszadik, a másodikban huszonegyedik századi formája érvényesül.

Naszlady Éva (fotó: Katona László)

A darab és az előadás műfaja s jellege nem engedi, hogy a recenzens ennél többet eláruljon a fordulatos cselekményből meg a fanyar komédiából. Azt viszont igen, hogy szóljon magáról az előadásról. A Gödör klubban helyet kapó produkció is igazolja, hogy egyre többen nem kifejezetten színházinak tartott terekben hozzák létre munkájukat. Van, aki kényszerből, van, aki tudatosan választja a talált tereket. Baksa Imre és Huszár Andrea tervező a játéktér kijelölésekor felhasználja a Gödör klub hosszanti falán végighúzódó csőrendszert s az erre merőlegesen álló térválasztók szabályos ritmusú sorát. A játszók be vannak szorítva a faldarabkák által határolt szűk és üres térrészekbe, a mögöttük látható rideg és fémes háttér megszabja a kort és korhangulatot. Nem reális játékhelyszínek alakulnak ki. Csak Claudiának adatik meg, hogy a nézőtér első sorába simulva egy kis toalettasztalkánál kezdje az előadást, és a repülőutazásra készülődve hosszasan készítgesse a sminkjét. Az éppen nem szereplő színészek sem hagyhatják el a játékteret, behúzódnak a faldarabkák és a csőrendszer közötti résbe. Oldalt, félig takarásban működik az előadás érthetetlenül névtelenségben tartott szereplője, aki az ütőhangszerként használt csöveket s egyéb fémtárgyakat megszólaltatva megadja az előadás ritmusát és atmoszféráját.   

Nem először tapasztalható, hogy Baksa Imre nagyon jól dolgozik a színészekkel. Ez esetben Naszlady Évával, Molnár Erikával, Kakasy Dórával és Chován Gáborral. Ritka színpadra lépéseikor mindig lenyűgöz Molnár Erika színészi ereje, igazsága. Az ő megfogalmazásában ez a mindent kisajátító Claudia egyszerre közönséges és esendő, nagyvilági és kisstílű, és sokáig nem lehet eldönteni, hogy fiával vagy fiatal szeretőjével beszél-e. Naszlady Éva tökéletes stílusérzékkel és fölényes szakmai tudással váltogatja a groteszk legkülönfélébb regisztereit, egyszerre felmutatva egy pillanat ellentmondásosságát. Ahogy pucér lábát a falnak támasztva hever egy polifonon, az mindent elmond Sara szeretkezés utáni testi és lelki állapotáról. Öröm nézni Chován Gábor felszabadult, sokszínű játékát, azt, ahogy Jan sodródását, úrifiúságát épp olyan találóan és játékosan érzékelteti, mint ahogy a Sarával, majd Rosával alakuló kapcsolatában a férfivá válásának folyamatát. Rosa fordulatokban és szélsőséges megnyilvánulásokban kevésbé látványos szerepét is hitelesíteni tudja Kakasy Dóra, akinek köszönhető az előadás egyik legerősebb momentuma: a lánynak az apjával, azaz a múlttal, egy élethazugsággal való szakítása, az éretté válás első lépésének megtétele.
A hírek szerint a Mobil más helyszínen is látható lesz. Akár a Gödörben, akár másutt, érdemes rá, hogy hosszabb szériában találkozzon a közönséggel.   

NÁNAY ISTVÁN

 

NKA csak logo egyszines

1