A Szabadkai Népszínház Magyar Társulata Marius von Mayenburg A csúnya című sötét vígjátékát kínálta idei szezonja harmadik bemutatójaként. A valamelyest nálunk is divatba jött német sikerszerző negyvenéves, író, fordító, dramaturg, rendező és színházigazgató Berlinben. E művének főszereplője, Lette műszaki szakember, aki váratlanul arról értesül, hogy ő kimondhatatlanul csúnya. Annak kapcsán szembesül evvel a köztudott, ámbár számára eddig ismeretlen ténnyel, hogy a szakmai konferencián nem mutathatja be az általa kifejlesztett dugaszt (mely szó alatt, megkockáztatom, a konnektorba illő villásdugót értjük). 

Ami Lette csúnyaságát illeti, még a felesége sem tudja, hogy Lette nem tudja – ebből egy jó jelenet kerekedik. Hősünk haladéktalanul plasztikai sebészhez fordul hirtelen támadt problémájával, s megszépült fizimiskára tesz szert. Innentől kezdve megváltozik az élete, kapós lesz, gazdag és sikeres, érdeklődése a feleségétől más nők irányába fordul. Hanem az orvos piacra dobja Lette arcát, megindítja a sorozatgyártást. A csúcsmodell hamar elterjed, s kezd túlkínálat mutatkozni az utcákon a Lette-fejű pasasokból. Nem kell hozzá sok idő, az eredeti is pusztán egy megkülönböztethetetlen másolattá válik. Ennyit a plasztikai műtétek konkrét és áttételes kockázatairól.

Előfordul, hogy egy színházi előadás láttán az ember megérzi, hol az a pont, melyik az a jelenet, amely a rendezőt a darab színrevitelére felbujtotta. Mint például most. (Aztán legfeljebb téved az ember.) A rövid, frappáns, jól pergő és szerfölött élvezetes szabadkai előadást rendező Dömötör András alighanem abból indult ki: vajon milyen lehet az a konferencia, amelyen egy csúnya ember nem tarthat prezentációt. Hát ilyen dekoratív, nagyszabású díszletű, vidámvasárnapos, kereskedelmitévés, effektgazdag, szórakoztató, mutatványos, lehengerlő, revüszerű. Mint amilyet a Jadran színpadán megjelenítenek fényekkel, hatalmas betűkből kiállított márkanévvel, Adagióval és behízelgő modorú, mikrofonba búgó hangú szövegeléssel. A jelszó: légy eladható! Vagy ha az nem, akkor legalább eladó. A hangsúly az értékesítésen van, nem magán a terméken. Hát hiszen ez ma a vezérfonal széles társadalmi síkon, a kereskedelemtől egészen a politikáig.

 

csunya 11 G. Erdélyi Hermina, Pálfi Ervin és Szőke Attila – A csúnya, Szabadkai Népszínház (fotó: Kovács Attila)

 

A Dömötör András és Szilágyi Nándor tervezte díszlet rendkívül szolgálatkész: gyors és egyszerű váltásokkal variálja a helyszínt. Irodai környezet az alap: íróasztalrendszer, amely könnyedén válik például műtővé, ha kell, később pedig felállítva látványosan kiadja a szóban és kereskedelemben forgó dugasz, a 2CK nevét. A hivatali helyiség odaadón felkínálja a kellékeket az orvosi beavatkozáshoz: a toll jó tamponnak, a számlaszalag géznek, az irattartó párnának, a radír implantátumnak, a cellux leukoplasztnak, a ventilátor pedig egy drasztikus pillanatban átminősül csontmaróvá. A Lettét játszó Pálfi Ervin – aki, ezt szögezzük le: helyből szép – a doktor urat adó Szőke Attila keze nyomán a műtét alatt a fejére gyűjt egy fél Ápisz-raktárt: ragasztják és csomagolják őt, és végül szépnek maradva jön ki a beavatkozásból. Egyébként is, mind a négy szereplő szép, éppen csak az előadás gazdag és nem kevésbé szép műsorfüzetében torzak valamennyien, olyanképpen fényképezkedve, hogy közben nyilván valami üveglapra nyomták oda az arcukat. 

Pálfi Ervinen kívül az előadás szereplői kétszer annyi szerepet játszanak el, mint ahányan vannak. Ezt leleményesen elősegítik a Janovics Erika tervezte kék-narancsárga kosztümök is, amelyek játékos egyenszínességükkel és hasonló szabásukkal szinte eltüntetik a különbséget férfi, nő, karakter és karakter között. Így például G. Erdélyi Hermina egyetlen szempillantás alatt válthat át parlagon maradó feleségből 73 éves rámenős dívává vagy biztos kezű műtős asszisztenssé. Szőke Attila hol a Lette főnöke Schlefferként fölényeskedik, hol pedig Scheffler doktorként operál azzal az enyhe, derékból hajlással, amelyet szívesen alkalmaznak a szolgáltatásukat felajánlók. Kovács Nemes Andor részint Karlmann szerepében, Lette kollégájaként igyekszik a lehető legnormálisabb lenni, miközben a gazdag öreg hölgy nem hagyományos orientációjú Karlmann fiaként a szerény kukkoló pozícióját őrzi. 

A négy színész gördülékenyen, pontosan összepászított csapatmunkában terel végig bennünket a történeten. Amely történet alapjában véve, intellektuális tartalmát tekintve egyáltalán nem vastag, sőt valahol talán eljátszik avval is, hogy akinek intellektuális igényei volnának e helyt, annak milyen jól fogyasztható gagyit lehetne eladni. De azért az estével elégedett néző mégiscsak eltűnődget egy ideig – legalább a hazafelé úton –, hogy ha egy ember képes feléből futószalagon gyártanának újabb és újabb példányokat, akkor végül is miképpen lehetne megnyugtatóan rendezni azt a kérdést, hogy ki hordja az arcát kinek. 

STUBER ANDREA

 

NKA csak logo egyszines

1