Az átmenet pillérei
A Salzburgi Ünnepi Játékok idei eseményeit a német nyelvû média feltûnõen nagy várakozása elõzte meg.* A megkülönböztetett figyelem oka a fesztivál élén történt vezetõváltás volt: a Karajan-éra után vett nagy fordulatot jegyzõ Gerard Mortier kilenc évig tartó ténykedésének befejeztével (az irodalom-, zene- és színháztudomány, sõt az üzemgazdaság ismerõjének számító, zeneszerzõként, karmesterként és tanárként is mûködõ) Peter Ruzicka lett az ünnepi játékok mûvészeti vezetõje, aki eddig a hamburgi operaház és a müncheni biennále intendánsaként osztatlan elismerésben részesült. Mortier irányítása alatt a Salzburger Festspiele a világ leginnovatívabb zenés színházi fesztiváljává és a rendezõi színház seregszemléjévé vált, amely nem zárkózott el a radikális törekvésektõl sem, ezért minden érdeklõdõ számára érzékelhetõvé vált annak tétje, hogyan érvényesül a továbbiakban "megõrzés és megújítás" dialektikája. Ruzicka egyik sajtókonferenciáján tett kijelentése, miszerint a jövõben nem lesz még egy "Jedermaus", se "Fledermann" - utalás az idén új rendezésben színre került Jedermannra és a tavaly hallatlan botrányt kiváltó Die Fledermausra, amelynek okán egy halleini orvos pert indított a fesztivált szervezõ alapítvány ellen - egyoldalúan ugyan, de kellõ határozottsággal jelezte az elmúlt évtizedben gyakori, szokatlanul merész kezdeményezésektõl való távolságtartás szándékát. Ugyanakkor a 2002-2006 közötti idõszakra felvázolt dramaturgiai irányvonalai a fesztivál exkluzív profiljának, különleges mûsorának fenntartását, azaz a kilencvenes években megkezdett út folytatását célozzák.
Színpad-kép
Az a közeg, az a tér, amelyben mozgunk, meghatározza egész lényünket. Az olyan koncentrált tér, mint a színpad, még fontosabb.
A programmagazinban nem is szerepel a nevük. A szerzõ, a rendezõ, a szereplõk igen, akik a látványt meghatározzák, nem. Holott rajtuk áll, megvalósulhat-e a sok alkotói elképzelés, alkalmas-e a tér a játszásra, a jelmez a jellem kifejezésére. Segít, vagy ellenkezõleg, hátráltat, értést nehezít. Gazdag az eszköztár még akkor is, ha kevés a pénz, illetve sokszor épp a sok pénz veti vissza az alkotó fantáziát. A nézõ élményét mindenféleképpen az a kép határozza meg, ami a függöny felgördülése illetve a színpad kivilágosodása után eléje tárul. Intellektuálisan és érzelmileg is már az elsõ pillanatban befolyásoltatott. Akkor is így van ez, ha már tudja, hogy melyik színházba és mire ül be. Régebben markánsabb volt a különbség, a meghatározó rendezõk által szinte minden színháznak megvolt a sajátos formanyelve, de azért még ma is, ha fakultabban is, valami érzékelhetõ ebbõl.
Kortárs tánc: hol és kinek?
Szeptember végétõl november közepéig: 9 elõadás, 5 helyszín (ebbõl az egyik társulat két külön helyszínen). Mit hol és miért ott? Alábbi kitekintés egyben betekintés is a kortárs táncélet helyszíneibe.
Barlangi mentők
TranzDanz
Õsi, kultikus helyszínekre "utaztat" a MU nézõtere. Kitágul a tér, valami különös, jeges fuvallat érzik. Hûvös van, hidegek a falak. Régmúlt idõkrõl mesélnek. Megszólalnak a néma rajzok, a színes barlangi ábrák. Elõttünk vibrálnak a pálcikaharcosok, süvít a mamut csorda, lobog a tûz.
A liba halála
Katona József Színház
A Nagy Testvérrõl manapság mindenki hallott, ha nem is egészen azt, amit Orwell róla az 1984-ben, ebben a XX. század történelmét igen találóan jellemzõ negatív utópiában leírt. Bár azon sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy a Big Brother tömeges élvezõi nem ismerik föl az angol név mögött a totális diktatúra vezéralakját. Azt hiszik, a Nagy Testvér a televízió, s nem gondolnak arra, hogy az igazi manipulátor, a tényleges kukkoló a kamera mögött van, az ember, a nézõ az, aki visszaél a kilesett titkokkal.
