A múlt évad végén bemutatott kortárs történelmi dráma, a Menekülőkkapcsán fogalmazza meg fenntartásait Balogh Géza a drámapályázat műfajával szemben, e sorok írójának meg éppen egy ilyen pályázatra beérkezett művek olvasásával, értékelésével telt a nyara, hogy aztán a Magyar Dráma Napja, szeptember 21. köré szervezett színházi találkozón, a 10. dráMa alkalmával Székelyudvarhelyen megneveztessenek a díjazott darabok, amelyek közül egyet-egyet színre visz a rendezvényt szervező Tomcsa Sándor Színház, illetve az utóbbi években partnerként közreműködő nagyváradi Szigligeti Színház. 

Mindkét társulat előadása beválogattatott egyébként az idei POSZT-ra, melynek versenyprogramjában öt határon túli magyar színház szerepelt – pécsi recenziójában a nagyváradiak versenyelőadásáról, A kaukázusi krétakörről is ír Urbán Balázs. 

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján a nagyváradiak másik előadással vettek részt, történetesen az előbb említett dráMa pályázatán két évvel ezelőtt „debüt”-díjas, azaz az elsődrámás szerzők művei között nyertes Kapufa és öngól című darabbal, melynek premierje egy éve épp a Magyar Dráma Napján, Székelyudvarhelyen, a 9. dráMa keretében volt. Az idei kisvárdai fesztivál további tizenhárom versenyelőadásával is foglalkozik Dömötör Adrienne beszámolója.

Nem készült ez tematikus számnak s nem is lett az, de mindenképp ide kívánkozott Darvay Nagy Adrienne-nek az egykori legendás temesvári színész-direktor, Sebestyén Géza alakját megidéző írása.

Azok a színházi karrierek még épülnek, amelyeket nyaranta évről évre bemutat az AlkalMáté Trupp, vagyis a legendássá lett Máté Gábor-osztály – tagjai közül idén Fenyő Ivánra került a sor, az ő történetére.. Az előadásról ketten szólnak e számunkban – Stuber Andrea és Bácskai Júlia –, más-más megközelítésben.

A nézőpontváltás a lényege a Rosencrantz és Guildensternhalottcímű Tom Stoppard-műnek, amely ha úgy tetszik, Hamlet-parafrázisként a Gyulai Shakespeare Fesztiválon került színre Tapasztó Ernő rendezésében.

„Eredeti” Shakespeare-t mutattak be nyáron a Szegedi Szabadtéri Színpadon, a Rómeó és Júliát Hegedűs D. Géza rendezésében – hogy miért az idézőjel, annak magyarázata (is) meglelhető D. Magyari Imre írásában, de megszólal ismét egy másik nézőpont is – a szó szoros értelmében.

A nyári színházi szezont követően a Színházak éjszakája amolyan ráhangoló szeptember közepén az új évadra – ezt a célt szolgálja lapunkban V. Gilbert Edit élménybeszámolója is. Ráhangoló az évadra – amelyben mindig együtt kezdet, újrakezdés és folytatás – a Fesztbaum Bélával készült interjú is a Rózsavölgyi Szalonban általa rendezett s idén is látható Rosmersholm kapcsán.

Az évadnyitó színházi maratonnál, a Színházak éjszakájánál – melynek kitalálója az itt más összefüggésben már említtetett Máté Gábor, s amely eredendően nem is szeptemberben, hanem márciusban volt 2012-ben – négy évvel idősebb a Müpában évről évre megrendezett zenei Maraton, idén a színház világában is jól ismert Leonard Bernsteinnel s a XX. századi amerikai zenével a főszerepben.

SZŰCS KATALIN ÁGNES

 

NKA csak logo egyszines

1