Különleges maraton a Müpában

A jó előre meghirdetett rendezvénysorozatnak már a címe is figyelmeztetett: ezúttal szélesebb (stiláris) távlatú barangolásra invitálják a szervezők az érdeklődőket. A kul-túra (napjainkban divatos szójátékkal: cool-túra) vállalkozó kedvű résztvevői hagyományosan a Müpa több helyszíne között közlekedhettek, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem és a Fesztiválszínház között óránként népvándorlást rendezve, miközben kisebb csapatok megszállhatták az Előadótermet és az Üvegtermet, ahol ingyenes előadás-, illetve rendezvénysorozat zajlott. S ha valakinek közben maradt szabadideje, végignézhette a „kiállítás képeit” Bernsteinről, és elidőzhetett a tanulságos-informatív kísérőszövegek értékes idézeteinél.

A korábbi maraton zeneünnepekhez csatlakozott nap tematikájához az alapötletet Leonard Bernstein születésének centenáriuma adta – és kínálkozott a lehetőség, hogy ne csupán erre az alkalomra megtanult Bernstein-művek hangozzanak el, hanem egykori zenei környezetének felidézésével szélesebb távlatú hangképet alakítsanak ki az amerikai zene történetileg időtálló értékűnek bizonyuló alkotásaiból.

Ki még csak nem is „gépen száll fölébe”, igencsak szórványos mozzanatokat tud gyűjteni a távoli ország, illetve kontinens zenei életének utóbbi évszázadáról. Természetes ez, ha belegondolunk, mily keveset tudunk akár a szomszéd népek XX. századi művészetéről (egy ilyen tematikájú ország-város játék gyakran vezetne siralmas eredményre). Éppen ezért általános érvénnyel hasznosnak értékelhető a tematika ilyetén módosítása. Még akkor is, ha sokaknak a Gershwin-zene iránti rajongása erősödött leginkább.

Mert Bernstein-portrénk is új vonásokkal gazdagodott, olyanokkal, amelyekhez egyébként legfeljebb speciális érdeklődésű szakember juthatott volna el.

A stiláris fajsúlykülönbség ezúttal sokkal jelentősebb volt, ugyanakkor vitathatatlan, hogy a kínálat mindig szerethető-élvezhető, a figyelmet lekötő, néha továbbgondolásra inspiráló műsorokat tartalmazott.  A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a maratonok rezidens együtteseinek számító zenekarok léptek fel, a MÁV Szimfonikus Zenekar nyitotta meg a rendezvénysorozatot, majd a fennállásuk 40. évadát tavaly ünneplő Budapesti Vonósok léptek fel, ők adták át a terepet a kizárólag Bernstein-művekkel jelentkező Óbudai Danubia Zenekarnak. Megtöltötte e legnagyobb hangversenytermünket az Amadinda Ütőegyüttes lelkes rajongótábora – ők Joplin-, Steve Reich- és Cage-művek mellett Elliot Cole és Norvo zenei világába is bepillanthattak. Az élet úgy hozta, hogy épp most tértek vissza amerikai turnéjukról… Ismert-népszerű Bernstein- és Gershwin-művekkel örvendeztette meg a közönséget mind a Pannon Filharmonikusok együttese, mind a záró koncert hagyományos előadója, a Budapesti Fesztiválzenekar (ezúttal – a maratonok történetében első ízben – nélkülöznünk kellett Fischer Ivánt). 

Rendkívül változatos volt a Fesztiválszínház műsorkínálata. Méltán tartott számot nagy érdeklődésre a Zeneakadémia hallgatóinak koncertje, amelynek műsorán kizárólag Bernstein zongoradarabjai szerepeltek. Az Évfordulókcímű ciklusok további tételeit az Üvegteremben hallhatták, akik épp „ráértek”. Mert néha időközben derült ki, hogy szerencsére nem jutott jegy valamely eleve tervezett programra, így lehettünk részesei az alternatív kínálatok egyikének. Nagy élmény volt a Szent Efrém Kórus Copland‒Gershwin‒Bernstein műsora (utóbbi szerzőtől a Chichesteri zsoltárokat hallhattuk), s érdekes színfoltot jelentett Bernstein korai, az amerikai opera megteremtésére tett kísérletének számító egyfelvonásosa, a Trouble in Tahiti(Baj van Tahitin). A kisegyüttesre hangszerelt verziót Philipp György rendezésében egyszersmind zenei vezetésével láthattuk-hallhattuk. Az 1951-ben komponált (s a következő évben bemutatott) kisopera némi aktualizáláson esett át, ám ez csak még közelebb hozta a közönséghez a 12 éven felülieknek szánt produkciót. A szinte kizárólag hazai előadóművészek által realizált maraton műsorában „kakukktojás” volt, de igazi fesztiválprodukció (a csak itt, csak most gondolat jegyében) Paul Appleby dalkoncertje Ernst Munneke zongorakíséretével,  műsorán Bernstein, Ives, Harold Meltzer és Willian Bolcom  dalaival – utóbbiak megszólaltatásában Kertész György gordonkaművész működött közre. És aligha lett volna teljes a körkép a Modern Art Orchestra nélkül, Bernstein, Duke Ellington, Georg és Ira Gershwin örökzöldjeivel.

Olvasva mindez talán „sok” – végigélve örömtelien kimerítő, lelkesítő és inspiráló volt. Csak azon sajnálkozhattak a szerencsések, akiknek (szinte) minden hangversenyre jutott jegy, hogy nem láthatták a vetítéseket, és lemaradtak az üvegtermi élő műsorokról. Lehet, hogy legalább a vetítéseket „prolongálni” kellene, esetleg a maraton szellemében tréfásan „hangversenyjegyhez kötött” belépési lehetőséggel? Hogy az elsősorban élő produkciók iránt érdeklődőknek is jusson a múlt megörökített, élményszerű eseményeiből. Mert az sem tanulságok nélkül való, ha belegondolunk, méltán népszerű ismeretterjesztő előadásai idején elképesztően aktuális zeneirodalom-ismerettel rendelkezett Bernstein. A szakmabelinek tehát fontos figyelmeztetés: nem elég poénkodni, a szórakoztatva tanításnak alapfeltétele a komoly szakmai tudás.

Megint „megmozdult az ország”, ügy lett a zene – és megannyi közösségi élménnyel gazdagodott, aki bármilyen rövid időre is ellátogatott  a Maraton keretében  a Müpába.

                                   Fittler Katalin

 

NKA csak logo egyszines

1