Shakespeare: Rómeó és Júlia

Nem holmi szőke nyápic fickót látunk, akit előre siratni kell. Egy hősért izgulunk, aki szép és férfias, romantikus és bátor – minden korok nőideálja. Még a férfiaké is, mert a fiúbanda is rajong rómeóért. ő a vezetőjük. Vecsei H. Miklós hite és lelkesedése új tartalommal tölti fel a 400 éves szerelmest. ő a szerelembe szerelmes, bárki boldogan lenne az ő Júliája, ha olyannak látná önmagát a fiú szemében, aki így lángra tudja gyújtani. a szerelem kialaku- lásába könnyen beleéli magát a néző, magával ragadó a lendület. Humorban sem szűkös a rendezés, például rómeó a magasba mászik Júlia erkélyéhez, csimpaszkodik, függeszkedik két ujjal a peremen, mire a kedves megjegyzi: te csak maradj így, jövök vissza!

Mészáros Blanka hangulatváltó kamaszlány, aki lázadását bizonyítandó még cigarettára is gyújt szerelme mellett: már nagy kislány – már nő vagyok! az első jelenetekben a dajkával – a nagyon szeretnivaló módon káromkodó-élce- lődő Szűcs Nellivel – bohóckodnak, szó szerint, piros orral vicceskednek, bizalmas a viszonyuk. olyannyira, hogy Júlia anyja kirekesztve érzi magát, próbál ő is bekerülni a saját lánya kö- rébe. Hegyi Barbara bordó selyemhálóingben és pongyolában látható, szép nő, később derül ki, miért nem boldog. úriasszony, gazdag, neves, de ott az erőszakos capulet apuka: Szabó Győző ismerős-magyaros tálalásában. az álarcosbál után csontrészegre issza magát, később Júliát derékszíjjal akarja a nem kívánt házasságra kényszeríteni. a rendező új színt visz a családértelmezésbe, miért nem lázad Júlia, se az anyja capulet ellen. Szinte látjuk a múltat, a dajkára azért is volt szükség, mert capulet kirakatbábként tartja szép asszonyát, akinek meg kell őriznie melle ruganyosságát. a jó parti, paris grófja Hajdu Steve ábrázolásában belép és máris nagyon magas.

a későbbi tragédia ellenpontja az első felvonás – szinte végig a boldogságról, örömről szól. Verona mediterrán házaiból sugárzik a meleg hangulat, tánc-móka-kacagás. Mondogatják, hogy itt kérem, gyűlölködés folyik két család között, de a két családot alig tudod megkü- lönböztetni. Hegedűs D. Géza rendezéséről hiába vizionálta valaki az aktuálpolitikát, nincsenek pártok és színek, éppen ezzel döb- bent rá minket: olyanok vagytok ti is, mint ők. olyanok ők is, mint ti, akár capuletek, akár Montague-k vagytok. Tombol a fiatalság, a szépség, hogy még erősebb legyen a kontraszt a halállal. Motoroznak, berregnek, énekelnek, kétértelmű pajzán vicceket sorolnak, ennek egyik főkolomposa Benvolio – Józan László megformálásában árasztja az energiát, a tragédia végén a gyásza is telített, mint aki hirtelen megöregedett barátai, rómeó és Mercutio (Hajduk Károly remeklése) halálával. Nem okoz csalódást Tybaltként Orosz Ákos, Montague-néként Igó Éva és a kormányzó szerepében Kamarás Iván.

Juronics Tamás koreográfiája pontos, nincs túllihegve, vívás-tánc-lépésdallam a helyén.Trill Zsolt Lőrinc barátjának naivitása nem elég a titkos terv végrehajtásához, soha nem bocsájtja meg magának, mi pedig a kollaboráns gyávaságot is látjuk a viselkedésében. Majdnem békét szervez, de mégsem. Majdnem győz a gyerekszerelem, de mégsem. És mire belátóak lesznek a felnőttek, addigra mindenki elveszí- tette a legfontosabbat. Értjük, ez bizony itt és most is nekünk és rólunk is szól.

a társaságomban lévő 12 és fél éves szerint „zseniális hogy klasszikus és modern egyszer- re!” – és ki másért kellene bemutatni a rómeó és Júliát? Mészöly Dezső fordítása a fülünkben van, már amennyit értünk belőle, hiszen a 4000 nézőt kiszolgáló hangtechnika nem tökéletes, tíz szóból hármat nem értünk, bármilyen retorikájú színész beszél, a szín bármelyik oldalára állva. a zenével nem járunk így, az előadás sikeréhez és egyedi hangulatához nagy mértékben járul hozzá Márkos Albert zenei vezetése alatt a dzsesszes hatású kísérő- és szóló zene valamint a kórus. utóbbi fehér bohócként Shakespeare-szonetteket énekel, dúdolgat vagy csak fel- és eltűnik mintegy a Sors és a Véletlen szellemeként. Tagjai átlépnek, átfutnak a színeken és a színhelyeken.

Kis Beatrix és Antal Csaba jelmezei közelségbe hozzák a szereplőket és népes baráti körüket. Vannak még gyerekek, van itt kutya, veteránautó – ahogy kell. antal csaba díszlete öt épületet foglal egybe, a mediterrán hangulatú hófehér házakat és a multicégeknél látható körfolyosós, zöldnövényes templomot (asszociálunk a holland Escher egymásba fonódó labirintusházaira). az öt épület egyike-másika kerül előtérbe, nem könnyű számon tartani, hány kétszintes házat látunk. a színészek fel és le sétálnak-rohangál- nak a lépcsőkön, a kórus még horizontálisan is átléphet, mindez esztétikai gyönyört okoz és egyben ritmust ad az előadásnak.

A Szegedi Szabadtéri Színház minden tekintetben jól szervezett háttérmunkát ad, például a belépőjegyek a rEök-palota két remek kiállítására is érvényesek, szuper a jegyszedő stáb, belépéskor mindenki kap egy szétnyitható esőkabátot, hiszen esélyes volt a zuhé. a bemu- tatón pár csepp esővel megúsztuk, a színészek veszélyes terepen futkosnak, magasban, nem hiányzik a csúszós felület, izgulunk értük is. Egyes nézők képesek lennének az esernyőket kinyitni, ők sem Molière-t nem ismerik, sem az  alapszabályokat, és nem jutna eszükbe figyelni másokra. Erre reagálnak finoman a szervezők. Jó hangulatú az előadás, klasszikus és modern, ahogy az idézett kislány fogalmazott, kezében a könyvvel: Rómeó és Júlia.

Hogy a szerzőről szót se ejtettem? Nos, ismét idézek: hogy miket tud ez a Sekszpír Viliem!

Bácskai Júlia

 

NKA csak logo egyszines

1