Örkény István Macskajátéka Oroszországban

 

Az idén ötvenöt éves Macskajáték frissen, üdén járja a maga útját Oroszországban is, ahová negyvennégy évvel ezelőtt jutott el először. Most Micsurinszkban mutatták be.

– „Öt évvel ezelőtt került kezembe a darab, és azonnal tudtam, kikkel szeretném színpadra állítani – mondta a vastapsos siker után Nyikolaj Jeleszin rendező, az Orosz Föderáció érdemes művésze. – Szinte láttam magam előtt őket, pedig akkor még nem voltam a színháznál. Nagyon boldog vagyok, hogy ez az este fölülmúlta a várakozásaimat is.” A micsurinszki színház a kamarateremben adott otthont Erzsinek, Gizának, Egérkének és a többieknek, publikum és társulat együtt lélegzik ott, a suttogást is hallani, s az első sorból kicsit nyújtózva akár meg is érinthetné a színészeket a néző. És mert a Macskajáték egyszerre abszurd és – hacsak nem lusta az ember – továbbgondolandó filozófia, a fergeteges siker nem marad el, szerte a világon évtizedek óta így van ez. 

A Magyar Rádió tudósítójaként a hetvenes években, majd az ezredforduló tájékán hosszú éveket, összesen több mint tízet töltöttem Moszkvában, jóleső érzéssel írom le, hogy Örkény István évtizedek óta folyamatosan része a magyar kultúra rangos oroszországi képviseletének. A Macskajátékot az 1974-es moszkvai bemutató óta mintegy harminc színház tűzte műsorára, vetítették a tévében is.

A moszkvai Magyar Kulturális Intézet jóvoltából most egy orosz méretekben kisváros, a kilencven ezer lakosú Micsurinszk elegáns színházában lehettem tanúja annak, hogy Örkény változatlanul mindenkit közel enged magához, és ezzel a lehetőséggel általában sokan élnek is.

Tudósító vagyok, nem színikritikus, egy-egy színházi élmény nem egyszer más nyomot hagy bennem, mint bennük, nagyobb a szabadságom, következőleg véleményt mondva több kockázatot vállalhatok, de ezúttal ilyesmi fel sem vetődött bennem, amikor a szünetben tudtára adtam a körülöttem állóknak: megjött Örkény István.  

 

Valtozatlanul 19 Macskajatek

Eleonora Morjeva és Tatjana Nyikolajeva

 

– „Sokadik alkalommal, sokhelyütt láttam már ezt a számomra különösen kedves darabot, de ennyire egyik előadás sem tetszett még – mondta a bemutató után Tatjana Voronkina, a Macskajáték (és megannyi más Örkény-mű) fordítója. – Sziporkázó rendezés, magabiztos egyensúly, pedig lehet ám itt bukdácsolni, ha valakit elvisz a lendület, és két olyan alakítás, amelyhez hasonlót én még nem láttam egyszerre jelen lenni a Macskajáték színpadán. Tatjana Nyikolajeva, az Orosz Föderáció érdemes művésze úgy volt Orbánné ezen az estén, hogy folyton az járt az eszemben, ő tényleg Orbánnné: nem a darab Orbánné nevű főszereplőjét jeleníti meg, valóban ő Orbánné. Ennyire egy az egyben látni valamit ritka szerencse, e szerepet tekintve számomra ez az első maradéktalan alakítás, amelyet látnom adatott. Méltó párja volt Egérke, Elenonora Morjeva. Az ő neve mellett még nem szerepel az érdemes művész elismerő cím, de meggyőződésem, hogy ez nem sokáig marad így: kivételes tehetség.”

Tatjana Voronkinát (több száz magyar irodalmi mű „orosz hangját”) hallgatva fölvillant bennem egy réges-régi, ugyancsak orosz emlék. A Kékszakállú herceg vára moszkvai, Bolsoj színházbeli bemutatója után Richter rohant be így Ferencsik öltözőjébe: „János, ugye ilyennek gondolta Bartók az ő Juditját?!” Obrazcova fantasztikus teljesítményének, Nyesztyerenkóval az oldalán, Budapesten is lehetőségünk volt tapsolni. Istenem, gondoltam most, milyen jó volna, ha a magyar közönség megismerhetné Örkény Orbánnéját e csodálatos színésznő, Tatjana Nyikolajeva alakításában is, amint Egérkével, Eleonora Morjevával oda s vissza nyávognak önfeledten az örökkévalóságnak, mert a színház örök; ha így ad magára, különösen az.

 Másnap reggel, mielőtt visszaindultunk volna Moszkvába, tettünk még egy rövid sétát a színház körül, velünk volt a főszereplő, Tatjana Nyikolajeva is, már korán reggel ott volt, hogy elköszönjön tőlünk, pedig aznap megint színpadra kellett lépnie. Egy járókelő, meglátván társaságunkban a művésznőt, kedvesen ránk nyávogott. Megkockáztatom, nem ez volt az utolsó ilyen kedves-hamiskás köszöntés a micsurinszki utcán: a színház a szezon végéig havonta kétszer invitálja a Macskajátékra a nézőket. 

 Kerekes András

 

NKA csak logo egyszines

1