Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak - Ódry Színpad

 

Törnek a műanyag pezsgős poharak a talpak alatt. Mulatnak a fiatalok, folyik a pia. Az alkohol mámorában világot megváltó tervek születnek. Regények és tanulmaányok a képzelet homályos labirintusában. A durvuló éjszaka egyre vadabb látomásai sem tűnnek megvalósíthatatlannak. Még mindenki előtt ott az élet. Szédületes látvány a jövő széles horizontja. A realizálás időpontjának távolisága biztonságot és erőt ad. Villámgyorsan párok alakulnak a partin. Az egyik, átmenetinek induló kapcsolat komolyra fordul. Gloria és Anthony összeköltöznek, majd házasságot kötnek.

A fiatalok közös élete ígéretesen indul. Terveik között szerepel egy párizsi tanulmányút. Ám ezt a tehetős Adam nagybácsi (Vajdai Vilmos) nem támogatja anyagilag.

Francis Scott Fitzgerald Szépek és átkozottak címmel írt regényét Bódi Zsófia dramaturg alakította színművé és Vadász Krisztina állította színpadra a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán. A drámai verzió hanyagolja az alapmű történelmi idejét. Az előadásból nem derül ki, hogy a szesztilalom rémétől fenyegetett Amerikában, az első világháború előtt, közben és után játszódik a cselekmény.

Vadász Krisztina rendezése a fiatalkori ábrándok elvesztéséről szól, ám a színpadi Szépek és átkozottak, ellentétben a regénnyel, nem folyamatot, hanem állapotot ábrázol. Nem látszik a két gyenge és enervált ember, Gloria és Anthony kettősének kínkeserves, rózsatövisekkel szegélyezett belső útja. Holott Fitzgerald társadalmi regényében ez is hangsúlyos. A céltalan unalom csak olykor válik plasztikussá, különösen a többszereplős jelenetekben. A két fő karakter kevésbé érdekli az alkotókat.

A bátor céloktól, az életet megszépítő tervektől el kellene jutniuk az elbizonytalanodásig, kicsit később a kétségbeesésig, végül a teljes meghasonlásig. Ám a regénybeli drámai csomópontok nem válnak a színpadon lényegessé. Ilyen a vallásos, az alkoholtilalmat támogató Adam nagybácsi váratlan megjelenése a féktelen ivászaton. Azért fontos ez a rész, mert innentől kezdve válik bizonytalanná a fiatalok apanázsa, amelyre pedig egyre nagyobb szükségük lenne, hiszen anyagi helyzetük enyhén szólva is bizonytalan.

Nincsenek könnyű helyzetben a színpadra lépők, mert a rendezés, belefeledkezett a miliő megalkotásába, s nem kínál hálás lehetőségeket a színésznek. Hojsza Henrietta koreográfus találékonyan egzaltált mozgássorai azonban megteremtik a belső világ ábrázolásának módozatait, különösen a férfi főszereplő esetében.

A purgatoriumban 1

Rohonyi Barnabás és Hermányi Mariann (fotó: Éder Vera)

 

Rohonyi Barnabás Anthony Pitchként többre hivatott, kallódó fiatalember. Erőtlen és melankolikus. A valódi cselekvés, a tervei realizálása (például az írás) helyett bulikba és alkoholba menekül. A függőleges elmozdulásokat is jól használó test azt érzékelteti kiszámíthatatlanságával, ahogy az energia meddővé alakul, mert a széteső személyiség sehogyan sem találja a tehetség kitörésének és megnyilvánulásának mikéntjét. Rohonyi csupa hirtelen megkezdett mozdulat, ám a fiatalember lendülete gyorsan alábbhagy. Nemegyszer leheletnyi ideig a falra kuporodik az újszülött pózába meredve. Vagy a földre kerül. Hanyatt esik a pezsgős pohár szilánkjaiba. Az akaratgyenge Anthony-é lehetne a mennyország, de a purgatórium jut neki, ahonnan inkább a pokol, semmint a paradicsom felé vezet az útja.

Gloria alakítója, Hermányi Mariann szürkébb a kelleténél. A regénybeli alak a társaságban flegma és hideg, ám érzékenyebb a végzet asszonyánál. Ennek köszönheti, hogy annyian szeretnék a magukénak tudni. Nagyjából annyira iránytalan Gloria élete, mint a többieké, mégis a rejtély jól áll a lánynak a prózai változatban. A színpadon ebből sajnos vajmi kevés látszik.

A jól megoldott zárlatban Anthony és Gloria megkapják a régóta várt örökséget. A fokozatosan sötétbe boruló színpadon a házaspár lábainak dobogását hallani. Türelmetlenek, akár a hosszú idő után a mezőre vezényelt és ott szabadjára engedett csikók. Az újrarendeződő életerő hangjai ezek. Fitzgerald világának figurái azonban gyorsabban öregszenek a valós koruknál, ezért a huszonévesek őszinte rémülettel gondolnak az eljövendő harmincas éveikre. Az Ódry Színpad előadása – nagyon helyesen – nem mond sem igent, sem nemet arra a kérdésre, hogy a fiatalok élni tudnak-e az ölükbe pottyant anyagi függetlenséggel.

Szekeres Szabolcs

 

NKA csak logo egyszines

1