Nemzetközi Találkozója
Bia³ystok

Az Aleksander Zelwerowicz Színházi Akadémia Bia³ystoki Bábmûvészeti Tanszéke 2002 és 2004 után idén harmadik alkalommal rendezte meg a Bábmûvészeti Iskolák Nemzetközi Találkozóját. A fesztiválra a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem Meczner János vezette másodéves bábszínész osztálya is meghívást kapott.

Manapság, amikor a színházművészet mind elszántabban keresi az új kifejezésmódokat, lassan elmosódnak a határok: a modern színház egyre gyakrabban használ fel bábszínházi formákat, míg a kortárs bábelőadásokból mintha lassan eltűnnének a bábok. "A bábszínház keretei kitágulnak, hagyományos formái átértelmeződnek. A változás itt zajlik a szemünk előtt: a fiatal művészek, színész- és rendezőhallgatók előadásaiban. Ezen a fesztiválon a fiatal alkotók találkozhatnak egymással és a szakma nemzetközi képviselőivel, inspirációt meríthetnek egymás előadásaiból, kicserélhetik a tapasztalataikat." - fogalmaz Wojciech Kobrzycski fesztiváligazgató.

 

A bábosok megszállják a várost

Előadásokat tartanak az egyetem színháztermében, padlásán, tantermeiben, a bábszínházban, a főtéren, az utcán. Görög sorstragédia és vásári bábjáték, Carmen- történet és gengszterfilm-paródia, utcai performance és papírszínház a kisasztalon. A bábszínház aulájában kiállítás nyílik, fiatal litván tervezők mutatják be legújabb munkáikat. A hivatalos fesztiválprogram mellett vizsgaelőadások, bemutatóórák zajlanak, a különböző iskolák első- vagy másodéveseik segítségével demonstrálják: így tanítunk mi. Összetákolt paraván mögül pingponglabda-fejű ujjbábok kandikálnak ki, kopott kesztyűbábok ütlegelik egymást, ősrégi marionett- balerinák emelgetik a lábukat: a bábművészet alapjai nem változnak. Egyes iskolákban inkább a technika pontos elsajátítására helyezik a hangsúlyt (Szentpétervár), máshol a diákok kreativitását fejlesztik (Turku). A finn elsősök év végi vizsgafeladatukat mutatják be: egyszemélyes etűdök papírból készült síkbábokkal. Az egyik lány groteszk képregény-világot varázsol a kisasztalra, osztálytársnője levélborítékokból épít hangulatos kisvárost. A technika egyszerű, a hangsúly a bábmozgatás helyett az egyéni feladatmegoldásra kerül: a hallgató találja ki és alkotja meg a szöveget éppúgy, mint a történet képi világát.

Fázunk (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest)

Míg a legtöbb intézményben hiányzik az órarendből a bábkészítés, Białystokban nagy hangsúlyt fektetnek az alapok elsajátítására. Helyi "idegenvezetőink" jóvoltából beleshetünk az iskola padlásán található bábtárba: bunraku-, kesztyűs- és marionettfigurák sorakoznak a polcokon, himbálóznak a plafonról... egykori diákok szeretettel készített vagy ügyetlen kézzel karakteresre faragott bábjai. "Ha magad készíted el a bábot, megismered minden porcikáját, közöd lesz hozzá - mondják a lengyel diákok. - Így sokkal könnyebb hitelesen megmozdítani."

A fesztiválon bemutatott előadások egyik nagy kérdése pedig éppen ez: a hitelesség. Egy jól mozgatott báb (hátizsák, fadarab, boríték) többet, mást fejezhet ki, mint az élő színész. Természetesen akad példa az ellenkezőjére is: a "döglött", kevés figyelemmel mozgatott báb könyörtelenül leleplezi mozgatójának színészi hiányosságait is.

 

Utak

Sok az előadás, különbözőek az irányok. A klasszikus formák a diákok lelkes játéka ellenére is gyakran tűnnek porosnak, múzeuminak. Ilyen a lettek marionettszínházas Carmenje vagy az olasz kesztyűsbábjáték, a harsány, ám vontatott Don Giovanni.

Mások inkább prózai színházat játszanak, miközben meghal a báb a kezükben. A wrocławi főiskolások Az én asszonyaim című, leginkább a verbalitásra épülő előadásában a bunraku típusú báboknak gyakorlatilag nincs funkciójuk: a színészek játszanak helyettük, sajnos nem elég meggyőzően ahhoz, hogy fenntartsák a néző lankadó figyelmét.

A londoniak előadása következetesebb: élő szereplői erős sminkkel, fekete-fehérben játszanak görög bosszútragédiát, amelybe rendszeresen belepimaszkodik két bunraku- technikával mozgatott figura, egy nadrágtartós öregember és egy angolosan elegáns, karót nyelt öregasszony. Ők a sors beteljesítői, afféle gonoszkodó, karakteres házi szellemek, akik elrendezik a szereplők sorsát, miközben groteszk humort visznek a stílusában erősen eklektikus, ám szórakoztató előadásba.

Ahogy a wrocławi előadásban a próza, a horvátok Werther-feldolgozásában a mozgás játssza a főszerepet. A létrákkal, drapériákkal tagolt térben, nehezen beazonosítható, de gyönyörűen megvilágított díszletelemek közt mozognak, táncolnak a szereplők (a lányok színes jelmezei is látványelemként funkcionálnak). A színpad jobb oldalán egy ketrecféle tákolmányban (halott) marionettfigurák lógnak, és - várakozásunkkal ellentétben - egyáltalán nem is kelnek életre. A horvátok mozgásszínháza leginkább egy a fiúkollégium lakói által vizionált alternatív divatbemutató benyomását kelti.

A białystoki végzősök előadása szintén a mozgásra helyezi a hangsúlyt. A huszonegy színész huszonegy külön világot, figurát, mikrokozmoszt jelenít meg, arcukat hófehér maszk takarja. A nézők három oldalról veszik körül az ajtókkal, rajzolt falakkal lakásokra tagolt játékteret, amelynek különböző pontjain mindig történik valami. A figurák élnek: a szabó méretet vesz, egy fiatal nő sminkel, egy fiú úszni megy, a játék mackó néha megmozdul, amikor senki se látja, egy férfi meghal (leveszi a maszkját). Mivel a cselekvések egyszerre történnek, minden néző más történetet olvashat ki a mozgásokból, a szereplők találkozásaiból. Szó nem hangzik el az előadásban, a színészek a pantomim és a mozgásszínház eszközeivel jelenítik meg a városka lakóinak életét, halálát.

A Turkui Művészeti Akadémia végzős diákjai színészi és rendezői képességeiket is megmutatják az öt, különböző technikával készült etűdből álló előadásukban. Különösen szép Outi Sippola Nagyi című, alig húszperces etűdje: egy görnyedt, pici öregasszony mindennapi küzdelme a szobával, a székkel, a villanykörtével. A színésznő derekára van erősítve a nagymama felsőteste: hajlott háta, mozgatható keze és feje, ragyogó szeme, apró mozdulatai annyira hitelesek, hogy kezdetben nem is lehet eldönteni, bábot látunk, vagy embert. A kis öregasszony tragikomikus küzdelmei Beckett Az utolsó tekercsét idézik: amint leül, kialszik a villany, nagy nehezen felmászik a székre, de nem éri el a villanykörtét, belekapaszkodik a lámpaburába és eldől alatta a szék, hintázik a burán, s a lámpa újra világítani kezd... A báb-nagymama olyan abszurd dimenziókat jár be, amelyek megmutatása az élő színház eszközeivel szinte lehetetlen, miközben végig hiteles marad. Eleven lélek az egyre nehezebben működő testben, az öregség összes bölcsességével, humorával és tragikumával: Outi Sippola tanulmánya a fesztivál egyik legszebb, legőszintébb produkciója. Különálló etűdökből épül fel a jeruzsálemi School of Visual Theatre előadása is. A finnekhez hasonlóan, a hallgatók itt is maguk rendezték, tervezték az epizódokat, melyeknek egyetlen közös jellemzője a különös, kissé bizarr humor. Díszletet nem használnak, az előadás karakteres látványvilágát elsősorban a kellékek (például egy hatalmas csellótok) és maguk a színészek (erős smink, különös jelmezek) határozzák meg. Az egyik etűd egy csúnya és undok sziámi ikerpár és a közöttük váratlanul megszülető, még náluk is csúnyább, ragacsos kis lény ellentmondásos kapcsolatát meséli el. Egy másik epizódban (játssza és rendezte Yael Rasooly) egy babaarcú, copfos kislánnyá maszkírozott színésznő az előbb említett cselló emberarcú nyakával és tokjával játssza el a gyerek zenei nevelésére figyelő, ám a kislánynyal mit sem törődő családot, a hazug idillt, majd a gyerek bizarr szexuális élményét a bácsival, aki egy szép napon megkéri, játsszon neki valamit...

Nagy Viktória (Szinház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest)

A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodévesei szintén egy több, önálló részből álló műsorral mutatkoztak be. A Lénárt András egyik kurzusát lezáró Fázunk című etűdben ágak és fakéreg darabok segítségével jelenítik meg az állatok és növények világát, a küszködve mászó kukactól a vágtázó lovon át szarvasok agancsos összecsapásáig. Humoros etűd Nagy Viktória varázslatos, a feketeszínház eszközeit ötletesen felhasználó seprőn lovaglása, a Lénárt András rendezte Fájdalomherceg pedig valódi bravúr: a kilenc hallgató egyetlen marionettfigurát mozgat. Az előadást a Ladányi Andrea mozgáskurzusára készült Commedia dell’arte maszkos bolondozása zárja. Az osztály szakmai és közönségsikert aratott. "Az előadások nagy részében profin megmunkált, ám néma, sőt halott bábokat láthattunk - írja kritikájában Alicja Olejniczak. - A magyarok fadarabokból, botokból és gallyakból egy hatalmas történetet varázsoltak elénk az emberek, állatok, növények világáról."

 

Tanulság (?)

Esténként a fesztiválklubban megvitatjuk a látottakat. Nem filozofálunk átértelmezendő fogalmakról, báb-színészjel- jelrendszer kapcsolatáról. Emlékezetes pillanatokat említünk, szép képi megoldásokat, bátor ötleteket. Ezen a fesztiválon nincsenek "sztárok", nincs versengés, nincs nyertes. Nincs olyan előadás, amelyre egyértelműen azt mondhatnánk: na, ebbe az irányba tart a kortárs bábszínház! Keverednek a technikák, olykor kellékké válik a báb, máskor bábbá a színész, jelmezzé a kellék, arccá a maszk... tágulnak a határok, lazulnak a konvenciók. Érdekes, hogy a fesztiválon szinte egyetlen gyerekeknek szóló előadást sem mutattak be: egyre nagyobb teret hódít a Kelet-Európában nagy hagyományokkal rendelkező, ám máshol (nálunk is) különlegességnek számító felnőtt bábszínház.

Kortyolgatjuk a zubrovkát, váltjuk a világot... új ötletek, új témák röppennek fel. Némelyikből talán előadás lesz a következő fesztiválra.

GIMESI DÓRA

 

NKA csak logo egyszines

1