Egy kifejezetten jó hangulatú, őszinte beszélgetésből készült, félrecsúszottnak érzett anyag elvetése után még egyszer nekigyürkőztünk Dömötör Andrással, a darab rendezőjével. Hogyan kerültél képbe a Nemzeti Színháznál erre a rendezésre?

fotó: Gordon Eszter
fotó: Gordon Eszter

Végtelen egyszerű a válasz: egy telefon Alföldi Róberttől. A darabot már cipeltem egy ideje, tudtam, hogy zeneművet kellene írni belőle és a megvalósításakor élő zene kell majd, és hogy mindezekre máshol nincs nagyon lehetőség. Elmondtam Alföldinek, hogy mit szeretnék, ő azt mondta, hogy neki tetszik, kezdjük el!

Február 27-én láttam a darabot. Összességében - a zenén kívül - szinte egyáltalán nem mozgatott meg. Mondhatni végig untam. Egy villámkörkérdés és a nézőtéri atmoszféra érzékelése szerint ezzel aznap a legtöbb nézőtársam ugyanígy volt. Te összességében milyenre értékeled a Pokoli disznótort?

Nem vagyok elégedett vele, van bennem önkritika; összességében egy megvalósulatlan de mégis izgalmas színházi estének gondolom. Mindig úgy nézek előadásokat, hogy van-e bennük valódi ambíció, igazi kérdésfeltevés és kockázatvállalás, eredetiség. Minden másodlagos. A jól kiszámított - és kiszámítható - előadások, amikkel olyan elégedettek a nézők, majdnem olyan érdektelenek nekem, mint a rosszak. Ilyen szempontból a Pokoli Disznótorra büszke vagyok, továbbra sem fogom a biztosat keresni. Sokan elutasítják, ennek természetesen nem örülök. De nem bántam meg, hogy létrehoztuk, a hibái ellenére sem gondolom érdektelen előadásnak.

Mik az erényei és mik a hibái szerinted?

Nem találtuk meg igazán a nyelvét, és ez természetesen alapvetően az én felelősségem, ugyanakkor utólag azt látom, több idő kellett volna hozzá. A próbafolyamat hossza átlagos volt, és én ezt vállaltam be, de kevésnek bizonyult az idő arra, hogy mikor valamennyire már formálódott az anyag, a rossz dolgokat kiszedjük belőle és a jókat meghagyva dolgozzuk ki az egészet. Minden előadásnak saját világa kell, hogy legyen, engem így érdekel a dolog, itt ez részben valósult csak meg. Csak úgy lehet létrehozni valamit, ami korábban nem volt, ha keresünk, kísérletezünk. Sok megoldás maradt benne, amin már nem tudtam változtatni. Szerettem volna, de a bemutató után már nem lehetett dolgozni az előadáson. Szeretem a világképét, és - nem akarom másképp fogalmazni -: az üzenetét. Morális tartás van a műben és az előadásban is, és fontos, ahogy a transzcendencia rejtjelei felbukkannak. Szerintem a disznó szerepeltetése, az eredeti történet egyes elemeinek kiemelése és új összefüggésbe való helyezése is izgalmas. Eredeti a zene, és eléggé ravasz, ahogy összeraktuk. Tulajdonképpen az elemzésem van benne. Az már a zeneszerző, Márkos Berci érdeme, hogy egyedi muzsikát komponált az ötleteimhez, például hallatlan izgalmas az a tudatosság, ahogy a magyar népzenei hagyományt kezelte. Ugyanoda térek vissza: valami foglalkoztatott, valamit ki akartam mondani, egyszerűen. Úgy éreztem, hogy erre szükség van.

A drámaszöveggel összevetve feltűnő az előadás humortalansága. Ez mennyiben volt szándékolt?

A szándék az volt, hogy direkt módon, árnyalatok nélkül, és távolságtartással megjelenjen mindaz, ami olyan taszító a kultúránkban, aztán felmutassunk valami mást helyette, vagy mellette. A darab humora nagyon összetett és bonyolult, ebből valamennyi benne is van az előadásban, de szerintem alapvetően félreértés az, hogy ez egy kedélyes, humoros szöveg. A falusi környezet is álca, nem is realisztikus. Mindezt azért mondom, mert a játékhagyomány, ha van ennél a darabnál ilyen, mulatságos kis egyfelvonásosként kezeli. Én ennél többet gondolok róla.

A darabbeli orgia jelenet elég ügyetlennek hat, szemben például Gazsó György egészen minimálra vett tértáncával. Felemásnak érzem a színészek mozgásának megoldását. Te hogyan látod ezt?

 

pokoli2
fotó: Szkárossy Zsuzsa
Enyém a felelősség, megint ezzel kezdem, mert láthattam volna egy idő után, hogy ez lesz az eredmény. De ez későn derült ki, tulajdonképpen a főpróbahéten. Ugyanis soha nem tudtuk úgy próbálni, ahogy szerettem volna, sem a díszlet, sem az atrocitásokhoz szükséges mennyiségű fogyókellék nem állt a rendelkezésünkre. Ennyire praktikus a válaszom. Pont ez az a jelenet, amivel én is a legelégedetlenebb vagyok, amit szerettem volna később átalakítani. Másrészt nem volt koreográfusunk, egyszerűen nem volt rá pénz. Azt gondoltam erről, nem baj, megkértem Tóth Simon Ferencet a Szputnyikból, hogy tanítson be pár dolgot, amit aztán a színészek majd szabadon használhatnak. Ennek az eredménye Gazsó tánca, ami egyébként elég jó és pontos. Utólag látom, hogy kellett volna végig egy mozgástervező. Nem volt elég, bármennyire jó munkát is végzett, Tóth Feri segítsége - sem az, ahogy mi magunk keresgéltük a kifejező formákat, mozdulatokat. Azt szerettem volna, ha megtaláljuk mi a megoldást, olyan rossz az, amikor látom egy előadáson, hogy egyes pontokon a koreográfus „javasolt valamit" a színésznek. Rosszul mértem fel előzetesen a körülményeket.

Az eredeti - a szerző dramaturgiai megjegyzéseivel sűrűn tűzdelt - szövegben nem jelenik meg a disznó. Nálad szinte végig színen van. Ennek kell, legyen dramaturgiai szerepe.

Persze. Értelmetlen a halála, és ezt nem valamilyen vegetáriánus szemszögből mondom vagy állatvédőként. Azért ölik meg, hogy ezt a tort megtarthassák. Az emberi hülyeség áldozata. Azt akartuk, hogy teljes legyen az igazságszolgáltatás a mű végén. Ezért támad fel ő is. A boszorkányokat rendszerint kísérte valamilyen állat egyébként. Másrészt a vándoroknak enni ad magából, és egy dalt is kapott tőlünk, ahol Krisztus haláláról énekel. Az Öregasszony első szavai ezek a halála után: „Ne féljetek". Így felsorolva szinte bántóan direkt az összefüggés. Szóval szerettem volna az Öregasszony világát megerősíteni rajta keresztül, bekeretezni a tor eseményeit.

 

Az interjút készítette Török Ákos

 

A beszélgetés alapjául szolgáló kritikák a Criticai lapok 2009/03. számában olvashatók.

 

NKA csak logo egyszines

1