Egy kifejezetten jó hangulatú, őszinte beszélgetésből készült, félrecsúszottnak érzett anyag elvetése után még egyszer nekigyürkőztünk Dömötör Andrással, a darab rendezőjével. Hogyan kerültél képbe a Nemzeti Színháznál erre a rendezésre?
Végtelen egyszerű a válasz: egy telefon Alföldi Róberttől. A darabot már cipeltem egy ideje, tudtam, hogy zeneművet kellene írni belőle és a megvalósításakor élő zene kell majd, és hogy mindezekre máshol nincs nagyon lehetőség. Elmondtam Alföldinek, hogy mit szeretnék, ő azt mondta, hogy neki tetszik, kezdjük el!
Február 27-én láttam a darabot. Összességében - a zenén kívül - szinte egyáltalán nem mozgatott meg. Mondhatni végig untam. Egy villámkörkérdés és a nézőtéri atmoszféra érzékelése szerint ezzel aznap a legtöbb nézőtársam ugyanígy volt. Te összességében milyenre értékeled a Pokoli disznótort?
Nem vagyok elégedett vele, van bennem önkritika; összességében egy megvalósulatlan de mégis izgalmas színházi estének gondolom. Mindig úgy nézek előadásokat, hogy van-e bennük valódi ambíció, igazi kérdésfeltevés és kockázatvállalás, eredetiség. Minden másodlagos. A jól kiszámított - és kiszámítható - előadások, amikkel olyan elégedettek a nézők, majdnem olyan érdektelenek nekem, mint a rosszak. Ilyen szempontból a Pokoli Disznótorra büszke vagyok, továbbra sem fogom a biztosat keresni. Sokan elutasítják, ennek természetesen nem örülök. De nem bántam meg, hogy létrehoztuk, a hibái ellenére sem gondolom érdektelen előadásnak.
Mik az erényei és mik a hibái szerinted?
Nem találtuk meg igazán a nyelvét, és ez természetesen alapvetően az én felelősségem, ugyanakkor utólag azt látom, több idő kellett volna hozzá. A próbafolyamat hossza átlagos volt, és én ezt vállaltam be, de kevésnek bizonyult az idő arra, hogy mikor valamennyire már formálódott az anyag, a rossz dolgokat kiszedjük belőle és a jókat meghagyva dolgozzuk ki az egészet. Minden előadásnak saját világa kell, hogy legyen, engem így érdekel a dolog, itt ez részben valósult csak meg. Csak úgy lehet létrehozni valamit, ami korábban nem volt, ha keresünk, kísérletezünk. Sok megoldás maradt benne, amin már nem tudtam változtatni. Szerettem volna, de a bemutató után már nem lehetett dolgozni az előadáson. Szeretem a világképét, és - nem akarom másképp fogalmazni -: az üzenetét. Morális tartás van a műben és az előadásban is, és fontos, ahogy a transzcendencia rejtjelei felbukkannak. Szerintem a disznó szerepeltetése, az eredeti történet egyes elemeinek kiemelése és új összefüggésbe való helyezése is izgalmas. Eredeti a zene, és eléggé ravasz, ahogy összeraktuk. Tulajdonképpen az elemzésem van benne. Az már a zeneszerző, Márkos Berci érdeme, hogy egyedi muzsikát komponált az ötleteimhez, például hallatlan izgalmas az a tudatosság, ahogy a magyar népzenei hagyományt kezelte. Ugyanoda térek vissza: valami foglalkoztatott, valamit ki akartam mondani, egyszerűen. Úgy éreztem, hogy erre szükség van.
A drámaszöveggel összevetve feltűnő az előadás humortalansága. Ez mennyiben volt szándékolt?
A szándék az volt, hogy direkt módon, árnyalatok nélkül, és távolságtartással megjelenjen mindaz, ami olyan taszító a kultúránkban, aztán felmutassunk valami mást helyette, vagy mellette. A darab humora nagyon összetett és bonyolult, ebből valamennyi benne is van az előadásban, de szerintem alapvetően félreértés az, hogy ez egy kedélyes, humoros szöveg. A falusi környezet is álca, nem is realisztikus. Mindezt azért mondom, mert a játékhagyomány, ha van ennél a darabnál ilyen, mulatságos kis egyfelvonásosként kezeli. Én ennél többet gondolok róla.
A darabbeli orgia jelenet elég ügyetlennek hat, szemben például Gazsó György egészen minimálra vett tértáncával. Felemásnak érzem a színészek mozgásának megoldását. Te hogyan látod ezt?
Az eredeti - a szerző dramaturgiai megjegyzéseivel sűrűn tűzdelt - szövegben nem jelenik meg a disznó. Nálad szinte végig színen van. Ennek kell, legyen dramaturgiai szerepe.
Persze. Értelmetlen a halála, és ezt nem valamilyen vegetáriánus szemszögből mondom vagy állatvédőként. Azért ölik meg, hogy ezt a tort megtarthassák. Az emberi hülyeség áldozata. Azt akartuk, hogy teljes legyen az igazságszolgáltatás a mű végén. Ezért támad fel ő is. A boszorkányokat rendszerint kísérte valamilyen állat egyébként. Másrészt a vándoroknak enni ad magából, és egy dalt is kapott tőlünk, ahol Krisztus haláláról énekel. Az Öregasszony első szavai ezek a halála után: „Ne féljetek". Így felsorolva szinte bántóan direkt az összefüggés. Szóval szerettem volna az Öregasszony világát megerősíteni rajta keresztül, bekeretezni a tor eseményeit.
Az interjút készítette Török Ákos
A beszélgetés alapjául szolgáló kritikák a Criticai lapok 2009/03. számában olvashatók.
