A csend lehetne talán e számunk kulcsszava, a tartalmas csend, amely Fodor Ákos költő számára is talán a legfontosabb volt Fittler Katalin emlékező sorai szerint. (Csendet akarok – jut eszébe a színházzal

foglalkozónak Csalog Zsolt monodrámája Fullajtár Andrea Kamrabéli előadásában, s Hamlet utolsó mondata: „A többi néma csend”. Variációk egy témára. Variációk a csendre.)

Csendek tagolják sok esetben Székely Csaba legújabb drámáját is, feszült, tartalmas csendek. Az először e számunkban megjelenő mű maga ama hangzavarról szól, amely körülvesz bennünket jobbikos nyílt rasszizmussal, pártérdekekkel, morális züllöttséggel – az összetevők még hosszan sorolhatók. A társadalmunkban

működő tudattartalmak eredői azonban mélyebben, messzebb keresendők. Mind kevesebben élnek közöttünk, akik Hamlet Horatióhoz intézett búcsúszavainak szellemében el tudnák beszélni a történteket, „s minden körülményt, Mi okozá” azokat. Ezért fontosak az olyan írások, tanulmányok, mint Harsányi Lászlóé,

aki a magyar parlament által 1938-ban megszavazott zsidótörvény hatására létrejött Művészakciót kutatva e körülményeket is dokumentálja. Nem lehet elégszer idézni intő példaként azt a célkitűzést, amelynek megvalósítását a törvény az általa létrehozott színház- és filmművészeti kamara feladataként fogalmazott

meg: „a színművészet és filmművészet körében a nemzeti szellem és keresztény erkölcs követelményeinek érvényre juttatása és biztosítása”. A törvény fogadtatásáról szólva Harsányi László süket csendről beszél…

Nem kevésbé lehet tanulságos az 1934-ben, Rómában megrendezett s a drámai színházról szóló Volta Konferencia, melyet Fried Ilona dolgozott fel tudományos alapossággal. Könyve egyelőre csak olaszul olvasható, ám az itt közölt recenzióból is kitűnik, fontos volna, hogy mielőbb megjelenjen magyarul is. 

Európai társadalmaink működésének megértéséhez további adalékot nyújt Székely Csaba egy másik drámája, a Vitéz Mihály is, amely ősbemutatóként a szombathelyi Weöres Sándor Színházban került színre. Stuber Andrea kritikája szerint „Béres Attila rendezése nem rakja le Székely Csaba komédiáját a konkrét mába, mégis számos üdítően-vidítóan ismerős részletre nevethetünk vagy csodálkozhatunk rá. (Esetleg szörnyülködhetünk el. …)”

A bűnben működő emberi természet a tárgya a Karamazov testvérek című Dosztojevszkij-adaptációnak, amely a Radnóti Színházban látható s a lélek mélyét firtatja, aminek fontos mozzanata a hithez s a nőkhöz való viszony. Utóbbiak nem jelennek meg a színen, csupán a férfi szereplők kapcsolatrendszere által válnak érzékelhetővé. Hiánypótlásként is felfogható a Borbás Gabival készült interjú. :) 

 

SZŰCS KATALIN ÁGNES

 

NKA csak logo egyszines

1