Krétakör Színház-Tatabányai Jászai Mari Színház "Önök nem a tulajdon tulajdonságaik miatt, önök színházi közönség tulajdonságaik miatt érdekesek."

(Peter Handke: Közönséggyalázás)

"Ha valaha az életben nagy dramaturgiai művet írnék, az volna a kiindulópontom, hogy a színház nézőterén tölteni az estét: büntetés... a bűnös köteles hetenként egyszer meghatározott órában, meghatározott percben hirtelen minden dolgát abbahagyni, és jó vagy rossz időben egy nagy terembe sietni. A nagyterem azonnal elsötétítendő és a bűnös szűk ülőhelyére vezetendő. Ott kell ülnie három óra hosszát a sötétben, mereven és mozdulatlanul. Ez idő alatt tilos: 1. kimenni, 2. felállni, 3. fészkelődni, 4. hátrafordulni, 5. beszélni, 6. orrot fújni, 7. köhögni, 8. tüsszenteni, 9. enni, 10. inni, 11. dohányozni, 12. külön, önállóan nevetni, 13. aludni, 14. olvasni, 15. írni, 16. nyújtózkodni, 17. ásítani, 18. más irányba nézni, mint előre, 19. más helyre átülni, 20. a végét meg nem várni, 21. el kell a meleget tűrni, 22. el kell a hideget tűrni, 23. minden bosszúságát némán kell elnyelnie, 24. tilos a felháborodásnak bármi jelét adni, 25. hangosan sóhajtozni, vagy nyögni, 26. a ruházatán bármit is változtatni: tehát mellényét kigombolni vagy szűk cipőjét lehúzni, 27. nem figyelni, 28. agyát megpihentetni, kikapcsolni, 29. megzavarni olyan tetszésnyilvánítást, mely az ő meggyőződésével ellenkezik, 30. rendes, kényelmes napi ruhájában odamenni, 31. abbahagyni és máskor folytatni. Ezenkívül tilos még sok minden, ami hamarjában nem jut az eszembe. Ezt a sötétbe beültetett, megmerevített, elnémított, minden funkciótól eltiltott embert nevezzük színházi nézőnek."

A huszadik század különféle teatromozgalmai aztán ideig-óráig igyekeztek feloldani a közönségüket ezen kötelezvények alól, és másfajta, aktívabb-résztvevőbb státust felajánlani nekik, ám a többségi, hivatalos, klasszikus néző mind a mai napig tulajdonképpen a fenti Molnár Ferenc-i parancsolatoknak alávetetten viselkedik. Csodálkozhatunk-e azon, hogy a köz- és önfegyelem gúzsába kötött publikum az új évezredelőn a bárhol, bármikor szabad önkifejezés jegyében zászlót bont és egyre impertinensebb módon nyilvánul meg?

Katona László | Fotó: Ágh Márton
Az Egyetemes Magyar Nézőművészeti Tanszék eseménynaptára szerint vízzel telt kotont hajigál, petárdát szór, Othellót lincsel a nyílt színpadon, valamint basszbaritont szögel az Operaház művészbejárójára, mely események hatására a Kossuth-díjas színészelit megtagadja a további közszereplést. A Kormány - miután átadja a Thália Színházból kialakított Wizard látványparkot - bezáratja a teátrumokat. Tasnádi István szatírájában a színháznélküliség problémájának orvoslására a speciálisan kiképzett, intézményesen megnevelt néző formálása a megoldás. A jelenkorabeli tanszéktumultus és mindenek tudományos diszciplína rangjára való emelése közepette remek trouvaille a nézőművészetnek mint diplomát fiadzó, sok alágazatot magában foglaló globáltudománynak az oktatása. Hisz mind ez idáig a néző negligálása következtében olyan mértékű aránybillenés állt be a tömegesen kitermelt színészek, rendezők, kritikusok és teatrológusok javára, hogy alig-alig akadt befogadó, aki szembeúszott volna az árral, s ha tette is, botrányos módon. Vancsók Márió (Scherer Péter), az ötletgazda és Szagolnyák Imre (Mucsi Zoltán), az alternatív dekódolás docense megalapítják tehát a kanonikus közönségképzőt, Színházi László tanársegédletével.

Aki ismeri a dráma szerzőjét, és tudja mi a SZITU, annak a számára többrétegűen áttetsző a szituáció: a megfelelő befogadó felneveléséhez szükséges tantárgyakon, teatrobiontológián, katarzisfitneszen és tapstréningen át felsejlenek a veszprémi Színháztudományi Tanszék meghatározó kurzusai, az "azonos nézőhelyről" különböző nézőpontokat képviselő tanáraink hitvallásai, jelmondatai. Szagolnyák tanár úr "Aki nálam végez, az nézni fog!" - ígérete Szigethy Gábor szavait hívja elő, mely szerint "Én azt szeretném, ha színházat látni tanulnának!" és "az észrevevés tudománya gyakorlat kérdése". Tulajdonképpen mi, teatrológus diplomával bírók is egyfajta speciális nézőképzésen estünk át. A szemiotika többek között megtaníttatta velünk, hogy a színház minimális feltételei: "A személy, aki X-et testesít meg, mialatt S nézőként van jelen" - az előadásban S a nukleáris néző gúnyos terminusát kapja -, s ha hiányzik az az S, az adott kultúrához tartozók összességét reprezentáló nyilvánosság, akkor színházi aktusról nem beszélhetünk. Az előadás szeretetteljesen és szellemesen, de bizony élcelődik e nálunk még oly fiatal - a tanszék tanárainak tevékenysége által izmosodó - tudományággal, a teatrológiával, amelynek bővülő szakzsargonja deformáltan szövi át a mise en scčne verbális rétegét. Vancsók tanár úr idahói módszerrel, egy apró CT-t plusz lingvisztikai dekódert rejtő gondolatleolvasó műszer segítségével vizsgálja, hogy a növendékpublikum (azaz mi, a tényleges közönség) hol is jár "agyban", mennyire "szanaszét van". A biontológia kikacsint professzorunk drámalételméletére, a katarzis purgációs értelmezésére. Felüti fejét - igaz, épp "fejetlenül", Szagolnyák tanár úr prezentálásában - Heiner Müller, a rettegett érthetetlen, Hamlet-gépével. Antonin Artaud "kegyetlensége", rítus- és szertartásszínházak ceremonialitása, összelélegzés, "Te is pipálj, Ladányi", "Kellene ma éjjel egy kis haccáré, haccacáré...", az arisztotelészi Poétika... - különleges tónussal hallatszanak a SZITU-s befogadó fülében. Tasnádi remekül mixelte össze és fordította ki a különféle tanításokat, expressziót, szállóigéket, nosztalgikus összekacsintó nevetésbe ötvözve minket, egykori "nézőnövendékeket" és azokat is, akik éppen civil szemszögből hahotáznak.

Mucsi Zoltán és Scherer Péter, mindenki Kapája-Pepéje zseniális oktató párosként osztják az észt. Szagolnyák Imre, az ősmamut színész-pedagógus, egy az egykori fajsúlyosok közül, aki rögös életpályát tudhat maga mögött (funerális versmondó az Antigoné Temetkezési Vállalatnál, bemondó a rákosrendezői pályaudvaron...), ezért a megtiportak elszántságával, egy ronin keménységével vallja Artaud "kegyetlen" elveit. Az ő nagymonológja hivatott arra, hogy a közönségkezdeményt érzelmi tréning alá vesse, megtörje hideg közönyét. Elveiből nem engedő, a kommerciális irányba elhajló showman tanártársát enyhén megvető bölény ő. Az experimentális színházat pártolja, és a némaságba fúló, döbbent katarzist szülő színházi élményt. A tapsot leprimitívezi: "a tomboló paraszt egyesül csak a ritmusok zavaros kakofóniájában, vagy a nyálas és tünékeny harmóniában". Ám a későbbiek során lebukik mint gyakorló bohócdoktor.

Vancsók Márió már nevében is az új idők új dalait képviseli, színésztalentummal alig áldott-vert - a püspökladányi Bemutató Színkör Büdös bogara -, ám most tanszék alapítóként dobbantani igyekvő valaki. Elektrosztatikus bélbolyhtisztító módszere blokkolni igyekszik a néző vegetatív funkcióit, amelyek megzavarják a szellemi befogadásban. Kettejük konfliktusokkal teli, sértődéses duettjét egészíti ki a vérbeli nézőtanársegéd, Katona László. Színházi Lacikájának bayreuthi függönyből varrott öltönybe bújtatott figurája a fanatikus közönségtökélyt prezentálja, aki betéve tudja a legkülönfélébb szereposztásokat 150 évre visszamenőleg, egy Godot-ra várva-előadás után találták a széksorok alatt. Oly szuggesztív-szakszerűen képes nézni, hogy a közelében tartózkodók kisebb-nagyobb égési sérüléseket szenvedhetnek. Ő az, aki tudja, hogyan kell ülni, intro- és extrovertáltan érzelmeket kibocsátani. Minden idők legnagyobb nézőművészjelöltje.

Az Árkosi Árpád által rendezett előadás hemzseg a jobbnál jobb viccektől - nem riadnak meg az altesti variánsoktól sem -, ám a katarzisfitnesz végére kicsit fáradékonyak lesznek.

A diplomaképes Nézőművészeti főiskolai szakképzés remek (alap)ötlet, elvégzése ráadásul biztató bérezéssel kecsegtet: alapfizetésért havi 25 este teljesítendő, a komoly prémium pontrendszer műfajonként emelkedik, a hátrányosabb helyzetű vagina-, fallosz- és ánuszmonológok nézői pedig különdíjazásban részesülnek. Ráadásul PhD-hallgatóként felvételt nyerhetünk egy bárhol és bármikor bevethető, gyorsreagálású elitkommandóba!

Személy szerint érdeklődnék az illetékeseknél, hogy teatrológus diplomával, plusz némi színikritikusi gyakorlattal felvennének-e valamely felsőbb évfolyamba, mert megélhetésem biztosabbnak látszik hivatásos nézőművészként, mint nem annyira hivatásos színháztudós végzettséggel.

Börcsök Dóra

 

NKA csak logo egyszines

1