Kaposvári Csiky Gergely Színház

Különösen alakult az elmúlt évad a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Mintha felcserélõdtek volna a szerepek: a nagyszínpad szinte kizárólag kortárs daraboknak adott helyet (az egyetlen Candide-elõadást kivéve), míg a stúdióban szolid túlsúlyba kerültek a "konzervatívabb" bemutatók. A magyar színházi gyakorlatban általában a stúdióterekbe szorulnak az új szövegek és az újító törekvések is, itt azonban az öt nagyszínpadi bemutatóból három, a Csak egy szög (Mohácsi János-Mohácsi István), a Fahim (Lõrinczy Attila) és Az inishmore-i hadnagy (Martin McDonagh) is kortárs darab volt, továbbá az egyetlen játszott klasszikust, a Ványa bácsit is Jeles András egyedi víziói alapján, nem hagyományos formában láthatták a nézõk. Természetesen maga a tény, hogy nagyszínpadra engedik a kortárs darabokat, önmagában még nem garantálhatja a mûvészi megvalósítás sikerét, de jelzi a színház vezetésének kockázatvállalási képességét. Nem szabad elhallgatni azonban azt a tényt sem, hogy az elmúlt évad mûsora jelentõsen eltért az elõre meghirdetettektõl: a bérletes közönség zúgolódása érthetõ és megfontolandó. Évadzáró bemutatónak például Molnár Ferencet, a Játék a kastélyban címû darabját ígérték, de végül a Fahim került színre: kérdés, hogy meddig tart a kaposvári közönség híres türelme.

A stúdióban került színre Szép Ernő Lila ákác című "szerelmi históriája", ami talán a nagyszínpadon is megélt volna. A szerző és darabja is rendkívül ismert, és maga az előadás is a könnyen fogyasztható, kellemes kategóriába sorolható: nem feltétlenül érthető, hogy miért kellett ezt a stúdióba rejteni. Az évad sajátosságaihoz tartozott még, hogy a színház egyik legígéretesebb fiatal férfi színésze, Nagy Viktor viszont "telejátszotta" a stúdiót, kizárólag főszerepeket kapott. A Lila ákácban ő az álmatag Csacsinszky Pál. Remélhetőleg a most kezdődő évadban nem rejtegetik majd, és a nagyszínpadon is láthatjuk.

A kicsi térhez képest levegősre, szellősre hangszerelték az előadást. Sikerült a stúdiót ligetté tágítani. Paseczki Zsolt színpadképei nem tolakodnak előtérbe, szinte észrevétlenül teremtenek századelős közeget a darabnak. A liget jelzése a kezdőképben egyetlen pad, valamint a háttérben körbefutó kovácsoltvas állványon nyugvó palló, ahonnan látványosan, operettesen lehet érkezni, és olyan érzetet kelt, mintha valóban széles, nagy tereket fogna be a kicsi színpad. Később ügyesen, néhány vörös bársony függönnyel mulatószeparévá alakítható a liget, vagy az impresszárió irodája lehet belőle. A közeg megteremtésében Cselényi Nóra finoman korhű, pasztell árnyalatú jelmezei is fontos szerepet játszanak. Igényesek az anyagok, lágyan, könnyedén omlanak: csaknem olyan hajlékonyak és költőiek, mint a Szép Ernő-szöveg maga.

Pontos a díszlet és a jelmez, és Léner András rendezése is igyekszik pontos lenni, nem elveszni a költői hangulatokban - hullámzó sikerrel. Érezni, hogy "keskeny pallón" egyensúlyoz a fiatal rendező, szándékosan keresi a középutat, nem akar elhajlani egyetlen irányba sem. Talán ezért is annyira változó a jelenetek ereje. Az indítás, az első kép, melyben Tóth Manci (Balla Eszter) és Csacsinszky találkozik: súlytalan. Sem a színészek, sem a rendező nem találja a stílust, a hangot. Nem indul el az előadás. Balla Eszter és Nagy Viktor szerelmi kettőse, a tulajdonképpeni egymásra találás azonban már gyönyörűen megoldott, tele van szellemes színi ötletekkel. Ügyesen használják bújócskának a ligeti padot: már birtokba vették a színészek a teret. Egymással és a térrel is nagy összhangban játszanak: hihetően érzelmes a jelenet, ám nem csordul túl. Életerős, lendületes Tóth Eleonóra Bizonyosnéja: minden felbukkanása továbblendíti a le-leülő előadást. Különösen eltalált "nagyjelenet" a párok véletlenszerű egymásba botlása az erdei kiránduláson. Bizonyos úr (Szula László) Mancival érkezik, míg Bizonyosné Csacsinszkyval: itt lepleződik le kicsiben a polgári kapcsolatok álszentsége. A költői nyelven fogalmazó mű ebben a jelenetben drámaivá fordul, valódi konfliktus keletkezik, és ettől az előadás is magára talál. Külön ki kell emelni Szula Lászlót, akinek az utóbbi időkben legjobb alakítása ez: a tökéletes úriember mintapéldányát állítja elő, aki elegánsan visszafogott, ám pontosan átlát a hazugságok hálóján. Hasonlóan pontos alakítás a barátnő, Hédi szerepében Urbanovits Krisztináé. Hédije olyan magányos nő, aki leszámolt már az illúziókkal, de még élvezni akarja az életet, mindazt, ami következik. Szólni kell még az utolsó jelenetben színre lépő impresszárió, Angelusz Papa alakjáról. Nagy bölcsességgel formálja meg Kalmár Tamás: néhány mondattal a földre rántja a lírai szerelmi történetet.

Léner András mintha elsősorban arra koncentrált volna, hogy a színészeit helyzetbe hozza. Érezni, hogy összeszokott csapat dolgozik itt - még a karmester, Hevesi András is fellép mint Leó, a zongorista -, fél szavakból is értik egymást. Kellemes, helyenként egészen pontosan sűrűsödő előadás jött létre: egy jól nevelt nagyszínpadi produkció, amit most éppen a kaposvári stúdióban játszanak.

Sőregi Melinda

 

NKA csak logo egyszines

1