Interjúkban és magánbeszélgetésekben egyaránt gyakran nevezte így önmagát. Nem ironikusan, nem is leereszkedő gőggel, hanem mély meggyőződésből. Úgy vélte, hogy a bábfilm-animációs tevékenységben jóval több a kézművesség, a kisipari munka, mint a művészet. Itt minden mozdulatért keservesen meg kell dolgozni. Egy távgyaloglónak is becsületére válna, amit egy néhány perces bábfilm felvételei során kilométerben meg kell tenni az élettelen báb életre keltéséhez. Az ólomdrótkötegből készült karok és lábak vagy a szilikon (esetleg bőr) kézfejek úgy kelnek életre a filmen, hogy a rendező rögzíti a bábot a terepasztalon, beállítja a mozdulatot, majd elindul a néhány méterre elhelyezett kamerához, és egyetlen kockát lefényképez. Aztán visszamegy, néhány millimétert mozdít rajta, majd újabb séta következik a felvevőgéphez. Ahhoz, hogy a báb egyetlen mozdulatot tegyen a filmvásznon, a műveletet huszonötször–harmincszor kell megismételni. Egy lépés vagy gesztus pedig mintegy 2–300 filmkockából áll.

20 foky_otto_100217_01_500x500

A filmlexikonok többnyire együtt emlegetik a bábfilmet az animációs film másik fajtájával, a tekintélyesebb múlttal rendelkező rajzfilmmel. Ezt a két műfaj számos rokon vonása és a filmkészítés technikai feltételeinek hasonlósága egyaránt indokolja. Közös műfaji sajátosságuk, hogy az élő filmmel ellentétben mindkettő élettelen képzőművészeti alkotásokat kelt életre. Ennek megfelelően valamilyen mértékben mindig stilizál. Sohasem a valóságot ábrázolja, hanem annak „égi mását”. A bábfilm közel áll a bábszínházhoz: más módon, de a bábszínház is animál, azaz megeleveníti az élettelen bábfigurát. A bábfilm azokban az országokban tudott a második világháború után magas művészi színvonalra emelkedni, ahol a bábjáték is erőteljes nemzeti hagyományokkal rendelkezett.

Foky Ottó szerencsés ember volt. Akkor kezdte tervezői és rendezői pályáját, amikor a magyar bábjáték és a bábfilm éppen lerakta az alapokat ahhoz, hogy néhány éven belül nemzetközi fesztiválokon is sor kerüljön a megmérettetésére. 

A Zala megyei Sárhidán született patinás nemesi családban. Ezzel sohasem kérkedett (jó ideig nem is volt ajánlatos), de ha kapacitálták, akkor azért büszkén elmesélte, hogy a családfája az Árpád-házi királyok koráig nyúlik vissza. És hogy Bécsben van egy Fockygasse. Ezt az utcát egyik rokonáról, Focky Imréről nevezték el, aki 1623-tól Bécs polgármestere volt. Ám a kései leszármazottat a kékvérű származás sem menti meg attól, hogy a háború utolsó hónapjaiban besorozzák leventének. Honvédőként, tizenhét évesen megsebesül, hadifogságba esik, de sikerül megszöknie a szovjet gyűjtőtáborból.

A családban sok a pedagógus, így nem sokat töpreng a pályaválasztáson. 1949-ben tanítói oklevelet szerez a Budai Tanítóképzőben. Állást azonban nem talál, segédmunkás lesz a Ruggyanta Gyárban. Aztán váratlanul mégis kinevezik a Szentendrei úti általános iskolához, ahol sok a problémás, nehezen kezelhető gyerek. A ricsajban szinte lehetetlen tanítani. Kitalálja, hogy magyarázat helyett rajzolni fog. Így nem kell annyit beszélni, és túlordítani a vásott kölyköket. Képregényeket rögtönöz a táblára. A szokatlan újításnak köszönhetően az osztály fokozatosan elcsendesedik. Még színes krétát is szereznek, hogy a rajzok minél szebbek legyenek. A tantestület a csodájára jár. Ő lesz a frissen megalakuló úttörőcsapat vezetője. Az igazgató elhatározza, hogy beiskolázza a meglepő pedagógiai képességekkel rendelkező kollégát. És ha már ilyen ügyesen rajzol, az Iparművészeti Főiskolára küldi.

1952-ben felvételi vizsgát tesz. Háy Károly László1 úgy ítéli meg, hogy jó érzéke van a teatralitáshoz, ezért a díszlet- és jelmeztervező tanszékre irányítja (akkoriban úgy nevezték: színpad és film főtanszak). Mesterei közül Oláh Gusztáv és Varga Mátyás van rá nagy hatással, de szívesen emlékezik alakrajztanárára, Miháltz Pálra2 is. Egyszer évfolyamtársaival betéved a Csehszlovák Kultúra előadására, ahol Jiří Trnka3 bábfilmjeit vetítik. Egy interjúban így emlékszik a sorsdöntő pillanatra: „Nem tudtam szóhoz jutni. Már elment mindenki, én meg csak ültem az üres vetítőben, bámultam a sötét mozivásznat, és arra gondoltam: ha én ezt nem csinálhatom, belehalok.”4 

A lelkes fiatalember gyorsan a tettek mezejére lép. Kinyomozza, hogy – bármilyen hihetetlen – Magyarországon is készülnek bábfilmek. Imre István5 a Híradó és Dokumentum Filmgyár alagsorában, nyomorúságos körülmények között pontosan azzal foglalkozik, amiről ő álmodozik. Felkeresi, és beáll hozzá gyakornoknak. Az Iparművészeti Főiskola vezetői lehetővé teszik a kissé csodabogárnak számító növendék számára, hogy a díszlettervezés mellett bábfilmkészítéssel is foglalkozzon. Igaz, hogy ezt nem tanítják a főiskolán, de Imre István mellett hamar elsajátítja a bábfilmkészítés fortélyait. 1956-ban diplomázik. Diplomamunkája a Tell Vilmos díszletterveinek elkészítése az Operaház színpadára, valamint A dicsekvő varga című népmese bábfilmváltozatának megtervezése.

30 Focky Otto - Didergo kiralyA Didergő király bánata (1957)

Az 56-os események nyári katonai szolgálat közben érik, a kiskőrösi „művész” alakulatot gyorsan leszerelik. Egy krumplit szállító teherautó tetején visszautazik Budapestre, és belép a Szinkron Filmgyártó Vállalathoz. Az intézmény egy évvel később Pannónia Filmstúdió néven átköltözik a Hűvösvölgyi út (akkor Vöröshadsereg útja) 64. szám alá. A szinkronstúdió „albérletében” itt kezdi meg működését Magyarország első rajz- és bábfilmstúdiója. Foky Ottó pedig itt folytatja töretlenül felfelé ívelő pályáját, 1962-ig tervezőként, 1962 után pedig tervező-rendezőként. Első tervezői munkája a Móra Ferenc meséjéből készült Didergő király (1957) Imre István rendezésében. Ezután évente készít egy-egy filmet Imre Istvánnal (Vetélytársak, 1957, Mi lenne ha?, 1959, Bölcsőtől az iskoláig, 1960, Szentgalleni kaland, 1961, Sosemvolt király bánata, 1962).

Első önálló rendezése, a Siker (1962) a futószalagon előállított, kérészéletű sztárok sorsát mutatja be távirati stílusban: egy énekes karrierjét követhetjük nyomon a bölcsőjét körülálló rokonság tapsától kísért bömböléstől az iskolai kóruson át a hirtelen jött világhírig. Hős dalnokunk a karrierje csúcsán elhalálozik, szobrot állítanak neki, és már jöhet is a következő sztár. A Bohóciskola (1965) a rendező tanítói múltjának emlékeit idézi fel egy jó útra térő rossz tanulóról. 

1961-ben bemutatkozik a prágai, a belgrádi és a stockholmi magyar iparművészeti kiállításon; 1963-ban önálló tárlata nyílik a Fényes Adolf Teremben. A hatvanas évek közepétől új helyszínen folytatja a bábfilmkészítést: vezetésével a Hűvösvölgyből egy zuglói villába költözik a tizenöt tagú stáb. Ám az igazi fordulatot nem ez jelenti, hanem két jó barát, Nepp József és Tóth János bekapcsolódása a munkába. Tóth János a korszak egyik legeredetibb látásmódú és legsokoldalúbb operatőrje, a filmgyártás szinte valamennyi területén tevékenykedik. Sok egyéb mellett ő fényképezte Huszárik Zoltán Elégiáját (1965), Capriccióját (1969), Makk Károly Szerelemét, Macskajátékát, Rényi Tamás és Zolnay Pál több filmjét. A bábfilm iránti vonzalma még főiskolai évei alatt kezdődött, részt vett Pán József6 bábfilmkísérleteiben. Nepp József a magyar rajzfilmművészet kiemelkedő írója, rendezője és tervezője, a Gusztáv-sorozat egyik alkotója. Foky bábfilmjeiben forgatókönyvíróként működik közre. Első közös munkájuk, az Ellopták a vitaminomat (1966) iskolát teremtett a magyar animációs film történetében: tárgyjáték, amelyben hétköznapi eszközök üldöznek két tolvajt. A nyolcperces akciókrimiben egy bokszkesztyű és egy elegáns ötujjas bőrkesztyű ellopja a címszereplő vitamint, azaz egy kisfiú almáját. Zseblámpa-éjjeliőr, csavarhúzó, szakadt cipő és más használati tárgyak vesznek részt az üldözésükben. A Bizonyos jóslatok (1967) sci-fi, egy éttermi asztalon játszódik. A koszos edények, evőeszközök és cigarettacsikkek közé betoppanó két űrlény nem találja nyomát életnek. Az emberiség kipusztult. A kötelezően csekély humorérzékkel rendelkező funkcionáriusok pesszimistának találják a filmet. Egyelőre csak a fejüket csóválják. Az Én, az egérről (1969) már azt kell bizonygatniuk az alkotóknak, hogy a vörös könyv, amit a címszereplő felfal, nem feltétlenül egy Mao Ce-tung-kötet. A Filmfőigazgatóság illetékesei rábeszélik a rendezőt, hogy a maoizmus vádját elkerülendő inkább dinamittól robbanjon szét a főhős. Nem számít, hogy az egerek ritkábban rágcsálnak dinamitot, mint könyveket. 

Foky egyik legjobb munkáját, a Babfilmet (1975) is csak hosszú viták után engedik leforgatni. Ebben az újabb sci-fi paródiában babszemek helyettesítik a fejlett emberi civilizációt. Halkonzervek és gyufaskatulyák száguldoznak a nagyvárosi forgalomban. A szőnyeg-szántóföldeken borotva tölti be a kombájn szerepét. Tükörtóban fürdenek a babszemek. Munkások tüntetnek, szódásüveg vízsugara oszlatja szét a babszemtömeget. Ezúttal azt kifogásolják az illetékesek, hogy a film céltalan tömegként állítja be a munkásosztályt. A sok huzavona után elkészült film tíz díjat, többek közt egy Oscar-jelölést is kap a fesztiválokon. A La Desodora (1982) ártatlanabb tréfa. Egy dezodorspray és egy szappan tragikus szerelméről szól. Szín: a fürdőszoba. Pethő Zsolt7 halandzsaszövegre komponált operaparódiája halálosan komolyan veszi a történetet. Szimfonikus zenekari kísérettel, operaénekesekkel igazi nagyoperát látunk és hallunk 17 percbe sűrítve, piperecikkek előadásában.

Közben a Magyar Televízió megrendelésére elkészülnek a hetvenes–nyolcvanas évek legendás esti mesesorozatai: a Mirr-murr (1972‒75), A legkisebb ugrifüles (1976‒77), a Varjúdombi mesék (1978‒79), a Makk Marci (1980) és a Misi mókus kalandjai (1981). Nyugdíjba vonulása előtt még egy összegezésre szánja magát: elkészíti az Éljen Szervác (1986) című egészestés (61 perces), gyanúsan önéletrajzi ihletésű mesefilmjét, amelyben egy híres vadászt a hetvenedik születésnapján felköszöntik régi barátai, az állatok.8 

Aztán véget ér a magyar bábfilm nagy korszaka. Foky 1987-ben nyugdíjba megy. Ugyanebben az évben gyűjteményes kiállítása nyílik a Vigadó Galériában, amelyet több hazai és külföldi tárlata követ. 2000-ben megrendezi és megtervezi a Süsüke, a sárkánygyerek című sorozatot. A magántőkéből létrehozott vállalkozás nem kockázással, hanem a korábbi Süsü-epizódok technikai megoldásával, bábszínészek közreműködésével készül. A történet sokadik felmelegítése sehogy sem illeszkedik az impozáns életmű remekeinek sorába.

A bábfilm a rendszerváltozás egyik nagy vesztese Magyarországon. Költséges műfaj, amely a megváltozott helyzetben nem talált támogatókra. A televíziós megrendelések elmaradásával és az állami támogatás drasztikus csökkenésével a helyzet hosszú időre kilátástalanná vált. Reménykedjünk, hogy a műfaj legjelentősebb alkotójának halála nem jelenti azt, hogy a magyar bábfilm története végérvényesen lezárult.

BALOGH GÉZA

 

jegyzetek

1 (1907‒1961) festő és grafikus, elsősorban linó-metszeteket és illusztrációkat készít. 

2 (1899‒1988) festő, a szentendrei művésztelep tagja, műveiben posztimpresszionista és konstruktivista hatások érvényesülnek. 

3 (1912‒1969) cseh grafikus, báb- és rajzfilmrendező, könyvillusztrátor, a bábfilm világviszonylatban máig legjelentősebb alkotója. Fontosabb művei: A császár csalogánya (1948), Bajaja (1950), Régi cseh mondák (1953), Švejk, a derék katona 1‒3. (1954‒55), Szentivánéji álom (1959), A kibernetikus nagymama (1963 ).

4 Abszolut. Az MTV kulturális portréműsora, 2006.

5 (1928‒2007) a magyar bábfilmgyártás meg-teremtője. 1950-ben a szinkronfilmgyár részlegeként működő stúdióban animációs reklámfilmeket készít. Első önálló bábfilmje a Mese a mihaszna köcsögről (1955). 

6 (1900‒1956) díszlettervező. Bábfilmjeiben mimikus és mechanikus figurákat alkalmazott. Módsze-rének kidolgozásában váratlan halála akadályozta meg. Két bábfilmje a Különös műtét és a Préda Soma, mindkettő 1955-ben készült.

7 (1937) a Pannónia Filmstúdió zenei vezetője, számos rajz- és bábfilm, valamint több bábjáték zeneszerzője, Foky állandó munkatársa. 

8 A film alakjai mesekönyvben is megjelentek. (Cakó Ferenc‒Foky Ottó‒Hévizi Gábor: Éljen Szer-vác!, Pannónia Film Vállalat, Bp., 1987.)

 

NKA csak logo egyszines

1