Nemes Lampérth József gyűjteményes kiállítása a Kieselbach Galériában

Aki látott már egy Nemes Lampérth-képet, az nem vonhatta ki magát hatása alól, annak meg kellett jegyeznie a nevét. Tiszta, erőteljes színek, határozott ecsetvonással alkotott formák, erő és szépség a legfőbb jellemzőjük. Festőjük fájdalmasan rövid életű, alkotói időszaka pedig alig tíz évig tartott. Jelentősége önmagában és hatásában a magyar művészetre mégis óriási. A festő életművének legteljesebb bemutatását láthatjuk a Kieselbach Galériában. A hat teremben 126 műalkotás 12 múzeumból és 13 magángyűjteményből. A képek jentős része több mint ötven év után csak most látható. Az 1963-as Magyar Nemzeti Galéria-beli kiállításon csak hetvenkét mű szerepelt.

A grafikai és festői életmű legteljesebb bemutatása Gelencsér Rothman Évának és Kieselbach Tamásnak köszönhető. A művészettörténész asszony kutatásai során figyelt fel rá, hogy a XX. századi magyar művészet jelentős alakjaira, Aba-Novák Vilmosra, Szőnyi Istvánra és Patkó Károlyra, valamint az őt követőkre nagy hatást gyakorló Nemes Lampérth életműve feldolgozatlan, a művek pedig – egy-egy kivételtől eltekintve – raktárakban. Könyv készítéséhez fogott, amely az Új Művészet Kiadónál jelenik majd meg. Felkereste Kieselbach Tamást, aki vállalkozott a magángyűjtőknél levő alkotások feltérképezésére és galériájában az életmű bemutatójára.

Nemes Lampérth a Monarchia utolsó éveiben először a budapesti iparművészeti iskolában, majd a képzőművészeti főiskolán tanult, s festeni a Nagybányai Művésztelepen kezdett. 1913-ban utazott Párizsba, ami rá is nagy hatással volt. Itt alakította stílusát. Az I. világháborúban megsebesült, s az otthonlét lehetőséget adott arra, hogy a Vasárnapi Körrel és Kassákkal kapcsolatba kerüljön. 1917-ben részt vett a Fiatalok kiállításán a Nemzeti Szalonban, 1918-ban pedig a Ma revelatív tárlatán. A Tanácsköztársaság alatt Kmetty Jánossal készítette a Be című plakátot, s ekkor nevezték ki a képzőművészeti tanműhely tanárává és műteremhez is juttatták. Majd emigrálnia kellett. Először sok magyarral együtt Berlinben talált ideiglenes otthont. Itt a Gurlitt Galerie-ben Moholy Nagy Lászlóval nagy sikerű kiállítást rendezett. Alfred Gustav Ekström svéd gyűjtő megvásárolta néhány képét és meghívta Svédországba. Itt elhatalmasodott betegsége, s hazatérve elmegyógyintézetbe került. A kórházban még született tőle egy-két tusfestmény 1924-ben bekövetkezett haláláig. 

Az életművet – tusfestményei, akvarell és pasztell képei, ceruza-, kréta- és szénrajzai mellett –mindössze huszonhét olajkép reprezentálja. Ezek közül tizennégy látható múzeumokban, a többi magángyűjtőké. Az elmúlt évtizedekben szerencsére több jelentős alkotása is előkerült külföldi gyűjteményekből, így lehetett ez a mostani tárlat Nemes Lampérth József, a magyar avantgárd legeredetibb, legerősebb képviselője műveinek legnagyobb, nagyszerű bemutatója.

Józsa Ágnes