E hasábokon nem egyszer esett már szó a művészet, a színház feladatáról a világban, legutóbb a k2 Színház Cájstükk című előadása kapcsán, melynek problémafelvetése lényegében éppen ez. Most a világhírű Ariane Mnouchkine vezette s a nyitottság, a kulturális és etnikai sokszínűség jegyében működő Théâtre du Soleil társulatának Egy szoba Indiában című, a párizsi terrortámadás első évfordulójához kötődő bemutatójáról beszámoló Fried Ilona írásában vetődik fel a kérdés, s bomlik ki a színház egyik vezető színészével, Maurice Durozier-vel készített interjújában – a beszélgetés ezzel összefüggésben a színésszé válás folyamatát is érinti. 

Erről, a színésszé válás folyamatáról és mibenlétéről is szól a Vári Éváról, pályájáról, művészemberi sorsáról Cseh Andrea Izabella készítette portré. 

Jóllehet Az imposztor című Spiró-dráma is színházban játszódik – egy orosz fennhatóság alatt működő lengyel színházban –, s kirajzolódnak benne a színészlét, a vidéki színészlét sajátosságai, árnyoldalai, kiszolgáltatottsága, perspektívái, elsődlegesen mégis hatalom és művész, hatalom és színház viszonyát állítja a középpontba, rendkívül összetetten, társadalmi rendszerektől független érvénnyel. 

A Radnóti Színház Vecsei-átiratban játszott, ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Bulgakov-bemutatója, az Iván, a rettenet is próbálja kitágítani az eredendően a Szovjetunió, az államszocializmus közegében fogant és ahhoz kötődő komédia érvényességi körét máig, s az értelmiség, a tudósok felelősségének kérdését is felveti a világ értésében, értelmezésében. 

Ezt, a világ értését, értelmezését segítik, szolgálják Tar Sándor művei s a belőlük készült Horváth Csaba-rendezések – most éppen a Szürke galamb a Stúdió K-ban, amely két rendszer tapasztalatait sűríti a fizikai színház nyelvén megszólaló műbe.

Brecht is mindkét világrendszert megtapasztalva dolgozta át Molière egy legendás „imposztorról”, Don Juanról szóló drámáját 1954-ben – a Pesti Színház Kovács D. Dániel rendezte előadása ezt a verziót használja Ungár Júlia fordításában. 

S az átiratok és legendák sorát folytatva: Don Juanénál egy századdal korábbi legenda Bánk báné, akinek történetét ugyancsak számos irodalmi mű őrzi. Katona József drámáját a békéscsabai Jókai Színház Szabó K. István rendezte előadása Zalán Tibor „átvezetésében” vitte színre – e számunkban a szövegváltozatot is közöljük.

A história egyik legnagyobb, legősibb története, a Biblia az alapja Thomas Mann József és testvérei című regényének, melyet Gáspár Ildikó írt színpadra az Örkény Színház számára – az előadást Ascher Tamás mellett rendezőként is jegyzi. 

A zsidó-keresztény összetartozás meghatározó eleme Ország Lili művészetének. Az Állami Bábszínházban vele hajdan együtt dolgozó rendező, Balogh Géza nemcsak az életmű-kiállításról osztja meg gondolatait e számunkban, de felidézi Ország Lili bábszínházi tervezéseit is.

Korszakok vizuális ötvözője, „kibékítője” Nagy Fruzsina, aki Az év jelmeztervezője díjat vehette át a Fugában rendezett Látványtér 2016 című kiállításon – Józsa Ágnes ebből az alkalomból beszélgetett vele a más-más világú rendezőkkel való együttműködésről, nyitottságról, sokszínűségről…  

Szűcs Katalin Ágnes