Edward Albee: Nem félünk a farkastól - Miskolci Nemzeti Színház
De. Félünk. Én félek, te félsz, ő fél, mi félünk, ti féltek, ők félnek. Nagyszájúan énekelhetjük, hogy „nem félünk a farkastól, úgyse bánt, csak megkóstol”, de tegye föl a kezét, aki szabadon kószáló farkassal találkozott!
A kívül leselkedő farkas pincsikutya a belül leselkedő szorongásainkhoz képest. A végtelen magányosság ordasa vetekszik az öregedéstől való rettegésével, a halálfélelem canis lupusa elbújhat a féltékenység csikasza mellett, és mindent visz az önzés farkasa.
Edward Albee világhírű opusa mindezekről szól, életteli párbeszédeivel és élettől elrugaszkodott szituációival. Évtizedek óta emlegetjük az öt Oscar-díjat nyert filmet Elizabeth Taylor – ahogy az előadásban emlegetik: „Elizabeth Téboly” – és Richard Burton főszereplésével. Martha és George őrjöngve kínozzák egymást, de percekig se bírják egymás nélkül. Nem csak a létező közös emlékek fonnak börtönhálót köréjük, de a nem létezők is. A kitalált gyerek, akit imádnak, bár nem tudják, kék-e a szeme vagy zöld, összeköti és szétválasztja őket, de ugye egy kitalált gyerek nem létező, épp ezért nem halhat meg. Konfabulálnak, akár az óvodások, kitalálnak egy életet, ami lehetett volna az övéké, de nem lett. Hisznek a hazugságaikban, mert egyebük se maradt – lásd még Ionesco Székek című darabját a két magányos öregről.
Kell a közönség, kell a néző a színjátszáshoz. Nem csak a valódi színészeknek kellünk mi, nézők, akik olyan közel ülünk, hogy szinte sértésnek vehetjük: ha már ott vagyunk a nappalijukban, miért nem kínálnak minket is a töméntelen mennyiségű italból? Kell a közönség a házaspárnak az egymást bosszantó, sőt mérgező játékához, ezért kap meghívást az ártatlan fiatal pár egy estére. Hosszúra nyúló éjszaka lesz belőle. Zavarba ejtő az alkalmi vendégek számára, mint ahogy a valódi nézők számára is az egyre sokasodó titok, ami kiömlik a biliből.

Görög László, Nádasy Erika és Papp Endre (fotó: Éder Vera)
Papp Endre mosolygós, jólöltözött oktató-kutató ugyanazon az egyetemen, ahol George is tanít, és ahol George apósa rektor. Nick rokonszenves becsvágya szépen üres törtetéssé alakul, hiszen a jóval idősebb házigazda átlát rajta, nála is jobban tudja, mire megy ki a játék, hogyan gázol át a kis Nick bárkin, ha az érdekei majd úgy kívánják. A másik vendégség, Honey (!) a tündérlánynak látszó feleség vékony, gyönyörű, szőke, hosszú hajú, kecses lábú fiatalasszony. Czakó Julianna ezt a képet is láttatja, de az álarc ráfeszül az arccsontjára, szinte beleég a koponyájába az igyekezet, ahogy boldognak akar látszani. A világ rendje pedig nem a külsőségeken múlik, minél inkább harmonikusnak akar valaki látszani, annál kevésbé fogja magának is elhinni. A görcsös akarásnak pedig hányás a vége. Honey hány a saját életétől, ő még az alkoholizmus elején jár, de nagy jövőt jósolhatunk neki is ezen a téren. A szép arc már az elején összeszorított ajkakkal csodálkozik a nagyok élettörténetein. Hozzászokott az önfegyelmezéshez (papi nevelés), mindent ki lehet bírni, az egész élet egy kicseszés, az egyetlen jó benne, hogy nem tart már sokáig. Csak még egy ital, csak még egy óra, és vége ennek az éjszakának, ennek a vendégségnek és ennek az életnek is. A sok ital felszabadítja, már amennyire felszabadult lehet egy agyonszabályozott boldogtalan nő, és táncra perdül. Ez a komolyzenével előadott extázis fergeteges jelenet.
Székely Kriszta sokat tudhat az elfojtásokból származó kielégületlenségről, nyilván nőként tudott erős instrukciókat adni mindkét női főszereplőnek. Nádasy Erika őszessé vált frizurájával és szexis piros ruhájával maga a szexbomba. Lényegtelen az életkor, ha érett női vágyról van szó, szexbomba, vagyis inkább bomba, amely percenként robbanni készül. A gyújtózsinór George kezében van, és ő nem habozik használni, amikor csak lehet. Megszégyenítéssel, rágalmazással, féltékenységgel alázza a vele érzelmi függésben lévő feleséget, Görög László intenzív, bölcs játékában. Félszemöldökrezdülésből értik egymást Nádasy és Görög – kiszolgáltatottak és segítői egymásnak a színpadon, akárcsak Martha és George a darabban.
A nézők kemény tükörbe nézhetnek Székely Kriszta kíméletlenül őszinte hazugság-áriája révén.
Bácskai Juli

