Magyar származású fotográfusok Franciaországban – Budapesti Történeti Múzeum

A múlt század húszas éveinek magyar világa is olyan volt, hogy sokakat késztetett migrálásra. Senkinek sem volt könnyű az új, változatos helyszíneken. Bécs, Berlin után sokaknak Párizs és Franciaország következett. A nyelvi kommunikáció hiányosságait pótolni tudta a kép. Akinek pedig a nagy dobozgép helyett Leicája volt, az titokban Trockijt fényképezte. A fotóst akkor még Friedmann Endre Ernőnek hívták, s alkalmi munkákból tengette életét. De a Der Welt Spiegel 1932. december 11-i száma teljes oldalt szentelt a Trockij-képeinek. A fotográfus pedig 1936-ban felvette a Robert Capa nevet.

Brassaï – Vívódik a szívem

Ő csak egy volt a Franciaországban otthont talált magyar fotográfusok közül, akik a húszas évektől kezdve napjainkig ott alkothattak. Munkásságukat Cserba Júlia és Cseh Gabriella kutatta s kutatja, egy nagyszerű könyvet is megjelentettek: Magyar származású fotográfusok Franciaországban címmel. Ez a kötet szolgáltatta az ötletet a Történeti Múzeum kiállításához.

Franciaországban is közismert, hogy André Kertész, Brassai, Robert Capa magyarok voltak, de Nora Dumas-ról, Egry Landauról, André Steinerről s Lucien Hervéről, Rogi Andréről, Rosie Reyről sokan még itthon sem tudják, hogy a honfitársaink. A múlt század húszas-harmincas éveiben a Párizsba érkező friss szellemű fiatalok, akár képzett fotósként érkeztek – mint Egry Landau, Révai Ilka vagy Labori Mészöly Miklós –, akár ott váltak fotográfussá, mint Brassai (Picassót és Dalit is fényképezte többször), Alexander Trauner (aki később világhírű látványtervezőként lett ismert, sokak – például Marcel Carné és Billy Wilder – filmjeinek látványtervezője, ez utóbbi Legénylakás című filmjének látványáért megkapta az Oscar-díjat).

Ervin Marton – Chagall

Munkásságukat a franciák megbecsülik, s a legrangosabb közgyűjteményekben szerepelnek, mint például a Nicéphore Niepce Múzeum, amely Brassai, André Steinek, Paul Almásy és Etienne Sved fotográfiáival rendelkezik, s ezekből is láthatunk a kiállításon. A Biblioteque Nationale de France olyan különlegességeket bocsátott rendelkezésre a mostani bemutatóhoz, mint Rogi André, Robert Capa, Egry Landau s André Kertész munkái. Ezért is fájdalmas, hogy a Magyar Fotográfiai Múzeumban található képek közül egyet sem láthatunk itt a falakon, és nem láthattunk a könyvben sem, mert olyan összeget kértek jogdíjként, amit nem lehetett megfizetni.

Lucien Aigner – Einstein

A magyar származású fotográfusok a II. világháború után ugyan kisebb számban, de a hatvanas évekig jelentős helyet foglaltak el a francia fotográfiában. A Történeti Múzeumban megrendezett kiállítás célja volt, hogy a jól ismert fotográfusokkal együtt bemutasson olyan művészeket is, akik ez idáig kevéssé voltak ismertek. Mindenesetre az a kétszáz mű és az az ötven kontaktmásolat, ami itt látható, minden látogatónak feledhetetlen élmény. Kertész kontaktjai azok számára is izgalmasak, akik nemigen járatosak a képszerkesztésben.

Brassaï – Salvador Dalí és Gala a műteremben

Amikor mindenki fényképez, jó látni igazi felvételeket is. Itt pedig megnézhető André Kertész Szerelmesek című, 1921-ben még itthon készült képe, és a Torzulások fantasztikus sorozatából jónéhány. Edvin Marton 1951-ben Chagallt fényképezte, Lucien Hervé a Corbusier épületeinek fotográfusa. Lucien Aigner felvételén láthatjuk Saljapint és Einsteint. Paul Almássy képei közül itt az utazásait megörökítőket láthatjuk, de a kevéssé ismert fényképészek sem okoznak csalódást. A felvételeken kívül gazdag válogatást mutat be a kiállítás dokumentumokból, kéziratokból, könyvekből és azokból a kiadványokból is, amelyekben a remek felvételek megjelentek.

Amíg kultúrát is láthatunk a Várban, addig érdemes arra látogatni.

Józsa Ágnes