Farkas István művei a Magyar Nemzeti Galériában
„A keresztrefeszítéssel a kereszténység története nem zárult le, hanem megkezdődött. A görög tragédiák megszületésével a görög kultúra nem ért véget, hanem megújhodott. Auschwitz után igenis lehet verset írni, és kell is. Auschwitz példája fekete Napként maga köré vonja, megvilágítja, elrendezi a történteket. Iszonyú tapasztalatainak hátat fordítani nem szabad.” – írta Pilinszky János. A Magyar Nemzeti Galériában a Soá kiállításon a holokauszt áldozatait idézik. A szörnyűségben elpusztított művészek: Ámos Imre, Basch Andor, Beck O. Fülöp, Farkas István, Fényes Adolf, Gelléri Andor Endre, Goldmann György, Gyopár László, Halász Gábor, Jándi Dávid, Karácsony Benő, Kemény Simon, Nádor Mihály, Kuti Sándor, Radnóti Miklós, Rejtő Jenő, Szerb Antal, Szomory Dezső, Weiner László. Fiatalon gyilkolták meg őket, s csak műveikkel lehetnek velünk.
A négyszázezer magyar Holokauszt-áldozat közül egy Farkas István, akinek életművét a Magyar Nemzeti Galériában mind ez idáig páratlan gazdagságban mutatják be. A Kihűlt világ című, százhetven alkotást felvonultató, átfogó tárlaton a művész munkái mellett Farkas István mestereinek és kortársainak munkáival is találkozhatnak a látogatók.
Farkas István, született Wolfner István (1987. Budapest, 1944. Auschwitz), apja Wolfner József, a Singer és Wolfner Könyvkiadó igazgatója (többek között Gárdonyi Géza és Bródy Sándor, az Egyetemes regénytár 1885−1931 – kötetei húszezer példányban is elkeltek –, az Új Idők lexikona, a Filléres könyvtár, az Új Idők, a Művészet – szerk. Lyka Károly – kiadója), édesanyja Goldberger Anna. Korai mestere Mednyánszky László. 1906 és 1907 nyarán Nagybányán festett Ferenczy Károly és Réti István mellett, 1907-ben pedig Fényes Adolfnál tanult. 1908-ban olaszországi tanulmányútra ment, majd onnan hazatérve beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára Ferenczy Károlyhoz. Először 1912-ben utazott Párizsba, az első világháború alatt hazajött, majd 1924-ben kiköltözött Párizsba, ahol 1932-ig, apja haláláig élt. Akkor hazajött és elvállalta a kiadó irányítását, de fenntartotta párizsi műtermét és. Ki-kijárogatott, abban bízva, hogy majd a festészetének élhet.
A dombon
Életművének egyes darabjai a magyar képzőművészet jelentős alkotásai közé sorolhatók. Világa különleges, csoportokhoz sem csatlakozó. Azt vallotta, hogy az expresszionizmus és a szürrealizmus áll hozzá a legközelebb. Párizsi évei alatt az Ecole de Paris köréhez sorolták (így nevezték a Párizsban élő, de oda külföldről, alkotói szándékkal érkező művészeket, ilyen volt például Miro, Picasso, Dali, Archipenko, Chagall). Igazi sztár volt, a legnagyobbakkal, például Modiglianival állított ki rendszeresen. Szinte minden héten írt róla a belga vagy a francia sajtó – erről a kiállítás tárlóit nézegetve is meggyőződhetünk. Minden évben volt bemutatója Párizs egyik legjelentősebb kiállítóhelyén, a Galerie Le Portique-ben. A galériást lenyűgözte „Az almazöld napernyő védelme alatt közeledő rózsaszín arcú, gömbölyded asszony”, ez a furcsa és kifinomult festészet, félúton a valóság és az irreális között. A legderűsebb témáiban is felsejlik az idilli tájon valami vészjósló fekete vagy bordós. A kompozíciók mindig fegyelmezettségről árulkodnak, átgondoltak és erővel teliek. Csupa különös alak jelenik meg közelben, távolban: vak koldus, fekete pelerines özvegy a sírok között, elegáns nők különleges kalapokban, nyakprémekkel vagy lánccal. Ha látjuk az arcvonásokat, azok legtöbbször félelmetesek, s ha nem is gonoszak, de halálfejet idézők.
Naplemente
Életének utolsó éveiben festészetén a barbár idők is nyomott hagytak. Különlegesen erőteljes drámai kompozíciókat alkotott. Ekkor még a szigligeti nyaraló környezetét ábrázoló képek is zaklatottságról árulkodók. A tájképeken a magányos ház, a fa a fenyegető, vérszínű fellegek alatt akár Munch sikolya. (Ezen a kiállításon Mednyánszky László, James Ensor, Edvard Munch, Léon Spilliaert néhány műve is látható).
Lyka Károly Farkas művészetét a nagy rejtély művészetének nevezte. Valóban, különös, megrázó, érzékeny festői eszközökkel, izgalmas színekkel is közegtelen.
Szomory Dezső
A kurátor Kolozsváry Mariann. Neki már nagyon sok izgalmas kiállítást köszönhetünk, például a gyönyörű – ugyancsak Holokauszt-áldozat – Ámos Imre munkásságát bemutatót. Farkas István alkotásait gyerekkora óta ismerhette, mert lakásukban függött Farkas Vihar című képe, amely édesapja, Kolozsváry Ernő gyűjteményében található.
A március elejéig látható tárlatra (Kihűlt világ – Farkas István /1887−1944/ művészete) a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményén kívül öt külföldi és tizenegy hazai gyűjteményből érkeztek alkotások.
Józsa Ágnes
