Szilvitzky Margit: A négyzet megtalálása – Attachment – acb Galéria

Szilvitzky Margit (1931−2018) neve összeforrott a magyar textilművészet hazai és nemzetközi áttörésével és hetvenes évekbeli hőskorával. Ekkor volt, hogy az addig ugyan megbecsült és magas esztétikai minőségű iparművészeti textil tárgyból önálló művészeti produktum lett. Az Ernst Múzeumban 1968-ban megrendezett kiállításon egész sor olyan művet mutattak be, amelyek gyökeres szakítást jelentettek a textil – akár szövött, akár festett – hagyományos formáival. A művészek magát az anyagot tették vizsgálat tárgyává azzal, hogy a felületet szétbontották és a fonalat manipulálták. Ezzel a felfogásukkal nemcsak a kortárs magyar textilművészetet újították meg, hanem az egész magyar képzőművészet új formákat kapott. Az ezt követő évtizedekben a szombathelyi textilbiennálék és -triennálék sora jelezte a textilművészet újjászületésének sikerét.

Az eredetileg divattervezőként dolgozó Szilviczky Margit ezen az 1968-as kiállításon a Tavasz című művével szerepelt. Kezdeti munkái textilapplikációk, amelyekre nagy hatással volt a néprajz, a viselettörténet, amelyekkel elmélyülten foglalkozott. Ez a törekvés találkozott a kortárs képzőművészek neoavantgárd elképzeléseivel. Keserű Ilona, Bak Imre akkori munkáiban is fellelhető a népművészet és annak analitikus megközelítése.

Szilvitzky Margitnak ezekből a munkáiból a Kieselbach Galéria legújabb, Színek/realizmusok/megjelenések című kiállításának Textilforradalom néven futó észén látható válogatás Hübner Aranka, Kuchta Klára munkái mellett.

Az Attachment – acb Galériában megrendezett A négyzet megtalálása című kiállítás az alkotó hetvenes években készült textilműveiből, illetve kollázsaiból mutatott be egy válogatást. Viselettörténeti, népművészeti és neoszecessziós ihletésű korai alkotói szakasza után Szilvitzky a hetvenes évek második felében fordult a fehér vásznak felé. Egyúttal rátalált a négyzetre (egyéb geometriai alapformák mellett) mint a malevicsi „tiszta formára”. Skiccpapírból, egy amorf formából a négyzethez, vagyis a papírhajtogatásból jutott el a textilhajtogatásig. Minimalista, letisztult, ihletett képi világ született. A történetről nem lehet leválasztani, hogy évtizedekig tanított az Iparművészeti Főiskolán. Sok-sok anyagkísérletet végzett és végeztetett a hallgatókkal. Felélesztve a Bauhaus örökségét Josef Alberts munkássága által, aki maximális ökonómiával dolgozott papírra épített kurzusain. A Moduláció II címet viselő textilplasztika a „harmonikamotívum”-ra épül, s egyaránt felfogható levasalt élek által határolt hatszögformációkat sokszorozó modulok soraiként, valamint Moholy-Nagy László nyomán teret formáló elemekként.

„A textilanyag egyik legegyszerűbb alakítási módja a hajtogatás. Ennek a cselekvésnek határozott formai következménye, éle, nyoma marad, s mint ilyen, elemi módon világít rá a térben formálódás enteriőr, exteriőr, téri viszonyhelyzeteire. A vásznak hajtogatása során találtam rá a geometrikus formációkra, az egybevágóság, a szimmetria, az ismétlődés összefüggéseire, amelyek gyakran a természeti formálódás törvényeivel is rokonságot mutatnak” – írta a művész 1979-ben.

Szilviczky Margit a Szombathelyi Fal- és tértextil biennálék állandó résztvevője volt, s megteremtette a magyar kísérleti textil legfontosabb helyszíne, a Velemi Textilművészeti Műhely jelentőségét. Önálló kiállítása volt Helsinkiben, Rómában is. Az, hogy ma már a textilre nemcsak mint dekoratív használati tárgyra, hanem mint gondolatok, érzések, elméleti problémák kifejezőeszközére tekinthetünk, neki is köszönhető

Józsa ÁGNES