(1917. március 17. - 1979. október 12.)

Szeszélyes a rendezõk utóélete. Majort holtában is leprázzák a tehetségtelenek leszármazottjai. A termelõszövetkezeti mozgalmat és a padlássöpréseket is az õ nyakába varrják, mert megrendezte Urbán Ernõ Tûzkeresztségét.

Marton Endrét kifelejtették, holott reszketve saját bátorságától, megrendezte Urbán Ernő Uborkafa című szatíráját. Mellékesen nagy sikerrel.

Gellért Endréért már csak színésznövendékei rajonganak, holott két évtizedre megszabta a hazai színházrendezést. Orosz meg szovjet szerzőket érzékenyen vitt színre. Martonnak elfelejtették Karenina Annáját. Holott pénztárnál torlódó érdeklődést keltett. Elsősorban, persze, Bajor Gizi Kareninája miatt.

Ezt az előadását Marton akkor hozta létre, amikor a Vígszínház rendező-novíciusából a Rákóczi útra tartott magánszínházból beállamosítottnak a Nemzetibe. Félúton a polgári színház és a szocialista realizmus között furorét hozott létre a Tolsztoj-dramatizálással. Idegen elem maradt a Nemzetiben. Kívül a hatalmi helyzeten. Tekintély nélkül. Ráosztották a kötelező színdarabok kelletlen munkáit. Major és Gellért rendezték a fontos darabokat. Martonnak jutott a muszáj. A két vezető rendezőé voltak a klasszikusok, Martonra maradt az apraja, a senkinek sem kell, múlékony színdarabocskák. Major és Gellért képviselte a Nemzeti Színház igazi értékeit. Marton Endrére esett a szocialista realizmus.

Ő rendezte meg Gyárfás Miklós Hatszáz új lakás című építésügyi vidítóját. Hosszú ideig utoljára forgott itt nyílt színi változásként a forgószínpad. Továbbiakban formalizmusnak minősült.

Ő nyitotta meg a Nemzeti Kamarájának kiutalt Belvárosiból átkeresztelt Katona József Színházat (1951. október 12.), Vojtech Cach szlovák szerzőnek a duxi munkáslázadásról tákolt Viaduktjával.

Az Uborkafa politikai pikantériája erkölcsi sikere, de a betiltott Németh László Galileije helyett sebtiben bemutatott Bernarda Alba háza igazi művészi megrendülést keltett közönségében.

Ellentmondásos helyzet állt elő: amíg rosszul ment Martonnak, addig jó dolga volt. Bírta a mellőztetést. A sorban a harmadik lenézett helyzetét. Amíg kevésbé fontos darabokat rendezett, nem akadt össze a hivatalos helytelenítéssel.

Pápai Erzsi és Sinkovits Imre - Uborkafa 1953

Az ember tragédiáját 1947 óta szüneteltette a játékrend. A magyar "olvadás" idején, 1955 januárjában újra műsorra kerül. Major, Gellért, Marton hárman jegyzik a rendezést, ha különböző mértékben vették is ki részüket a munkából. A hármas rendezői szereposztás azt fejezte ki, hogy a Nemzeti Színház vezetősége egy emberként áll ki a klasszikus mellett. A havi elővételi pénztár megnyitásának napján lovas rendőrök tartottak rendet a Blaha Lujza téren. Előadások után titkosrendőrök kísérték Martont a lakásáig. Vagy csak úgy érezte, szakadatlanul ellenőrzik.

Máthé Erzsi és Somogyi Erzsi - Vérnász, 1957

Félicien Marceau Hubay Miklós fordította színdarabja, A tojás a színház nagy sikere, egyben nagy megütközése a kulturális irányítással. Marceau bulvárját Párizsban Charles Dullin színháza, a Théâtre de l’Atelier mutatta be a Dullin-tanítvány díszlettervező, André Barsacque rendezésében. Budapesten bármikor kerítik színpadra: nem kelt izgalmat. 1957. november 5-től azonban fölforralta a kedélyeket. A kultúraelhárító hivatal menten intézkedett. Betiltották. Szabatosabban szólva: korlátozták, hányszor tűzhetik havonta műsorra. A heti elővételi pénztárnyitáskor hasonló tumultuózus jelenetek adódtak, mint nem sokkal előtte a Tragédiánál. A tojásban benne lenni, vagy kívül rekedni azon - szállóigévé vált. Kálmán György (Magis) egy csapásra vezető színész lett. A tojás a modernség megtestesülését jelentette.

Nekiestek a kritikák. Ideológiailag elagyabugyálták. Hincz Gyula könnyed, tarka, rajzos díszleteit formalizmusnak ítélték: "Itt az történt, hogy a díszletezés lehetőségei fölébe kerekedtek az irodalom lehetőségeinek. Láttam embereket, konfliktusokat, hallottam elmélkedéseket, és az egész nagy garral tojt tojásból végül kikelt egy mérhetetlenül áporodott, családi háromszög-darabocska, tehetséges összekötő szöveggel, kitűnően játszva és rendezve."

Könnyed, jó előadás a nézőtéren. Burzsoá gyúanyag a hivatal szemében.

A képzelet szárnyra keltéhez szükségeltetett a kormányprogram. Valamint annak folyományaként a racionalizálás, az anyagi források megszorítása. Szegényebbek lettek. A képzeletükre lettek váratlanul utalva.

Mészáros Ági - Bernalda Alba Háza 1955

1955-ben a Bernarda Alba háza előadásához Upor Tiborral terveztettek díszletet, majd Vészi Endre A titkárnő, Sartre Főbelövendők klubja (Nyekraszov) és a XX. Kongresszust sikertelenül közvetítő Csepurin Tavaszi áradás előadásához is. Upor színházi építész volt. Annyiban eltért Varga Mátyásnak a Nemzetiben évtizedek óta tervezett díszletterveitől, hogy színpadi környezetei nem versben, hanem vígszínházi prózában beszéltek.

1957. április 19.: García Lorca Vérnászának bemutatója. A díszletét festővel terveztették: Hincz Gyula roppant ecsetvonásokat gondolt a színpadra; Bakó József oldotta meg a látvány szcenikai állóképességét.

A Katona József Színházban Gellért Endre Brecht-rendezéséhez (Jó embert keresünk) a kínai tanulmányútjáról akkoriban hazaérkezett grafikus, a Ludas Matyi karikaturistája: Toncz Tibor tervez színpadi keretet. Toncz friss kínai tapasztalatai félig-meddig indokolhatták meghívását a kínai tárgyú, álszecsuáni példázathoz, de mivel indokolható Hincz Gyula meghívása a színházhoz? Konecsni György (Rembrandt), Bartha László (Osborne A komédiás), a torzképrajzoló Kaján Tibor (Gádor Béla Lyuk az életrajzon), legtöbbször azonban mégis Hincz Gyula szerepelt a festők, szabatosabban: a nem-főhivatású díszlettervezők között. Félicien Marceau A tojásához könnyed, rajzos, mégis vidoran tarka körfüggönyt, Brecht A rettegés birodalmához és Arbuzov Irkutszki történetéhez konstruktivista szerkezeteket, Miller Az ügynök halálához John Heartfield-modorú színpadi montázst ajánlott új látványként.

Kálmán György és Olty Magda - A tojás, 1957

Látszólagosan mindez Varga Mátyás elleni ízléselmozdulás. Dekorációs palotaforradalom az 1930 óta a Blaha Lujza téren egyeduralkodó ízlés, vonalvezetés, színvilág ellen. Hatalmas építészeti szerkezetei statikailag a stílrealizmus talaján nyugodtak. Komótosan kitöltötték a színpadkeretet: jobbra tornác, balra kerekes kút zárta le a színpadnyílás kínálta képkádert. Gäse-lombok csüngtek alá roppant kasírozott törzsű fák ágairól. Szilárdan terpeszkedő tróntermek, rendíthetetlen bástyafokok, tengerparti mólók, csatamezők készséggel tolultak színpadra keze alól.

Az új tervezők festők voltak, esetleg könnyű csuklójú grafikusok. Megjelenésük fölfrissítette az öreg színpadot. Suttyomban szünetelt a realizmus. Képzőművészeti irányzatok törtek be a nagyközönség elé. Nem csak szemnevelés volt, ízléstágítás. Utólag be kell vallani: a cenzoroknak igazuk volt. A kodifikált realizmustól való legparányibb eltérés lázadás a valóság ellen. A natúrától elforduló elégedetlenség. Emelkedettebb világ utáni vágy. A szépség szomjazása. Az új ecsetekhez új szerzők szükségeltettek. Brechthez, Federico García Lorcához, Félicien Marceau- hoz nem illett a történelmi realizmus papírmasé-rengetegje. Benczur Gyulánál frissebb pillantások igényeltettek. Légiesebb foglalat színésznek- költőnek a realizmus betonbunkerei helyett. Rögtönzöttségnek ható szeszélyesség támadta a pártközpont- megrágta tételes igazságokat. Gondolatibb terek jelentek meg. Képzeletszerűbb anyagformálás, ahol a színpadra hordott anyagok nem szorítják ki a képzeletet.

Mészáros Ági és Bitskei Tibor A salemi boszorkányok, 1961

Megindult a színpad szabadságáért a harc. Fölszabadítani a társadalom nyilvános terét nehézkes koloncaitól, megmerevedett előírásaitól. A körbetekintő igazsághoz hozzátartozik, hogy Georges Braque a párizsi Athénée Jouvet rendezte Tartuffejéhez díszletet tervez (1950), Visconti 1948-as Teatro Eliseóban megrendezett Ahogy tetszikjének díszlet-jelmeztervezője, Peter Brook Covent Garden-Saloméjához (1949) díszlettervező Salvador Dalí, Max Ernstet negyedszázadi színháztól való távollét után becsábítja a párizsi Odéonba Jean-Louis Barrault Giraudoux Juditjához (1961), Renato Guttuso sorra készíti díszleteit Milloss Aurél balettjeihez: Sztravinszkij Kártyajáték (Római opera, 1948), Prokofjev Chout (Firenzei Maggio Musicale, 1950), Sztravinszkij Pulcinella (Római opera, 1951), majd Pirandello IV. Henrik (római Pirandello Színház, 1954), a festő Otto Herbert Hajek a bécsi Burgban Bernhard Wicki A vihar-rendezéséhez készít díszletterveket (1968), Brecht a Berliner Ensemble Az anya előadásához a kollázskészítő John Heartfieldhez fordul tervekért (1951), aki majd Burjakowski Julius Fučik Deutsches Theater-beli előadásához (1951), rendező: Wolfgang Langhoff, s a Brecht Színház Pogogyin A Kreml toronyórája előadásához fivérével, Wieland Herzfeldével közösen tervez, O’Casey Harfe und Gewehre (berlini Kammerspiele, 1959.), David Berg - Elisabeth Hauptmann Mutter Riba (uo., 1955), Arno Holz Szociáldemokraták (uo., ua.) a Wolfgang Heinz rendezte Irwin Shaw Brooklyn-Ballade (uo., 1956.), Weisenborn Az illegálisok (uo., 1961.), Tadeusz Kantor 1945-ben Corneille Cidjének krakkói Stary Színházi terveztekor fordul a színház felé. Prózai előadásokhoz készített tervei: Kleist Az eltört korsó (Stary, 1950), Calderon A zalameai bíró (Krakkó, Stowackiego, 1952), Shaw Jeanne d’Arc (Stary, 1954), Shakespeare Szeget szeggel (Krakkó, Ludowy, 1955), Witkiewicz Tintahal (Cricot 2 kísérleti színház, 1955.), García Lorca A csodálatos vargáné (Stary, 1956), Anouilh Antigone (Stary, 1957), Hamlet (uo., 1958), Oskar Kokoschka a salzburgi Ünnepi Játékokra megtervezi A varázsfuvola díszleteit-jelmezeit Harbert Graf rendezői keze alá (karmester: Solti György, 1955), egy turnézó társulatnak elkészíti a Rosmersholm díszleteit (1960), Die unheilbringende Krone (Raimund Csokor-átdolgozta antikizálója (bécsi Burg, 1961), valamint Raimund Die gefesselte Phantasie (.uo. 1962), a berni Stadtheater 1952-ben a Bernarda Alba házához a fametsző Frans Masareelt hívja díszlettervezőül.

Marton elszigetelten a nemzetközi színházi élettől, jó ösztönnel és egészséges ritmusban követte a színpadi táblakép szétrobbantását. Az illúziószínpad tudatos megtagadásával nem csak helyet csinált a szocialista naturalizmus életképektől ragacsosan zsúfolt színpadán, helyet engedett a szellemnek, s a képzelet szabadságának, visszapörölte a színpad autonómiáját. Ezzel nemcsak ízlésének, félig tudatos késztetéseinek engedett, hanem jó ritmusban az európai színház törekvéseivel, utat robbantott az utána következő rendezői nemzedéknek. Megkönnyítette munkájukat, felmentve őket korábban megvívott bozótharcaival a formalizmus megbélyegzésétől.

Marton soron következő megütközése a (nem létező) cenzúrával Arthur Miller A salemi boszorkányokjának színrevitele.

Sinkovits Imre, Várady Hédi és Kálmán György - Marat halála, 1966

Amikor Marcel Aymé átdolgozása az 1957/ 1958-as évad sikere a párizsi Antoine Színházban Raf Vallonéval: Magyar Bálint főtitkár kéri a Külügyminisztérium tájékoztatási főosztályának vezetőjét, Szál Józsefet, hogy Arthur Miller A salemi boszorkányok példányát juttassák el Londonba Tábori Pál újságíró címére (14 Stafford- Terrace London W.8.), mert a szerző a francia adaptáció miatt gyanakszik, megtagadta az előadási jogot. Tábori Pál majd a futár kivitte példányt akadálytalanul eljuttatja New Yorkba Tábori György hírlapíróhoz, aki személyes barátságban van Millerrel, s közvetlenül átadhatja neki. "Így kívánjuk elkerülni azt a számukra nem kívánatos feltűnést, hogy akár Tábori György, akár Arthur Miller terjedelmes postai küldeményt kapjanak a ťvasfüggönyön túlrólŤ. (Ez a szükséges óvatosság minket is meglepett, de félreérthetetlenül adták tudtunkra.)"

Mára ez ponyva-spionázs. Akkor művelődéspolitikai realitás.

Hozzájött még a politikai aktualitás. Sor került az úgynevezett Nagy Íróperre, Déryék bíróság elé állítására. A kulturális élet vezetője úgy gondolta, túlságosan erős volna az áthallás az Amerika Ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság működéséből Salembe áthelyezett boszorkányper és a magyar írók elleni igazságügyi eljárás között. Miller darabját egyelőre nem rendezhette meg Marton, csak amikor már veszített időszerűségéből.

Utólag sértődött meg korábbi sérelmeiért. Fölsebzett volt. Üldözött. Megkapott minden kitüntetést. Olaj volt a tűzre: miért oly későn, és kikkel együtt kellett átvennie. Majort mint igazgatót csúnyán kirúgták. Marton került a helyére. Gyanakvón szimatolta: elcsábította-e az ő színészeit Major? Nem lettek- e hűtlenek hozzá?

Meghívtam mindkettőjüket ebédre a Szabadság Szállóba - vagy még Imperiál volt, vagy már Imperiál - , hogy a színház érdekében tegyék le a fegyvert, fogjanak össze. Ilyen kevés sikerem ritkán volt. Major kajánon élvezte a feszengő ebédezést. Marton gyermekien szenvedett. Duzzogott.

Egymás ellen rendeztek. Felül akarták licitálni egymást. Felelgettek egymásnak produkciókkal. Major lubickolt a maga köré gyűjtött fiatalokkal. Marton elszigetelődött. A színházat csak a gyűlölet tartotta össze. Kis ideig. Ahogy Majort kiakolbólították, úgy penderítették ki Martont is az igazgatói székből.

Kazimír, mint szamaritánus betegápolásra, leszerződtette. A munka majd kisegíti a gödörből. A rendezés félbeszakadt. Marton Endre nem bírta a száműzetést. Sikeres pályája végén belehalt a mellőztetésbe.

MOLNÁR GÁL PÉTER