A körhinta, Muskátné műintézete, ahol Liliom kiteljesítheti "szépművészeti" tehetségét, Fortuna szekere, de hiába az igyekezet, ezen a járművön nem lehet "okosan ülni". Legalábbis nem elhatározás dolga, senki nem változhat, változtathat. Eleve kiszabatott Liliom és Julika házasságának kudarca, Muskátné elmagányosodása, Marika és Hugó felkapaszkodása. Nem Fortuna, a Fátum vezérli a szerkezetet. Ki melyik figurára ült - hol jutott számára hely -, ki lett az útitársa, ott és azzal kell maradnia a szakadatlan pörgésben. Menet közben kiszállni tilos! A ringlispíl - a gyönyörűséges látszatok, a vigasztaló életillúziók, a festett varázslat toposza. Mintha mozogna, pedig csak forog, a tengelye körül egy helyben.
Tóth Miklós rendezésében Liliom története az élet körhintáján játszódik. Matt fekete térben a padlóra körben négyzetméternyi kockákat rajzol ki a reflektorok fénycsóvája (díszlet Paseczki Zsolt). Fölöttük egy-egy színes lufiállat lebeg, ilyen csiricsáré figurákat manapság is lehet kapni a Vidámpark környékén, ahol maradt valami a békebeli bóvli romantikából. A kis súllyal földhöz kötött figurákat testére helyezve "egyensúlyoz" Liliom a "művész" (a lufik kötele pálcának tűnik, ahogy mozdulatlan lebegnek a magasban). A virtuóz "körhintás" valóban mutatványos - tehetséges ember. Körötte forog a hinta, felvillan egy-egy fénynégyzet, miközben egyre szól az Egyiknek sikerül című legendás sanzon sejtelmes, drum and basses verziója. Hátul két fehér ajtókeret, és egy féligáteresztő világos szélű plexitükör, amiben időnként képek villannak fel, így Muskátné (Pregitzer Fruzsina), aki féltékenyen mustrálja a Julikát "karoló" Liliomot. Látjuk a sorsszerű találkozást, a dráma előzményét. Liliom és Julika első éjszaka egymás mellé fekszik, az üveg mögött ruhátlan szőke lány tűnik fel, mellette kék delfin úszik a levegőben. Sokára értjük meg a titokzatos látvány jelentését. Miközben Liliom és Ficsúr eltervezi a rablótámadást, mögöttük, a "fotóműteremben" a felvillanó fények látni engedik a pózoló rendőrt. A veszély, a fenyegetettség feszültsége átható.
A nézőket megvilágító éles fény választja el a jeleneteket, ilyenkor makacsul visszatér a dal egy-egy motívuma (zenei munkatárs Kazár Pál), esetleg nyomasztó zúgás érzékelteti, hogy a szerkezet zakatol előre feltartóztathatatlanul. A határozottan és átgondoltan húzott szöveget (dramaturg Sediánszky Nóra) megszabadítják a zsánerhangulatoktól. Az előadásból elmarad az "agácifák" illatában úszó cselédromantikás, érdekesen "szlenges" ligethangulat. Molnár Ferenc a cselédlány Julikákat hőssé emelő, költői realizmusa merész, sőt a maga módján provokatív alkotás volt, viszont mára negédes proli-tündérvilággá szelídült - a kedves atmoszféra belepi a szenvedő emberek drámáját. Modern ballada a nyíregyházi Liliom: drámai példázat. Drámaiságát élesen megfogalmazott szituációk teremtik meg, példázatosságát a történetet a partikulárisból kiemelő világos, egyszerű, mégis költői teatralitás hozza. Üres tér, erős, ám nem túlpörgetett szenvedélyek, plasztikusan ábrázolt státusviszonyok, viszonyváltozások, kegyetlen játszmák, világos döntési helyzetek. Egy-egy színpadi kép, jelentéssel bíró térforma, kimozdulás, kifejező gesztus sűríti magába a cselekmény adott stációjának lényegét. Julika előre meggyászolja a rabolni induló Liliomot, a magabiztos jegyespár (Hugó: Illyés Ákos, Mari: Molnár Mariann) lábaihoz omlik és zokog. Hugó vigyorog: fájdalom és derű, az egyiknek sikerül... Ficsúr (Nagyidai Gergő) és Liliom összekapaszkodva áll, feszülten várják Linzmann pénztárost, az áldozatukat. Ficsúr szorong, kezében kanál, ezzel mutatta, hogy szúrjon Liliom, aki kezében késsel retteg; dermedt szobrai ők kétségbeesett erőszaknak. Ficsúr meglép, Liliom belehal.
Az elhallgatás, elhagyás teret enged a befogadó aktivitásának, újraolvastatja a közismert történetet. A hátsó görbe tükörben a nézőtér eltorzult képe tekint vissza ránk, a köztes világszínpadon emberi életek mutatványa látható sok sírással, kevés nevetéssel, a mozdulatlan figyelő közönség úgy nézi tehetetlen, ahogy a részvétlen világ bámulja vesztes embertársaink kálváriáját.
A rablás helyszínén a rendőr - aki a Ligetben igazoltatta Liliomékat, majd "kihallgatta" Ficsúrékat - átsétál a színen. A bűntény kudarcra ítéltetett, Liliom a vesztébe rohan. A rendőrök elkapják, menekülése döntés - öngyilkosság. Liliom középen áll, kezében vérzik a kés, a színpadon átöltözik, felveszi mutatványos gúnyáját. Majd a bőröndjére ül, nyitott szemmel: halottas ágyába fektették otthon. A jelenetek, színek egymásba úsznak. A fiú jelen van, hozzá beszélnek az asszonyok, akik elsiratják. Pregitzer Fruzsina alakítása igazán formátumos, Muskátné kiismerhetetlenül gazdag személyiség: fölényes és elesett, kicsinyes és nagylelkű, közönséges és kifinomult, harsány és szomorú. Tamás Kinga (Juli) érdeme, hogy nem enged az édesbús stíl kísértésének, egyszerű és tiszta játékkal nem hangulatokat, hanem helyzeteket játszik. Julikában van valami titokzatos, nem lehet tudni, honnan meríti az erőt, a bölcsességet, mikor olyan gyenge és naiv. Tamás Kinga remek, emlékezetes Juli, sajnos azonban a Liliomot elgyászoló monológja erőtlen. Liliom meghal - fogja bőröndjét és odébb áll egy házzal. Fényváltás, kiüresedő játéktér, visszhangos hang, s már a túlvilágon faggatják a körhintást. Nem láttam még Liliom- bemutatót, ahol földi és túlvilági jelenetek egymásba fűzése ilyen elegánsan és indokoltan történt volna meg. Tóth Zoltán László játéka egyre mélyebb, erőteljesebb, ahogyan Liliomról lefoszlik a városligeti proli-sármőr maszkja. A színész alkatához jobban illik az elkomoruló, kiszolgáltatott, szomorú daccal lázadó ember megformálása. Ezért a néző is úgy érezheti, ez az igazi Liliom. Az eleve elrendeltséget, a választás szabadságának hiányát érzékelteti, hogy a földi szcéna költői motívumai (bőrönd, mutatványos fények, fehér ruhás rendőrfigura) átemelődnek a felsőbb világba. Fájdalmasan plasztikus lesz így a zsidó-keresztény kultúrkörben teológiai botránynak számító gondolat színpadi megfogalmazása, amit Ficsúr így foglal össze: "mink nem kerülünk [az Úristen] elejibe, .... kerültél te már a főkapitány elejibe?". Transzcendens esélyegyenlőtlenség. Gyönyörű mély értelmű gesztus, ahogyan Liliom megvonja vállát az ítélőszék előtt, nem csinálna vissza semmit, nem menne, nem tudna elmenni házmesternek, hiszen "ezért haltam meg" - mondja. A földre visszatérő Liliomot behavazott "körhinta" fogadja, Julika és lánya puritán ruhában, Marika és Hugó - akik sokra vitték - puccosan, Muskátné gyász feketében (jelmez: Földi Andrea), a hinta forgott tovább. Nagy pillanat, amikor megértjük, hogy az első este a delfin mellett feltűnő lány-látomás Lujza, Liliom lánya. Az első este megfogant, az első este eldőlt minden.
Költői, okos, elgondolkodtató, szép előadás. Rendkívül eredeti, de nem önkényes Liliom-olvasat, szép társulati munka, jó alakítások. Az egyik legizgalmasabb Liliom-bemutató, amit valaha láttam.
PERÉNYI BALÁZS
