Egészen különleges, a hazai közönség elõtt ismeretlen Martyn Ferenc-festményeket, krétarajzokat mutat be a Körmendi Galéria. A Martyn Ferenc festõmûvész Franciaországban készült mûvei címû kiállítás a mûvész nagyméretû, színes vásznait és vörös krétarajzait sorakoztatja fel. Martyn ugyanis 1926 és 39 között Franciaországban élt és dolgozott. Hazatérését a második világháború kényszerítette ki. Ám otthagyta festményeit, rajzait, a francia-spanyol Marie-Louise Rigaudiazra bízva, aki negyven éven át õrizte egy Párizs közeli kis faluban. A festõ monográfusa, Hárs Éva talált rá az ifjúkori jó barátra és a képekre, negyven évvel késõbb.
A műtörténész így írja le a "felfedezés" körülményeit: "Mme Marie-Louise Rigaudiaz megőrizte Martyn Ferenc otthagyott, rábízott műveit. Őrizte közel negyven éven át, a II. világháborút is átvészelve, Párizsból egy közeli kis faluba szállítva, elrejtve azokat. Ott láthattam, meghatódva, bámulva a gazda segítségével a padlásról egyenként leadogatott festményeket. Az eső csepegett, én, falhoz támasztva, sietve fényképeztem a képeket, hogy az esőtől megvédve, mielőbb visszakerüljenek biztonságos helyükre, a padlásra. Három évvel később, Martyn Ferenc jelenlétében találkoztam ismét a festményekkel, és első alkalommal a vörös krétarajzokkal és akvarellekkel Mme Rigaudiaz lakásán. Ez utóbbiakat mindvégig szobája szekrénye mögött ťbújtattaŤ az évtizedek viszontagságai közepette. Onnan varázsolta elő őket. Az ablakon beáramlott a fény, a képek tüzes színekben ragyogtak. Martyn Ferenc kutató szemmel vizsgálgatta, megtapogatta egyiket-másikat. Hibátlanok, sértetlenek voltak. Azt hiszem, elégedett volt ifjúkori önmagával."
|
Rabinovszky Máriusz, a kor egyik legkiválóbb műtörténésze, kritikusa írt elismeréssel a fiatal Martyn első kiállításáról. Ott olvashatjuk, hogy Martyn, aki anyja korai halála miatt gyerek- és ifjúkorát Rippl-Rónai kaposvári Róma-villabeli műhelyében töltötte, "négyéves kora óta rajzol és négyéves korában korrigált először bele a rajzába - Rippl-Rónai József. Azóta Martyn Rippl-Rónai egész kaposvári munkásságát átélte. Tisztogatta palettáját, cipelte állványát és megleste minden kezevonását. Rippl-Rónainak nincsen egyetlen tanítványa sem. Martyn Ferenc kevesebb és több annál. Kevesebb, mert nem folytatódik benne Rippl-Rónai művészete; több, mert Rippl-Rónai akaratlan tanítása át meg átitatta Martyn szemléletét és hozzásegítette ahhoz, ami minden veszélyen átmenti: egy biztos, fölényes dekoratív érzékhez, amolyan igazi békebeli l’art pour l’art-ösztönhöz, amely a különneműséget rafináltan kiegyensúlyozza."
Rippl-Rónai József keltette fel a fiatalemberben a francia kultúra iránti érdeklődést. Főiskolai tanulmányai után, 1926- ban Martyn Ferenc Párizsba költözött, ott dolgozott egészen 1940-ig, s ez a 15 esztendő egész munkásságára meghatározó jelentőségű volt. Itt ismerte meg a nonfiguratív formanyelvet, előbb a szürrealista festőkhöz csatlakozott, majd 1933-ban az Abstraction-Creation művészeti csoport tagja lett.
Ezeknek az éveknek a terméséből mutat most válogatást a kiállítás. Grafikákat, amelyeken vörös krétával, hullámzó, mozgalmas vonalak népesítik be a papírt. Olajfestményeket, pontosan szerkesztett, keveretlen színekkel felépített kompozíciókat.
A lényegüket jól érzékeltetik a festő saját szavai: "A természetben minden színekkel jelenik meg - maga a külső természet azonban nem túlságosan színes és sohasem tarka. A levegő és a távolság hatása alatt a természetet rendszerint valami kék fátyol takarja. Ugyanazon vörös kendő másként hat, ha kézben tartom, vagy különböző távolságból: más és más a színértéke... Egy távoli hegy gyakran kobaltkék, a hegyoldal szőlőlevele lehet zöld, sárga, piros, a szőlőfürt vörös, sárga, kék és ezeknek a színeknek végtelen sok árnyalata... Vörös, sárga, kék - fogalmak ezek, melyek mással nem helyettesíthetők: önmagukért valók."
Igaza lett Martyn Ferencnek, aki azt mondta egykor, hogy a művek gondoskodnak a saját sorsukról.
KÁDÁR MÁRTA
