Krétakör Színház

A Krétakör Színház "cuvée"-je a Trafóban afféle furcsa húsvásárnak is értelmezhetõ, igaz, igényesnek és ironikusnak. Színészek teszik magukat próbára különbözõ mûfajokban, vállalnak sokfélét, játszanak sok mindent, áldivatbemutatnak, mozognak, táncolnak, énekelnek, egymásba csúsztatják a tragédiát és a komédiát, ehhez felhasználják a színházban létezhetõ összes technikai elemet: projektor, LCD-kijelzõ, bluebox, jelmezek, videokamerával követett külsõ játék, élõzene és dj.

"Mi ezt is tudjuk, ezt is vállaljuk, ilyenek vagyunk" - sugallja az előadás a személyes vonatkozású feliratokkal, saját névvel ellátott tréningruhákban játszó szereplők által. Egy hatalmas show-műsor, vagy még inkább valóságshow- paródia (erre utal a kezdő videobejátszás, ahol a szereplők "indulását" dokumentáló kamera képeit követhetjük a versenyző művész becenevének feltüntetésével, aztán e kis bejátszások miniatűrjei a falon egészet alkotnak), ilyesminek képzelek el egy korszerű mainstream kabarét egy igényes társadalomban.

Kezdetben azonban másfajta szándékot is felfedezni vélünk: az egyik szál a kinti, taxiban játszódó némileg szürreális vonal, amelynek során az önmagával harcoló Terhes Sándort viszi végig a taxisofőr Scherer Péter a budapesti éjszakában (mert, ugye, Pesti Est-i? - ez nem poén sajnos, ez komolyan erről szól), míg bent a különböző budapesti motívumokat - no jó, a Combino és a piros troli az igen, de mondjuk a Harley Davidson? - felvonultató groteszk divatbemutatóból (Nagy Fruzsina jelmezei minimum zseniálisak) a Pesti Est rovattagolása nyomán bontakoznak ki különböző hol édes-bús, hol elgondolkodtató, hol furcsa történetek, történések, dalok, aztán ezek találkoznak egymással bizonyos pontokon. Hogy miért éppen akkor, miért éppen úgy, annak indokáról nem tudok érdemben beszámolni, hacsak nem a spontaneitás vonzó talmisága volt a rendezőelv.

theater.hu fotó - Ilovszky Béla

E szándékok csak szándékok maradnak: a taxis jelenetben a Terhes Sándor alakította férfi összezuhan az előadás egyharmadánál, nem halad tovább, a továbbiakban nem érdekes, így a kinti történések sem figyelemre méltóak, csak úgy vannak, többnyire esetlegesen. A benti események pedig eleve csak úgy halmozódnak, Ötvös András egy autóbuszt tologat átvezetésként a különböző jelenetek között. Így az előadás felétől kezdve határozottan úgy érzi a néző, hogy itt Monty Python Repülő Cirkusza félreértett szellemében, a szürrealizmus álcája mögé rejtve, tényleg minden racionális magyarázatot mellőzve következnek az egyes szkeccsek, amelyek sajnos igazán eredetinek sem mondhatók. Kiemelkedő mind összetettség, mind érvényesség tekintetében Sárosdi Lilla lakáskereső monológja, Tóth Orsi és Mucsi Zoltán zavarba ejtő telefonszex-jelenetnek induló beszélgetése, valamint az előadásban egyébként nem is szereplő Rába Roland keserűen önés közkritikus álinterjúja. A többiek valahol elvesztek, nem látszanak, nem jönnek át: Bánki Gergely a csocsójelenet játékos alakjaként - vagyis az edző, a rendező szerepében maradt még meg, de a ledarálnakeltűntemből átemelt idézet - "Valaki adjon egy cigit" - kínos (a prózaszövegek szerzője, Vinnai András az egyik alkotója annak az előadásnak is, aki egyébként a dob mellett teljesít). Tóth Attila és Tilo Werner szintén mintha csak hangszeres tudásuk okán lennének a műben. Péterfy Borbála egy számot énekel, aztán nem emlékszünk rá, Gyabronka József rendőrként kifejező, de a második részt hol egy értelmezhetetlen pincérfrakkban tölti, hol hever egy párnán, és semmi egyéb, bár mozgáskultúrája (ami az elején és a végén látható közös koreográfiában tűnik fel) igazán elismerésre méltó. Láng Annamária nem éppen originál videoinstallációként működik közre. Ötvös András mintha végig meg lenne ijedve, csak tolmácsként az autóban nem érezhető rajta a riadtság, ahogyan ott (és a csocsós jelenetben) Sivak Dražen is jól helyt áll. Yang Li operaénekesi tehetségét kamatoztatja a fináléban. Csákányi Eszterben ezúttal a jelmezei érdekesek, az egyik terjedelmessége, a másik a sokat sejtető "m. v." felirat okán. Katona László és Verena Specht-Ronique afféle fregoliemberként bukkannak fel jelenetről jelenetre.

theater.hu fotó - Ilovszky Béla

A szkeccsek önmagukban nem érdektelenek, de az egésznek így együtt nincs íve, végiggondolatlannak hat, nem tart sehonnan sehová. Érdekes lehet, de nem mutat túl a szórakoztató színházon. Nem is volna ez baj, ha az elején nem kecsegtetne az előadás ennél többel.

A Láng Annamária-Nagy Fruzsina rendezőpáros kiindulópontja mindenképpen szimpatikus: mutassuk meg, mik és kik vannak a Pesti Est és a pesti est mögött, de úgy tűnik, nem sikerült erős kézzel kordában tartani a záporozó ötleteket. A felvonultatott technikai arzenál és szellemes formák ellenére leplezhetetlen, hogy nem sikerült elválasztani a közhelyeset az értéktől, így ezek ki is oltják egymást.

A Krétakör ezután nyilvánvalóan nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Ez az előadás a további út keresésének első, fájdalmas állomása. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a társulat művészeinek szándéka e revüvel - akaratlanul is - a Hamlet.ws kontrapunktjának megteremtése volt. Itt látvány, csillogás és technika, ott egyszerűség, mélység és letisztultság.

UGRAI ISTVÁN