Elnevezéséhez híven ezúttal valóban érdekesnek ígérkezett a Spectaculo Interesse, Ostrava kétévenként megrendezésre kerülõ nemzetközi bábfesztiválja. Valódi világsztárok mellett a hazai és a nemzetközi bábos élet számos nevezetes együttesét, személyiségét és elõadását ígérte a program; a színházépületekben bemutatott elõadásokon túl - versenyen kívül - utcai felvonulásokat, gólyalábasokat, szabadtéri vásári komédiákat is láthatott a város felnõtt- és gyermekközönsége.

Az ünnepélyes esti megnyitót - ki tudja miért - megelőzte két előadás. Krzysztof Rau több lengyel bábszínház mellett a győri Vaskakasban is színpadra állította már A világ teremtésének nyolc napja (8 dni stworzenia świata) című etűdsorozatát, amely Mózes első könyvét a megszokottól kissé eltérő módon kezeli. Az Úr ugyanis a színpadi játék szerint kezdetben nem az eget és a földet teremté, hanem mindenekelőtt a színházat, mégpedig azt az intézményt, ahol a történet bemutatásra kerül. Ezúttal a szczecińi Pleciuga (="Pletykafészek") Bábszínházat kell megteremtenie ahhoz, hogy a további hét nap eseményeire sor kerülhessen. Az előadás állítólag a próbák során kialakult improvizációk sorozata; a fehérruhás, homlokukon - ugyancsak nem tudni, miért - commedia dell’arte-maszkokat viselő játékosok autógumi-belsőkből és egyéb gumicsövekből állítanak elő növény-, állat- és emberalakokat. A rögtönzésekre épülő játékokban csak az a bökkenő, hogy a szemünk előtt ki- és átalakuló figurák és szituációk előre gyártott panelekből állnak össze, amelyeket a rendező készen szállít mindegyik színháznak. Színházi előadásként pedig nem igazán értékelhető, hiszen a neves pedagógus egy mesterkurzus keretei között, stúdiumként állítja elő a produkciót.

Hajnalcsillag - Duda Paiva csoportja, Amersfoort, Hollandia

A brnói Radost Bábszínház A rakoncátlan üstökös (O nezbedné kometě) című tudományos fantasztikus meséje ürügy csupán, hogy a napjainkban divatos számítógép- animáció trükkjeit érvényre juttassa. Az elnagyolt történetben - nem derül ki, hogy az űrkutató professzorral és növendékével barátkozó, kissé szeleburdi üstököst valójában miért is üldözi a gonosz ufó - élő szereplők és háromdimenziós tárgyak szerepelnek együtt a számítógépen előállított világegyetem csodái között, számos szellemes ötletet felvillantva, de igazi izgalmat és életteli pillanatokat csak ritkán teremtve. (Szerző: Jan Mikota, Vlastimil Peška, tervező: Sylva Marková, rendező: Zoja Mikotová.)

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy betegség miatt elmarad a Drak vadonatúj Carmen 20:07 című előadása, és módfelett örültem, hogy helyette újra láthatom Josef Krofta remekét, a Hogyan játszanak az apukákat (Jak si hrají tatínkové). A fanyar humorú, bölcs és sziporkázó komédia csupa szív, költészet meg férfias báj. A főszereplő kaucsukbaba hatalmas utat jár be, amíg a "mama" szó szüntelen ismételgetésétől eljut a történet happy endjét is meghozó "papa" megszólításáig. (Azt se feledjük, ahogy a szemünk előtt felcseperedik: az alkalmi apukák felöltöztetik a pucér babát, és máris serdülő lánynyá válik. Ilyen egyszerű.) A meseirodalomban látszólag járatlan szakik hetethavat összehordó meseszövését valójában kristálytiszta logika és ravasz dramaturgia vezérli, amelybe éppúgy belefér Szent György esete a sárkánnyal, mint a cseh irodalom- és színháztörténet klasszikusának, Václav Klement Klicperának a megidézése. Az előadás hétköznapi poézise és nemegyszer a nonszensz határait súroló (meg szemrebbenés nélkül átlépő) humora Krofta színházi nyelvének kivételes szépségű összefoglalása.

A műsorváltozás okozta véletlennek köszönhető, hogy egymás mellé került a Hogyan játszanak az apukák és annak szellemi tejtestvére, a bécsi Moki Theater Hamupipőke című előadása Josef Krofta fia, Jakub Krofta rendezésében. Az osztrák utazó intézmény produkciója ugyanazzal a szándékkal közelít a klasszikus meséhez, mint a Drak számos előadása. Nem csupán a külsőségek utalnak napjainkra: a "varroda" dolgozói, akik eljátszszák a mesét, éppúgy igazi mai emberek, mint az Apukák lakatosműhelyének hegesztői. Saját mai érzéseiken átszűrve formálják újra a mesét. A szándék érvényessége azon múlik, mennyire képesek őszintén végigélni a játék által diktált feltételeket. A címszerepet játszó fiatal színésznő még a tapsrendben is Hamupipőke tudott maradni: a fesztiválokon szokásos rózsaszálat ugyanaz a kislány fogadta el, aki az előző ötven percben felidézte előttünk a szegény árva kislány történetét. (Író-rendező: Jakub Krofta, tervező: Jana Bačová, zene: Robert Altmann.)

Az érdekes fesztivál kevéssé érdekes eseményei közé sorolható a besztercebányai Mária Šamajová hosszadalmas, didaktikus és túljátszott egyszemélyes meséje, a Rózsácska Annácska és Csupakékfolt Tónika (Anička Růžička a Tonko Modřinka), valamint a Hradec Králové-i Dno együttes tiszteletre méltó ambícióval létrehozott lapp népmese-feldolgozása, a Jégtechno vagyis Lappok meséi (Ledové techno tedy LAPOhádky), amely a résztvevők rajongásából csak az egzotikumot volt képes átadni a nézőknek. A történetek darabokra hullanak és unalomba fulladnak, csupán két tehetséges muzsikus, a Kapela DVA közreműködése tud érzelmileg közelebb vinni a számítógép segítségével megidézett történetekhez és hiedelmekhez. (Író: a Dno együttes, tervező: Kamil Bělohlávek, Roman Kudláček, rendező: Kamil Bělohlávek és a Dno.) Nem sok keresnivalója volt az érdekességek között a nyitrai Staré divadlo szereplésének sem. Josef Čapek A kutyusról meg a cicusról (O pejskovi a kočičce) című meséjét szívesen és gyakran dolgozzák fel a bábszínházak. Ezúttal három élő szereplő idézi fel a történetet; az idősebb férfiról hamarosan megtudjuk, hogy ő maga a szerző. Ennek nincs más következménye, mint hogy ifjú partnerei segítségével megpróbálják eljátszani a címadó mesét. A kutyust a fiú fején lévő sapka "személyesíti meg", a cicust pedig hasonlóképpen a lány fején helyet foglaló fejrevaló játssza. A főszereplők ilyenfajta "humanizálása" éppen a mese értelmét veszi el, hiszen Čapek négylábú hősei az embereket próbálják utánozni. De hiába az igyekezetük, ügyetlen tappancsaikkal nem képesek igazi emberi feladatokat ellátni. (Tervező: Mária Žiliková, rendező: Ondrej Spišák.)

Puncsék karácsonya - Maskarás Purgateátrium, Budapest

Nem kevésbé kínos másfél órát kellett eltöltenünk a katowicei Ateneum Színház jóvoltából, amely Ludwik Jerzy Kern ifjúsági regénye, a Tüneményes Ferdinánd (Ferdynand Wspaniały) színpadi változatát mutatta be. A népszerű mesekönyv látszólag egyértelműen bábszínpadra kívánkozik, hiszen ennek főhőse is egy kutya, aki álmában emberré változik. Két lábon járásából számos mulatságos helyzet adódik szállodában, étteremben és a társasági élet más helyszínein. Az előadás azonban minden invenciót nélkülöz; szinte kötelességszerűen összegyűjti a zenés színház minden kötelezőnek vélt sablonját, miközben az amúgy is vontatottan csordogáló történetet minduntalan zenei közhelyeket halmozó betétszámok szakítják félbe. (Színpadra alkalmazta: Halina Krzyznowska, tervező: Tomáš Volkmer, zene: Pavel Helebrand, rendező: Marek Wit.)

Nem igazán sikerült megfejtenem, milyen célok vezették a rendezőt, amikor nagy gonddal és körültekintéssel, bábok és maszkok segítségével a vendéglátó ostravai Divadlo loutek színpadára állította Josef Kajetán Tyl Fidlovačka, avagy Semmi harag és semmi verekedés (Fidlovačka aneb žádný hněv a žádná rvačka) című népszínművét. A maszkos szereplők, a bábok segítségével megkettőzött alakok és a természetes emberi mivoltukban megjelenő hősök bonyolult rétegződései nehezen tisztázódnak, és számos kérdőjelet vetnek fel, miközben túlbonyolítják és megnehezítik a mulatságos és fordulatos történet megértését. Az előadás legszebben megoldott pillanata a "Hol a hazám" kezdetű dal megszólaltatása, amely - František Škroup zenéjével - 1918, az első köztársaság kikiáltása óta a cseh nemzeti himnusz. Mértéktartó érzelmességével egyszerre tudott a nemzeti érzés darabtól-történettől függetlenedett szimbóluma és a játék szerves része lenni. (Tervező: Irena Marečková, színpadra alkalmazta és rendezte: Václav Klemens.)

Egy cseppet sem bántam, hogy negyedszer is megnézni kényszerültem a plzeňi Alfa Színház Három testőrjét. Minden alkalommal újabb és újabb pompás részleteket fedezek fel az előadásban, amelyek korábban elkerülték a figyelmemet, és nagy örömöm telik a minden mozzanatában következetesen végiggondolt, precízen kidolgozott produkció könnyedségében és a szigorú játékszabályok betartásában.

Hazafiúi büszkeségemnek jólesett a két magyar produkció fogadtatása és a Maskarás Együttes sok ügyességet és bravúrt rejtő gólyalábas utcai játéka. A Puncsék karácsonya című "szocio-szeretetjáték" brit rokonának durvaságait sem nélkülözve mai környezetbe helyezi, és a szeretet ünnepének hangulatával ütközteti Punch és Judy szüntelen perlekedését. (Tervező: Boráros Szilárd, rendező: Kovács Géza.) A kecskeméti Ciróka Bábszínház előadása, A kékruhás kislány története játék a képzőművészettel, a képzőművészetről. Arról "beszélget" egyetlen szó nélkül, emberi hangok, ritmusok kíséretében, hogy mi a festmény, mi mindent rejteget és mi mindent árul el egy képzőművészeti alkotás a figyelmes nézőnek. (Író: Horváth Mária, Bartal Kiss Rita, tervező: Horváth Mária, zene: Kiss Erzsi, rendező: Bartal Kiss Rita.)

A Spectaculo Interesse állandó vendégei a brnoi siketnémák produkciói. Ezúttal hallássérült gyerekeknek játszottak egy mese-összeállítást Mesék és álmok (Bajky a sny) címmel, az ótestamentum egyik tanítása nyomán, amely szerint "Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak" (A prédikátor könyve, 3, 1.) Korábban különleges élményt jelentettek számomra Zoja Mikotová hallássérültekkel készített produkciói, bepillantást engedtek egy különleges világba. Színészei meg tudtak szólítani, mert egyenrangú partnerként álltak a befogadók elé. Most hosszadalmasan és vontatottan csordogálnak az epizódok, gyermek- és felnőttközönség kívülálló szemlélője marad a történeteknek. (Író-rendező: Zoja Mikotová, tervező: Martina Kosíková.)

Hasonlóan érintetlen maradtam a Tel Avivból érkezett Ofer Amram sejtelmes és talányos, monoton játékától, amelyet Egy magányos férfi története címmel mutatott be két partnerével. Magányát eleinte egy életnagyságú és meglehetősen ügyetlenül konstruált női bábfigurával igyekszik enyhíteni, ám amikor a valóságban is megjelenik szobájában az általa megálmodott vonzó fiatal hölgy, minden korábbi szándéka a visszájára fordul. Tovább bonyolítja a helyzetet a harmadik szereplő jelenléte, aki a történet végén a főhős helyére lép. Az előadást a hatásos blöffnek kijáró ovációval fogadta a közönség. (Írórendező- tervező: Ofer Amram.)

Igazi színházi pillanatokat szerzett az olomouci Moravské divadlo sok tehetséggel és meggyőződéssel színpadra állított kétszemélyes játéka, a Rég volt, régesrég (Dávno, dávno již tomu). Az előadás alapjául szolgáló monodrámát, amely a XIX. században élt írónő, Božena Němcová életútját követi nyomon, az 1968 után hallgatásra ítélt kiváló drámaíró, František Pavlíček írta a hetvenes években az ugyancsak a pályától eltiltott cseh tragika, Vlasta Chrámostová titokban működő lakásszínháza számára. Így háromszoros a néző megrendülése: egyszerre érzi át Němcová küzdelmes életét, a nyilvánosságtól megfosztott drámaíró és a színpadról leparancsolt színésznő sorsát; mindhárman tántoríthatatlanok és eltökéltek, megalkuvásra képtelenek. Roman Groszmann rendező a múlt század hetvenes éveinek dalaival hangsúlyozza a dokumentumjáték korának kettősségét. Ivana Plihalová nagyon jó színésznő: Němcovát megidéző alakítása mögött felsejlik egy másik sötét korszak elfojtott hősiessége is. Miroslav Ondra pedig nemcsak partnernek alázatos, de zongorakísérőként is megbízható társnak bizonyul.

100 Shakespeare - Pia Fraus társulata, Sao Paolo

A Săo Pauló-i Pia Fraus Együttes 100 Shakespeare című produkciója ha nem is száz, de kilenc Shakespeare-dráma, a Hamlet, A velencei kalmár, a Romeo és Júlia, a Macbeth, az Othello, a Szentivánéji álom, a Lear király, a III. Richárd és a Titus Andronicus motívumaiból készített látványos kompozíciót. A három színész és egy színésznő közreműködésével celebrált epizódok különféle típusú és hatásos bábokkal, maszkokkal, remek humorérzékkel, sok iróniával villantják fel a legismertebb Shakespeare-hősök jellegzetes konfliktusait. Eszük ágában sincs elmélyedni a remekművekben, sztereotípiákká sűrítve látjuk, miként veszti el a fejét Hamlet, követeli a neki járó egy font húst Shylock, végez magával Júlia, fojtogatja hűtlennek hitt hitvesét Othello, kísértik a szellemek Macbethet és követi el véres tetteit a Titus Andronicus című rémdráma főhőse. Remekül szórakozunk, előadás után pedig nyugodt szívvel megállapítjuk, hogy Shakespeare mindent kibír. (Író: Beto Andreetta, tervező: Sidnei Caria, rendező: Wanderley Piras.)

A fesztivál igazi sztárjaitól szerzői bábszínházakat láttunk. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy minden feladatot egymaguk láttak el, mert az ausztrál születésű, Hollandiában élő Neville Tranter például írót és rendezőt is felkér egyszemélyes játékaihoz, ő csupán tervezőként és játékosként vesz részt a produkcióiban, mégis mindegyik alkotása személyes vallomás, sajátos világlátásának tükröződése. A most bemutatott Vámpír (Vampire) korábbi produkcióinak (Frankenstein, Macbeth, Hitler alias Schicklgruber) számos erényét felvonultatja; most is hihetetlen erővel tud partnere lenni az általa teremtett báb-szereplőknek. Ő maga eltűnik, láthatatlanná válik, ha a helyzet úgy kívánja. Képes megtöbbszörözni önmagát, egyszerre két-három alak személyiségébe belebújni. Cirkuszi és mutatványos elődei, a hasbeszélők nyomdokain halad bizarr, skizoid emberábrázolásában. És sohasem formai eszközöket keres, mindig valamennyi jelen lévő szereplő teljes jellemét, szándékát mutatja fel. Kétségtelenül ő korunk bábművészetének egyik legjelentősebb egyénisége. (Író: Jan Veldman, tervező: Neville Tranter, rendező: Allan Zipson.)

A brazíliai születésű és szintén Hollandiában élő Eduardo de Paiva Souza több szempontból hasonló úton jár, és hasonlóan gondolkodik a bábokkal való együttjátszás tekintetében. Ő maga írja a darabjait, a rendezői feladatokat Paul Selwyn Norton látja el, a tervező Edwin Kolpa. Két évvel ezelőtti, revelatív budapesti és ostravai szereplése után most mintha az ellentét- párját mutatná fel Az angyal című játékának: a Hajnalcsillag (Morningstar) a másik lehetőségről szól, amikor teremtménye a tökéletes ördög képében jelenik meg. Paiva táncos és bábjátékos. A táncos Paiva a lábait, bábjátékos énje pedig a kezeit kölcsönzi az életre keltett bábunak. Tranterrel ellentétben ő különös nemi aktusban egyesül partnerével, felolvad benne, ketten együtt egyetlen lényt teremtenek. Ebben az erotikus kapcsolatban eltűnnek a nemek, a mozdulatok hol férfiasak, hol pedig puha, feminin jelleget öltenek. Egy-egy pillanatban Michael Jackson mozdulatait véljük felfedezni, a történet vége meg mintha Godard Bolond Pierrot című filmjének befejezését idézné: másképpen nem szabadulhatunk a bennünk élő sátántól, csak úgy, ha felrobbantjuk magunkat.

Souza egy másik produkcióval, a Białystoki Bábszínházban létrehozott A homlokzattal (Fasada) is bemutatkozott a fesztiválon. Ez minden szempontból eleget tesz a szerzői színház kritériumainak: Paul Selwyn Norton segítségével saját témáját valósítja meg egy workshop keretében; ő a rendező, a bábtervező és az egyik főszereplő a nagy apparátussal létrehozott előadásban. De a különféle emberi indulatokat bemutató metaforikus történet töredékei nem képesek egységes látomássá összeállni, az öreg panzió lakóinak és látogatóinak sorsa etűdök vontatott sorozata marad.

A világ teremtésének nyolcadik napja - Szczecin, Lengyelország

A francia férjével Párizs közelében élő, liverpooli születésű Colette Garrigan egy személyben írója, rendezője és előadója Csipkerózsika (The Sleeping Beauty) című monodrámájának. A rokonszenves ifjú hölgy eleinte elfogódottnak és visszafogottnak tűnik a színpadon, aztán hamarosan kiderül, hogy hatalmas drámai indulatok feszülnek benne. Hőse, a "Hercegnő" valamelyik angliai nagyvárosban, talán éppen Liverpoolban jön a világra, és hamar megtanulja, hogyan kell életben maradnia. Végigjárja egy nyugat-európai külváros kamaszlány-lakójának megpróbáltatásait, a galeri-életet, a drogot, élettársának elvesztését. Képzelete segítségével a maga képére és hasonlatosságára formálja át Csipkerózsika meséjét. Egy fehér, terített asztalnál ülve, tárgyakkal manipulálva idézi fel életének epizódjait. A Kenneth Loach szociális érzékenységű filmjei (Tekintetek és mosolyok, 1981; Blues vörösben, 1986; Kőzápor, 1992; Katicabogár, Katicabogár, 1994) hatását tükröző történet legszebb pillanatai a hétköznapi konyhai tárgyakból összeálló helyszínek. Az előadás csúcspontja a villák hatalmasra növő árnyaiból kibontakozó nyomasztó nagyváros víziója.

A fesztivál legnagyobb élménye mégis a házigazda Ostravai Bábszínház hajmeresztő vállalkozása volt, amelyet az utóbbi évek cseh irodalmi (?) szenzációjából, a tüneményesen alig érthető, sziléziai morva dialektusban írt Egy ostravai naplójából (Denik ostravaka) készített Marek Pivovar és a rendező Radovan Lipus. A napló írója ismeretlen, internetes naplóját egyszerűen Ostravak Ostravski álnéven jegyezte. Blogja hat vékonyka fűzött kötetben látott napvilágot. (Az első kötetét - féltett kincsként - egyetlen éjszakára kaptam kölcsön a színház dramaturgjától.) Különös groteszkségében az ebből készült zenés színpadi játék egy-egy pillanatra az emlékek elvesztett paradicsomává, García Márquez Macondójává varázsolja az egykori szénbányák városát. Az előadás egyszerre röhögtet és könnyeztet. Öniróniája, humora eszünkbe juttatja Hašeket éppúgy, mint Miloš Forman korai filmjeit, a Fekete Pétert és a Tűz van, babámot, vagy Jaroslav Papoušek Homolka-trilógiáját. A cseppben tudja láttatni a tengert: Ostravát, Csehországot és ezt az egész középkelet- európai kócerájt, amelyben együtt élünk, szeretünk, szeretkezünk, gyűlölködünk, és hol sokkal nagyobbaknak, hol meg sokkal de sokkal parányibbaknak hisszük magunkat a valóságosnál. Az élményt az tette még különlegesebbé, hogy a fesztivál szervezőinek jóvoltából az eredeti helyszínen, a bányamúzeum egyik raktárában, halott csillék és döglött tárnák között láthattuk a titokzatos ismeretlen, Ostravak Ostravski írásainak színpadi változatát. Egy olyan színházban, ahol a számítógép billentyűiből meg sörösdobozokból vannak a bábok, és ahol munkavédelmi szakemberek segítenek eligazodni, hogy vacak kis életünkben néha önfeledt nevetésre ragadtassuk magunkat.

BALOGH GÉZA