Hetényi 14 Csoport

Az egyetemi színjátszás napjainkban hetven éves nagyjaink nosztalgiázó baráti összejöveteleit jelenti elsõsorban. õk emlékeznek és teáznak, cuppantva említve az ötven évvel ezelõtti kollektív boldogságot, miközben a fõváros jelenlegi egyetemistáinak se négyzetméter, se szakmai támogatás nem jut.

Még az Egyetemi Színpad megjelölést sem használhatja hivatalosan egyetlen csoport sem. A helyzet immár vagy két évtizede nyomorúságos és reménytelen. Rektorok és rektorhelyettesek nyilatkoznak és ígérgetnek nyilvánosan, miközben portások és gazdasági vezetők által tiltanak és gátolnak mindent és mindenütt, ahol a színjátszó élet felütné a fejét. A kóbor csoportokból összejött tavaszi színjátszó fesztivál a szó szoros értelmében a vécék előterét képző folyosó görbületében játszódott, maximum öt, időnként csak egyetlen néző előtt, bár a szereplők aznap reggel még ebben a helyszínben sem voltak egészen biztosak. Most ősz van, eső és hideg, hogyne örülnének a legkisebb segítségnek is a diákok!

A Sirály füstös folyosóin csak hetven percet kellett aszalódni és fuldokolni a várakozó közönségnek, hogy bejusson egy vendég együttes, a Hetényi 14 nevet viselő művészeti iskolás csoport Lorca-játékára. Ők is az egyetemi korosztályhoz tartoznak, helyük van tehát itt, választott műfajuk is éppen ide illik. A Hetényi 14 tulajdonképp egy kelenföldi humán szakközépiskola tizennegyedik évfolyama. Itt a diákok színészetet és drámapedagógiát tanulnak. (A tagozat keletkezésénél magam is bábáskodtam, s most leküzdhetetlen izgalmat érezek a torkomban, amikor nézem őket, pedig már nem köt semmi hozzájuk.) "Az elmúlt bő egy évben dramatikus zenei gyakorlatokkal dolgoztunk - írják magukról - , s ennek összefoglalása a Vérnászszertartás, mely háromnegyed órába sűríti García Lorca drámájának általunk legfontosabbnak tartott motívumait."

A Pap Gábor rendezőtanári és muzsikusi erejére támaszkodó produkció hatvan perce hol nagyon sűrű, hol kevésbé feszes, de minden pillanatában erős költőiséget hordozó játék. Eltáncolt és elénekelt ballada ez - mondhatnánk, ha a koreográfia határozottabb és kidolgozottabb lenne. Emlékezetesen szép szövedéket sikerült viszont létrehozni énekszóból, gitárhangokból, s persze Illyés Gyula fordításának jó érzékkel kiválasztott pillérszövegeiből. A rendező a vendégjáték buktatóit is legyőzi a fekete selymekbe öltözött csapattal. Fekete harisnyás, fekete flamenco-cipős lábak, olykor fehér csipkék, vakító férfiingek villannak a félhomályban. A Hold és a Halál figurája mellett feltűnik egy démoni erejű, átmeneti lény, talán kutya, talán a "szimatoló szív" baljós allegóriája. Az együttes erősen stilizált mozdulatai egyszerre idézik a fonást, s a tragédia fonalának kibomlását vagy a szó születését, megéreztetik a lódobogást, elképzeltetik az ölést és az ölelést, de sajnos sosem szerveződnek drámai térré.

Pap Gábor zenéje nem idéz sem a spanyol, sem a magyar folklór motívumaiból. Önálló világ ez, ezüstös, áttetsző hangzatokkal, időnként szép szólókkal, áradó kórusokkal. A dallamívek olykor igen erős drámai pillanatokat kötnek össze, olykor ellebegnek, elmosódnak, szinte szétporladnak. Ha a játék érni fog, minden bizonnyal tisztázottabb csúcsjelenetek fogják erősíteni, dinamikusabb, magasabbra tartott váltópontokkal. (A bemutató hősi oldalához tartozik, hogy a legfortélyosabb énekszóló átmenetileg elnémult gazdája helyett a zeneszerző-rendező énekelte be a dallamokat, megmentve az előadást, s példát mutatva túlélési gyakorlatból.)

Jelen formájában és mostani állapotában az egymásra figyelő, egymást megtartó kollektív erő a legnagyobb erénye ennek a produkciónak. A Sirály kevéssé színházbarát központi helyiségének zord adottságaival is majdnem egészen megbirkóztak a játszók: Angyal Linda Fruzsina, Arnold Dávid, Fekete Anikó, Korbuly Kata, Kranyik Ildikó, Kulánda Anita, Lőrincz Veronika, Lukács Bea, Molnár Zsófia, Pomlényi Attila, Sárosi Gábor, Szilvási Dániel, Vinyarszki János, Vizsy Orsolya. Köztük néhányan rendkívül erős jelenléttel bírnak, szinte süt a levegő körülöttük, néhányan mozgásban, páran éneklésben jeleskednek. Érdekes arcok, ígéretes tekintetek, munkaláztól fűtött, most formálódó, fiatal testek. A ráadás pedig egy remek fuvoláslány: Hargitai Eszter. Már megérte eljönni.

GABNAI KATALIN