Bessenyei öregkori portréja profilból. Ezt a felvételét választotta a kiállítási meghívóra. A színész arcán a lelazult ráncok erdeje ellenére is ott a keménység. Az erõszakos alsó ajak picit elõre áll, és a résnyi tekintet még ebbõl a látószögbõl is izzó. Elfelé készül már az életbõl, ezért nem szembe, hanem oldalra néz. Így is õrzi az erõt. Vélhetnénk, könnyû fényképezni egy ilyen arcot.
De hányféle arca van egy színésznek? Ahány szerep, annyi. Mind ugyanazokat a vonásokat viseli. Vannak formálható arcok és vannak formálhatatlanok. Garas arca formálhatatlan, mégis ezerféle: Prospero és ifjú Snapsz, de főleg Ede. Minarik, és csakúgy, sok-sokféle Ede. Aztán Bodrogi. Eöri Szabó Zsolt egy egész sorozatot szentel a művésznek. Civilkép az egyik, kalapos, az arc egy nagy tudású, jó humorú, csupa szív professzoré. Egy másik képen, ugyancsak kalapban, Gerhart Hauptmann A bunda című darabjában, ugyanazok az arcvonások, de már sunyiságot és erőszakot kifejezők.
A színésznők az idők múltával egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek, hogy állandósuljon az örökkön változó. Kivétel itt is van. A gyönyörű Básti Juli nem először válik lápi boszorkánnyá (volt ő Sztálin menyasszonya is). A Macskaláponbeli szerepében a hősnő szeretetéhségét és kiszolgáltatottságát ezerféle fájdalommal teli tekintettel érzékelteti. Drámai a színpadi hatás. De hogy lehet mindezeket leképezni a pár négyzetcentiméternyi papírdarabkákon? Eöri Szabó Zsolt tudja, s megteszi. A Nemzeti Színház fotósaként minden előadásról hiteles képeket készít. A beállítások és a színek visszaadják a darab hangulatát. A közelképek pedig a játék őszinteségét.
|
|
|
|
Meggyőződésem, hogy a fényképezés nem jutott volna el a művészi szintre, ha csak a természeti szép megörökítését vállalja. De az ezernyolcszázas évek közepétől a francia Nadar észrevette, hogy az emberi arc a rajta tükröződő belső érzelmekkel izgalmasabb, mint a vízesés vagy a hegy karéja. Akkor bonyolult eljárással, érzékeny üveglemezre készültek a képek, és a viszonylag hosszú expozíciós idő alatt az ezüstkolloid rögzítette a finom részleteket. Ezek, vagyis az apró, az árnyalatnyi tónuskülönbségek adhatják vissza tévedhetetlenül a legpontosabban a legbelsőbbet, a jellemet. Megunhatatlan az emberi arc, mert millióféle érzelem kifejezője, megőrzője. A színész arca pedig sokszorozott. Érzékeny szem és érzékeny eszköz kell a hiteles megörökítéshez. Csodaeszközök már vannak. De ha nem értő kezekbe kerülnek, képrögzítésük elmarad a kolloidos üveglemez mögött. A használónak talán már oda sem kell néznie, és a fényképezőgép digitálisan rögzít. Egy csecsemőmaroknyi eszköz segítségével pedig már egy másik gép nyomtatja is a képet a kívánt méretben. Azonban nem minden printproduktum életteli. Egy fotós mivel visz életet a képébe? Nem mással, mint a meglátó, az érzékeny, az apróságokat is észrevevő tekintetével.
Legegyszerűbb rossz színházi képet készíteni. Jót nehéz. A jó színházi felvétel nagyon ritka. A jó felvételnek nagyon sok előfeltétele van. Kevesek rendelkeznek színház- és színészismerettel is. Az előbbinél mindent kell tudni a darab írójáról, rendezőjéről, a koncepcióról és a rendelkezésre álló közegről (milyen a díszlet, a tér, milyenek a fények stb.). S még mindenebbet kell tudni a színészről, akinek egy az arca, de ezer a lelke, és sokszor az is darabokban. Nagyon kell ismerni és nagyon kell szeretni ezt a világot, hogy hiteles, őszinte és élvezhető legyen a látvány, amely hírt visz róla.
|
|
|
|
|
Eöri Szabó Zsolt meglátó, érzékeny és észrevevő tekintete kivételes fotóstehetséggel párosul. Mérnöki tanulmányai pedig azt segítették, hogy fegyelmezett és pontos legyen. Képein nincs semmi félrevivő, semmi felesleges. Minden képkivágása a legprecízebb. Mást tud a gép, és mást az ember. Más a gép távolsága és közelsége, s más az emberé. Ezt is kevesen tudják. A gép dolga a részletgazdag rögzítés, az emberé pedig, hogy érzelmileg is értelmezhető kompozíciót nyerjen belőle. Igenis, kompozíciót. Minél kreatívabb a fotós látása, annál többet és annál intenzívebb képet tud kihozni az egyszerű látványból. Minél sokfélébb az érzelem, annál gazdagabb az arckifejezés, annál több az élet minden jelenetben és a kép minden részletében.
Eöri Szabó Zsolt nem csak érti, szereti is ezt a világot, a színház világát, melynek kivételes tehetségével a szolgálatába szegődött. Már az első, újságban megjelent képe is színházban készült, Eck Imre egyik kamarabalettjének próbáján. Majd mérnöki diplomával a zsebében dolgozott a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójában, utána Győrött és az MTV Péntek délután című műsorában is. Operatőrök, világosítók, vágók és rendezők munkáját figyelve vált profi képíróvá. A Pesti Magyar Színházban, a Boldog Asztrik küldetése próbái alatt - ez hat éve volt - lett hivatásos színházi fotós. Amikor aztán Jordán Tamás lett a Nemzeti Színház igazgatója - ehhez is volt szeme -, őt hívta oda erre a feladatra. Eöri Szabó Zsoltnak nemcsak a képei gyönyörűek, de a Nemzeti Színház általa szerkesztett honlapja is műfajában az egyik legélvezetesebb. Mert nemcsak a képek szépek, de értelmezhetők és átjárhatók az információhalmazok is. Készítője profi, aki mindent tud az eszközökről és témájáról.
Aki pedig szép képeket akar nézegetni, az látogasson a művész honlapjára.
JÓZSA ÁGNES