Kritikatöredékek. Egy-két mondatok. Egy mûvészi pálya emlékcserepei - ilyesmi gyûjtögethetõ össze a (kétszeres) Jászai-díjas, Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló mûvész, a Katona József Színház elsõ Ólomkatona-díjasa, Horváth József több mint négy évtizedes színészi életmûvérõl. Alakját, hangját, szemhunyorítását, beszéde ízét csak magunkban õrizhetjük tovább.
(Móricz Zsigmond: Úri muri - Nemzeti Színház)
"Horváth József évek óta ragyogó kisplasztikáival kelt figyelmet, jobbára filmbeli (Húsz óra, Mindennap élünk) epizódalakításaival. Most roppant színpadi feladatot kapott: Csörgheő Csulit. Tulajdonképpen mindent meg is oldott belőle." (Esti Hírlap, 1965. szeptember 18. - Barabás Tamás)
"Az előadás kellemes meglepetése Horváth József Csörgheő Csulija. Nem eddig tapasztalt színészi képességeit, hanem eddig játszott szerepei után meglepetés ez a tartalmas, gazdag alakítás. Horváth József egészen más jellegű és méretű szerepek után vállalta Csörgheő Csuli alakítását, s a feladatnak igen jól megfelelt. Nem engedett a Csuli-alak felfogásában az olcsóság csábításának: jellemet alakított s nem figurát, az emberi tartalom kifejezésére törekedett s nem látványosságra." (Népszabadság, 1965. szeptember 25. - Pándi Pál)
"Horváth József minden vonatkozásban meglepetés mint Csörgheő Csuli. Merész rendezői vállalkozás volt ráosztani a szerepet, hiszen művészetére visszahúzódott, szerény, esett kisparaszti alakokban figyeltek fel, s jobbára ezekben formálódott. A bátorság és a bizalom teljesen igazolódik: Horváth az a színész, aki képes messze elkerülni alaplényétől." (Népszava, 1965. szeptember 21. - Rajk András)
|
"Horváth József mészárosán akkor sem lepődnénk meg, ha kiderülne róla, hogy fajvédő gyűlésekre jár;" (Népszabadság, 1979. június 13. - Koltai Tamás)
(Gorkij: Éjjeli menedékhely - Nemzeti Színház)
"Horváth József tökéletesen találkozott Kosztyilovval, a menedékhely-tulajdonos alakjával, akár napjaink hatalomba kapaszkodó, gyáva kispolgára is lehetne." (Pest Megyei Hírlap, 1979. február 10. - Kreiszt György)
"A jó alakítások között kell számon tartani Horváth József lefelé taposó, fölfelé csúszómászó gazdáját." (Kritika, 1979/4 - E. F. P.)
"Horváth József a háziúr ostoba öntudatlanságának, bugyuta fölényének előadásával remekelt". (Film Színház Muzsika, 1979. II. 16. - Illés Jenő)
(Csehov: A Manó - Katona József Színház)
"S persze olyan szereplője is van a variációs játéknak, aki már túl van ezen az egész szerelemházasság ügyön, és csak derűsen bugyuta lélekkel csodálkozik a fiatalok izgalmain: mire ez a sok hűhó? (Orlovszkij, Horváth József kedélyesen üresre komponált figurája.) (Népszabadság, 1982. október 29. - Almási Miklós)
"Horváth József (Orlovszkij) már komoly rutinnal veszi birtokba a felnőtt csecsemő különböző típusait; itt érzékeltetni tudja, hogy a ’mindenki keresztapája’ szerep nem is olyan kedvesen joviális, mint első pillanatra látszik." (Színház, 1983. január - Koltai Tamás)
"Horváth Józsefnek bátran a reneszánszáról beszélhetünk: mindig is jó színész volt, de most határozottan szárnyra kap, új színekkel gazdagodik." (Népszava, 1982. október 21. - Rajk András)
(Kárpáti Péter: Akárki - Katona József Színház)
"Horváth József szinte semmit nem csinál, jelenléte legnagyobb részében csak hanyatt fekszik a színen - de hogy!" (Fejér Megyei Hírlap, 1983. február 13. - Pekarek János)
(Shakespeare: Ahogy tetszik - Katona József Színház)
"Az egyszerű emberek minden különösebb bajmolódás nélkül teszik a dolgukat: Horváth József paraszti vagy inkább ’pásztori’ eszével igazodik el a körülötte felfordult erdőben". (Magyar Nemzet 1983. március 13. - Barta András)
(Csehov: Három nővér - Katona József Színház)
"Folytathatnánk a sort a többi szereplővel. (...) Horváth József Csebutikinjával, akihez első benyomásra úgy érezhetjük, nem illik a plebejus hangvétel, aztán mégis épp ez a tónus csillantja meg a lezüllött katonaorvosban emberségének utolsó szikráit." (Jelenkor, 1986. 6. - Pályi András)
"[...] a Csebutikin-figura hagyományosabb fölfogását váratlanul, megdöbbentően lendíti át egy valódi gyilkos kegyetlenségébe". (Kritika, 1986/2 - Tarján Tamás)
"Horváth József Csebutikinja, részeges katonaorvosa az ábrándos, gyenge lelkeknek szóló figyelmeztetés: ide, a posványba süllyedtek mindannyian. A kitűnő epizodista játékáról csak felsőfokban lehet szólni." (Magyar Nemzet, 1986. január 25. - Barta András)
(Gogol: A revizor - Katona József Színház)
"Oszip, a szolga nyegle, primitív arcátlanságát, koszlott mosdatlanságát is hasonló, ’megengedhetetlen’ naturáliákkal egyértelműsíti a kitűnő Horváth József." (ÉS, 1988. január 8. - Koltai Tamás)
(Shakespeare: Hamlet - Kamra)
"Mindenkinek megvan a maga alaposabb elemzésre is méltó sorsa. Horváth József okos nyugalmú furfangos sírásójának is"... (Népszabadság, 1993. április 20. - Zappe László)
(Parti Nagy Lajos: Mauzóleum)
"A gyereket istápoló Paparuska Károly (Horváth József) esténként kiáll a ház elé proli peep-show-t nézni, tudniillik a gellérthegyi Szabadság-szobrot, akibe költőileg szerelmes." (ÉS, 1995. december 1. - Koltai Tamás)
"Horváth Józsefre osztani az aggkorian szerelmest, mély szereposztási és történelmi gondolat; a színész elbájolóan egyensúlyoz paródia és pátosz mezsgyéjén." (Népszabadság, 1995. november 6. - M. G. P.)
"Horváth József alakítása reveláció: olyan természetességgel mondja, hogy ’Alulról süt a hold, mint az angyalok laticelje’, és hogy ’Az Úristent azt szoktam látni. Mutatja az Eurosport’, mintha világéletében ezt a nyelvet beszélte volna." (Criticai Lapok, 1996. január - Magyar Judit Katalin)
(Kleist: Az eltört korsó)
"Horváth József Ruprecht apjaként beszédesen hallgat". (Népszabadság, 1996. december 30. - M. G. P.)
(Caragiale: Az elveszett levél)
"A csúcspont a nagy hirtelen messziről ideszalajtott, ’örökös’ képviselő, Agamemnon Dandanache ’revizori’ megjelenése. Horváth József a többi színész játékstílusától eltérően az ’életünkből’ ellesett áljoviális figuraként állítja elénk a felülmúlhatatlanul hülye és önelégült vidéki pártkádert, aki annyit ért az egész világból, hogy neki természettől fogva a parlamentben a helye. Most majdnem kimaradt, de az utolsó pillanatban egy elveszett szerelmes levél szerencsére az ő városában is kompromittált valakit, akit meg lehetett zsarolni." (Magyar Nemzet, 1998. november 10. - Györffy Miklós)
"Tökéletes Horváth József, akit három felvonásnyi taktikázás után az ismeretlenségből kell felső utasításra képviselővé választatni; a hólyaggá fuvalkodott joviális ostobaság és magabiztosság gusztustalan példánya, ahogy szétmorzsázza ruháján a választási pogácsát, viszketegen inge alá vakaródzik, a hastájnál is lejjebb, a lába közé, miközben pillanatra sem hagyja abba szenilis hetvenkedését a korrupcióról, ami idáig juttatta." (ÉS, 1998. december 14. - Koltai Tamás)
