A Takáts Alice nem tragikomédia, hiába hirdeti ezzel a műfajmegjelöléssel premierjét a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiója. Az előadás inkább erkölcsrajz és életkép az 1930-as évekből. Benedek Miklós rendezése nem elég merész ahhoz, hogy a színmű tragikomikus dimenzióit a maguk teljes szépségében megmutassa. Igaz, hogy az alapanyag messze nem hibátlan.

Szomory Dezső színművei sajnálatosan ritkán szerepelnek színházaink műsorán. A miértre a magyarázat látszólag egyszerű, hiszen kétségtelen, hogy a szerző szecessziós nyelvezetű történelmi drámái közül néhány elolvasásához ma már kifejezetten nagy türelem kell, és akkor még nem is említettük a színpadra állítás nehézségeit. A szerző nyelvi és stilisztikai különcségei, amelyek a múlt század első felében annyi vitát kavartak, ma már modorosnak tűnnek.

A helyzet azonban nem ennyire egyszerű. A szaggatott ritmusú, különös zeneiségű párbeszédek, a tautológiát súroló, körkörös szerkesztésű monológok méltó kihívást jelentenének a színészeknek. Mindezeknek köszönhetően Szomory drámái inkább versekként hangzanak a színpadon, még akkor is, ha az író prózai dialógusokban írta őket.

A szerző társadalmi drámái közül az olyanok, mint a Györgyike drága gyermek, a Bella, a Hermelin ihletett kísérletek a női lélek bonyolultságának ábrázolására, így nagyszerű szerepeket kínálnak. Női figurái néhol összetettebbek, jobban árnyaltak még az irigyelt pályatárs, Molnár Ferenc karaktereinél is.

A Takáts Alice a fentebb említett darabok sorába tartozik, bár a Szomoryra jellemző nyelvi túldíszítettség itt nem hangsúlyos.

A dráma címszereplője, a fiatal orvosnő Bécsben a halálba segít egy nagy fájdalmakkal küzdő, menthetetlen beteget. Miután kiderül a bűntény, a kórházban vegyészként dolgozó Markovits László vállalja magára a börtönbüntetést. A Magyarországra hazatérő doktornő szerelmi viszonyba bonyolódik főnökének fiával, akitől gyermeket is vár. Ebbe a komplikált viszonyrendszerbe toppan be Markovits, miután szabadlábra kerül.

A férfiak olyan kíméletlenül szorongatják a lányt, ahogy pók fonja a hálóját majdani áldozata körül. Itt van például Alice apja, aki tizenévesen megpróbálta eladni őt, most pedig folyton-folyvást a lánya nyakára jár pénzt kéregetni kölcsön, vagy a főnöke, Tardy-Koós Géza orvosprofesszor úr, aki éppen csak „lecsúszott” a lányról, hiszen a fia már elfoglalta a helyét annak szívében. Végezetül nem szabad elfeledkezni az ifjabb Tardy-Koósról, aki valóban szereti a lányt.

Azt hiszem, nem kell hosszan magyarázni, hogy ez a történet milyen könnyen csúszhat(na) át könnyes melodrámába. Hogy nem így történik, az Benedek Miklós jó arányérzékű, fanyar humorú rendezésének köszönhető, amely azonban adós marad a tragikomédiával.

A Dévényi Rita tervezte látvány korhű környezetet teremt a történethez – a rendezéssel összhangban. Halljuk például kintről a motorzúgást, a nap besüt az ablakon, a szereplők valóban megvacsoráznak stb. Meglehet, a valóság imitálására kevésbé törekvő környezetrajz jobban segíthetné a stilizáltabb színészi játékot.

Nagy Cili Takáts Alice-ként izgalmasan, vonzóan kiismerhetetlen. Formátumos alakítását nézve tökéletesen érthető, hogy miért mozgatja meg a körülötte élő férfiak fantáziáját. Olyan nőt alakít, akivel nem történnek a dolgok, hanem önmaga alakítja a sorsát. Játéka a második felvonásban halványabb, ehhez azonban tudni kell, hogy az eredetileg háromfelvonásos darabot két részben láthatjuk. A Szomory Dezső által írt első két felvonás jelenti az előadás első részét, az író harmadik felvonása a másodikat. A drámaszöveg elszürkül a harmadik felvonásra, és ezzel az előadás sem tud mit kezdeni. A befejezés így csalódást kelt, hiszen a főhősnő figurája sokkal komplexebb annál, mint ahogy az író befejezi a drámát. Az izgalmasnak induló szerelmi három- vagy inkább négyszög is elhalványul az előadásban.

A színlap ígérte tragikomikus stílus két rutinos színész alakításában érzékelhető: Kerekes József Horeb Homérként elmondott mesteri monológja a női nemről igazi bravúr, méltó felütése az előadásnak.

Újvári Zoltán nagyszerű Takáts Zuárdja semmi látványosat nem csinál, konok mételyként tapad lánya életére: mindig ott van, ahol nagyon nem kellene lennie.

A Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában egy jobb sorsra érdemes életmű alig ismert darabját láthatjuk szerethető előadásban, amely ha nem bontja is ki a drámát a maga teljes mélységében, a színészi összjáték harmóniája miatt kellemes perceket szerez a nézőknek.

SZEKERES SZABOLCS