International Buda Stage Szeretem ezt a zenét. Szerettem a korábbi valaha volt elõadást is, nem volt rossz a film se. Pedig soványka a sztori, abszolúte semmi tanulsága nincs, mindenki õrült vagy lassan azzá lesz. Két ártatlan fiatal egy viharos éjszakán a lökött bolygóra keveredik, ahol rendesen megrontják õket. Valóban külön Szexuális Bolygó kellene, ahol mindent ez irányít, mégis békességesebb, mint a normálisok világa. Vannak itt transzvesztiták, transzszexuálisok, homokosok, szadisták és a mazo sem tûnik olyan rossz élménynek. A polgárpukkasztó darabok sorában ez a csúcs volt, ma már csak a prûdek csodálkoznának rajta. Hogy mi okból kell egy amerikai szuperprodukcióra termett musicalt bemutatni itt és most? A válasz egyszerû: hogy a színészek eljátszhassák. Nincs aktualizálás, magyar viszonyokra kacsintás, amerikainak meg igencsak balkáni a kivitel, de Kálloy Molnár Péter szívügye ez a darab. Ismét õ a fõszereplõ, õ a rendezõ. A biszexuális transzvesztita Frank szerepe neki van kitalálva, a csapdákat, az affektáltságot elkerülve remekel a nõnek öltözött férfi szerepében. A ceremóniamester is õ, körülötte zajlik minden esemény. Amilyen fárasztó elõadás, külön bónusz lesz, hogy lefogyhat pár kilót, ami azért nem hátrány. Kálloy Molnár fordította a darabot, Gebora György dalszövegei prozódiailag jól ejthetõk, illeszkednek a zenéhez, még a szlengre is ügyel, ami nem lehetett kis feladvány.
A közönség legfeljebb a tapsolástól lesz izomlázas, meg a beülés előtti tolongásban fárad el, sokan vannak és sokan lesznek minden előadáson. Üzletileg kizárt a bukás. A tizen-huszonéveseket még izgatja a téma, az idősebbek még ezt a fajta igazi rockzenét keresik. A közönség aktivitása kizárt. Tudnivaló ugyanis, hogy a Rocky Horror Show sajátos legendája szerint a közönség felkészülten érkezik, beöltözve, kisminkelve a darab szerint, és minden mozdulatot együtt csinál a játszókkal. A főiskolások előadásában még volt erre némi kezdeményezés, a Buda Stage kis és komolyra szabott helyszíne ezt nem teszi lehetővé. Nincs csápolás, nincs a rizsszemek dobálása, de a hangulat így sem rossz.
Ez az előadás a zenéről szól. Magas színvonalú énekes produkciót kapunk, magas színvonalú hangbeállással, hangszereléssel, és a hangszínek, a hangerő érzékeny megválasztásával. Az élő zenekar a nyílt színen, magasított pódiumon - a színlap csak a zenekarvezető nevét említi: Siklós Péterét. Jó zenészek és jó vokalisták hallhatók. A zenei igényesség mindenek felett uralta ezt az előadást, amúgy jogosan. A díszlet alig hagy maradandó emléket, hiszen a színpad méretei nem sok teret engednek. Jók a táncosok is, ami egy musical esetén követelmény, de Bakó Gábor koreográfiája szintén visszafogott. Látszik, hogy egymástól is alig férnek el a szereplők. Tudnának ők fergeteges térdtáncokat és kidobós rockikat, ha nem repülnének le ez esetben a közönség karjai közé. A balkáni megoldás tehát nem sértés, csak józan megállapítás, nyilván nem sok esélyt adott egy nagyszínpad se a megjelenésre. Bihari Magdolna jelmezei visszafogottabbak a Rocky szokásos őrült és perverziókra utaló férfi-női rekvizitumainál, még az emlékeimben lendületesebb régi előadás jelmezeinél is. Ez mintha nem csak pénzkérdés lett volna, hanem koncepció is. Nem akar senki megbotránkoztatni, csak szórakoztatni. A színészek válogatásánál a baráti hűségen kívül a kiemelkedő énektudás dönthetett. Kálloy Molnár mellett kulturált hangon, sokszínűen énekel Tunyogi Bernadett. Gáspár András semleges a színen, de fényesen kiragyog, amikor mikrofont kap a kezébe és dalra fakad.
Kálloy Molnár alakítása mellett senkinek nem kell erősítenie a színészetét, mégis ünnepli a közönség a társaságot, hiszen ki-ki egyéniség, jelenség, szeretjük őket és kész. Így van ez Hobóval, aki öregedő visszaemlékezőt csinál a narrátor szerepében; így örül a nép Gerendás Péternek, aki az öreg professzort hozza bájos humorával. A többi játszó is kedves jelenség, teszik a dolgukat, tisztán és lelkesen énekelnek. Richard O’Brien nevét szerzőként le kell írnom. De a magyar show lényege, létének rugója, az, aki megérdemelten kiharcolta a bemutatót, a rendkívül tehetséges Kálloy Molnár Péter.
Bácskai Júlia
