Boglári Nyári Színház
"This is the land of the lehetõségeksz..."

by Viktora Évtizednyi szünet után ismét van nyári színháza a kaposváriaknak Bogláron, a Vörös Kápolna mellett. Znamenák István karolta fel az ügyet és õ rendezte az elsõ bemutatót tavaly nyáron: Alex Koenigsmark Susogó ligetek ünnepe címû morbid komédiáját, amelyet még az idei szezonra is felújítottak. (Az új bemutató Ivan Ku¹an Galócza címû vígjátéka Keszég László rendezésében.)

A cseh szerző a rendszerváltás utáni Közép-Európa balkanizálódó viszonyairól beszél. Igyekszik minél több figurát megmutatni a jelen társadalmából. A darab cseh környezete cseppet sem idegen, a darab érvényes, bárhol játsszák is környékünkön. A vígjátéki csiki-csuki helyszíne Munclingr úr (Bezerédi Zoltán) csőd szélén álló krematóriuma, és annak giccses, szökőkutas, muskátlis terasza. Az utolsó urnáig élethű díszletet maga a rendező tervezte. A padlót (stílszerűen) fekete-fehér sakk mintás műkőutánzat borítja. A berendezés egyszerű és szakszerű: urnatartók, hullamosókád, feltöltésre váró koporsók és persze maga a hamvasztó kemence. A környezet hátborzongató, kiváló terepe őrült dolgoknak.

A temetkezés nagy biznisz, sokan szeretnék megkaparintani a hamvasztót. Itt van először is az orosz maffia (az ukrán szintúgy megteszi) a maga láthatatlan Mogiljevicsével, akiről sokan beszélnek, aki kézben tartja a szálakat, de valahogy személyesen még kevesen találkoztak vele. Itt és most egy Igor nevű bérgyilkos (Sarkadi Kiss János) képviseli a láthatatlan főnököt. Szeretné a zsíros üzletet a mindenre elszánt kisvállalkozói páros is: Karel Kšindl (Kocsis Pál) és üzlettársa Bohumil Doležal (Némedi Árpád). Jófajta mobilos, rózsaszín zakós, villanó fehér zoknis bumburnyákok. Nincs más választásuk: élni kell, a gyerekek lába is csak egyre nő. Szintúgy ügyintéz, fontoskodik és csillogtatja akcentusát az amerikás Viktora (Anger Zsolt), aki két hét USA után mindjárt Rockefeller bírna lenni.

A konc körül ólálkodik az újdonsült parlamenti képviselő, Pištala (Szula László) is, korábban a hamvasztószalag operátora (azaz fűtő), akiben összeadódik a fiatalabb politikusgenerációk minden cinikus pofátlansága. Ő az emlékezet és lelkiismeret nélküli ember. "A pártunk mindig is pártolta a modern eljárásokat. Egyébként persze konzervatívok vagyunk" (Színház, 2000. márciusi drámamelléklet). Valahonnan rémlik ez a szöveg. "Ez a világ filozófiailag az új középosztályé. Azoké, akik értékelni tudják a mozgást. Akik felismerik a jó irányt. Akik képesek csatlakozni a főáramhoz..." Na ja.

Josef Munclingr a kényszervállalkozó tipikus esete: az állami cég megszűnése után kénytelen volt a saját lábára állni, ha szakmáját folytatni akarta. Szegény próbál tisztességes maradni. Nem érti igazán a krematórium körüli élénk érdeklődést. Helyzete kritikus: nincs elég halott, a felvett hiteleket nem tudta visszafizetni, sok az ún. ki nem kért urna, amelyekért a hozzátartozók nem jelentkeznek, és persze nem is fizetnek. Munclingr úr családja egyedül a lánya, Diana (Német Mónika), bár egyelőre rá sem igazán számíthat, mert ő még önmagát keresi, elege van az apjából, a hullákból. Szokásos fiatalkori kilátástalanságérzés, droggal fűszerezve. Nem a fiatal lány a központi kérdés, ő is csak egy példa a problémahalmazból, ezért ábrázolja őt a szerző sematikusabban a többieknél, kizárólag a felszínen mozogva.

Kihagyhatatlan a sorból az arisztokratává visszavedlett hölgy, egy bizonyos Grófnő (Márton Eszter). Természetesen minden oldalról próbálják pumpolni, állítólag rengeteg pénze van. Bölcselkedő alkoholista. Már túl tisztán látja a dolgokat. A darab legeredetibb mondatai az övéi: "Az Úristen kedvenc szavajárása az volt, hogy baszd meg. Kitűnően beszélt magyarul, de egy kicsit úgy, mint aki csak ritkán használja a nyelvet. [...] És én meg voltam győződve róla, hogy az Isten magyar. (Miért?) Hát merthogy a maga képére teremtette az embereket, hogy ne nagyon értsék meg egymást..." Tolószékben ülve dönti magába a konyakokat. Hálás beszélgetőpartnere Jana Štastná krematóriumi takarítónő (Tóth Eleonóra). Rózsaszín pamutköpeny és fehér fűzős cipő, mint a régi szép időkben.

A krematórium jó szelleme Blaženka (Csapó Virág) - asszisztensi munkakörben. Korábban tánc- és illemtanár volt, de az iskolát felszámolták, váltania kellett. Valódi gyöngéd lélek, lenyűgözi a temetési szertartás fenségessége. Elbűvöli a susogó ligetek ünnepe, amikor szertartásosan a levegőbe szórják a ki nem kért hamvakat... Légies jelenség, csupa égszínkékben. (A kiváló jelmezeket Berzsenyi Krisztina tervezte.)

Színesíti még az egyébként sem túl egyhangú palettát Nyina (Fekete Kata), az orosz prostituált, akit pénzért lehet adni és venni. Vele különös dolog történik: olyan emberre akad, aki nem a testéért, hanem a lelkéért is, önzetlenül szereti. Ez a félőrült persze egy íróféle, sőt drámaíróféle: Dodi (Kelemen József). Teleírja szerelmes üzenetekkel Nyina testét, rajong. Bolondulásig szerelmes.

A legfurcsább alak Kolja (Kőrösi András), a feltámadt bérgyilkoshulla. Rémisztővé kavarja a reáliák talaján induló sztorit; a többi szereplő benne véli felfedezni furdaló lelkiismeretének tárgyát: elhalt feleséget, szeretőt, férjet.

A darab a cseh irodalom ironikus groteszkjének folytatója: nemhiába utal az előadás szövege hangsúlyosan Hrabalra, felemlítve olyan vérklasszikusokat, mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok vagy a Sörgyári capriccio. A rendezők sem ússzák meg: Menzel és Forman szelleme is jelen van. Mindez a színrevivők találmánya, mert a nyomtatásban olvasható szövegben ezek az utalások nem szerepelnek. A kaposváriak a mű szerkezetén nem változtattak, de gazdagították a hangzó anyagot. Bravúrosan oldják meg az akcentusokkal való játékot. Dramaturg nincs feltüntetve a színlapon, így valószínű, hogy csapatmunka eredménye a rengeteg nyelvi sziporka. Külön figyelemreméltó teljesítmény Fekete Katáé: oroszul kell elővezetnie a híres nagymonológot a Sirályból. Gyönyörűséges élmény.

A színészek mindent beleadnak, igyekeznek a tökéletes felé közelíteni, noha most "csak" egy nyári komédiáról van szó. Nagyon érződik a sokszor emlegetett és dicsért csapatmunka ereje, a játszók közti feltétlen bizalom megléte.

Jól működik ismét a Balta a fülbe című előadásban már kipróbált Kocsis-Némedi páros. Hitelesen adják a pitiáner bűnözői kettőst. Anger Zsoltnak jutalomjáték az amerikás Viktora. Pontosan hozza a feltűnősködni akaró senkit. Erősnek szeretne mutatkozni, de folyton retteg. Alapvetően peches alak. A nyelvi humorban rejlő lehetőségeket Anger maximálisan használja ki. (A címben szereplő aranyköpés is tőle származik, ami a nézőtéren ülő kaposvári lakosok számára nem egyszerű poén. A városba érkező idegent ugyanis ez a kedves polgármesteri üzenet fogadja már egy ideje: Ez a lehetőségek városa...) Csapó Virág Blaženkája is telitalálat. Őszinte tisztaságot hoz a számítók közé. Finomsága kiemeli a durva környezetből. Csak magányos lehet. Márton Eszter megrendítően festi a halált váró, beteg Grófnő alakját.

A kellemesen szúnyogmentes nyári este slusszpoénja nem maradhatott el: beindult a krematórium, borzongatóan füstölt a szerkezet, benne a Grófnő élettelen testével. Lehetett az asszociációkat gyártani mindjárt.

Reméljük, nem utoljára, hanem még igen sokáig.

Sőregi Melinda