Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Aki végigülte ezt a nyáresti rémálmot, nem mondhatta, hogy átverték. A szórólapon ugyanis részletesen tájékoztatták a nézõt a "rockopera tartalmáról". Legjobb lenne elejétõl végig ideidézni ezt az iratot, hátha esetleg nekem nem hiszik el, hogy tényleg az történt a színen, amit alább megpróbálok röviden ismertetni. A szöveg azonban túlságosan hosszú, aki tehát úgy gondolja, hogy túlzok vagy karikírozok, járjon utána.

Szóval az evangélium úgy módosul A megfeszített című játékban, hogy a Főpap kábítószerrel tartja rabságban a népet, a Mester viszont a szeretetet ajánlja vezéreszméül. Mivel tanai vészesen terjednek, a Főpap el akarja tenni láb alól. Noha többször is személyesen szembekerülnek, szüksége van a tanítványok közötti Árulóra is, aki csókjával jelt ad a fogdmegeknek. Az Áruló pedig nem más, mint a Főpap ágyasának, a Bűnbánó asszonynak a bátyja, aki ugyan megtért a Mesterhez, de egykor részegen megerőszakolta húgát, ezzel taszítva az eredendően tiszta lelket a bűn útjára. Az árulás, a gyilkolás meg is történik, akár a bibliában, az Áruló öngyilkos lesz. Innen szó szerint idézem a szórólapot: "A Főpap ujjong, mert győzött. Csak hiszed, vágja a szemébe a Bűnbánó asszony. A Rossz sosem győzheti le a Jót, a hazugság az igazságot. A Főpap meg akarja ölni, de a Bűnbánó sebezhetetlen."

Gondolom, ennek a történetnek, a bibliai történethez való viszonyának, a módosításoknak a mélyebb értelmét fölösleges kutatni. Legföljebb azon lehet eltűnődni, hogy ha már a Jézus Krisztus szupersztár után magyar bibliai rockoperát kívántak írni, akkor egyáltalán miért kellett megváltoztatni a bibliát, miért kellett a nyilvánvalóan azonosítható neveket szimbolikus elnevezésekkel behelyettesíteni. Máté, Márk, Lukács és János akkor sem jelentkeznének a tantiemért, ha Jézust Jézusnak, Kajafást Kajafásnak, Mária Magdolnát Mária Magdolnának, Júdást pedig Júdásnak írták volna. Ennél legföljebb az talányosabb, hogy a színlapon föltüntetett szerzők közül ki mit csinált. Ezt olvashatjuk ugyanis: "Nyírő József drámájának ötletéből és Tóth Sándor színpadi művének felhasználásával, a Magyar Katolikus Püspöki Kar ajánlásával." Ez utóbbi tétel kiváltképp érdekes: hogyan kerül a szerzők közé a Magyar Katolikus Püspöki Kar? De folytatom a színlapot: "Külön köszönet Jánosi Antalnak." Vajon miért? S végül: "Írta Koltay Gergely." A többi világosnak tetszik. Zene: Kormorán, koreográfus: Juronics Tamás, rendező Koltay Gábor. Működésük eredménye is egyetlen szóval jellemezhető: szokványos. Ugyanez mondható el a színészi-énekesi közreműködésről is: jönnek-mennek, gesztikulálnak a fülsiketítően harsány gépzenére.

És az is egészen világosnak tetszik, hogy mindennek mi köze van a magyar millenniumhoz, miért szerepel a cím alatt: "millenniumi rockopera ősbemutató". A magyarázat is színlapon olvasható: "A magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával." De a támogatásért végül is megdolgoztak a szerzők, nem érték be a műfaji megjelölés deklarációjával. Keretbe foglalták a bibliai történetet. Az elején Sinkovits Imre hangja mond szép hazafias szavakat (talán Nyírő Józseftől? - nem tudható), a végén pedig a már megfeszített Mester a kulisszák mögött leveti hálóingét, amelyben addig játszott, és hófehér, de már férfias - ha távolról jól láttam, magyaros - ruhában s egy cigányprímás kíséretében visszajön, hogy fölsorolja a magyar történelem, kultúra nagyjait Mikes Kelementől Latinovits Zoltánig, mint akik mind melléfeküdhetnének a keresztfára. A névsor - no meg a hiányzók - politikai-ideológiai elemzése éppoly fölösleges volna, mint a történeté. Alighanem ebben is inkább a meggondolatlan esetlegesség, mint bármiféle átgondolt szemlélet vezette az alkotókat.

Zappe László