Most tehát van, azt hiszem, ötmilliárd helyes út"

Thomas Bernhard ANDY WARHOL. Duchamp óta - pedig jó pár évtized eltelt addig - övé volt a legharsányabb hang, amit a mûvészet értõinek és értetlenjeinek hallaniok kellett. Sokan azt is mondják, õ volt az elsõ, aki a képzõmûvészet nyelvén artikulálta az emberiség "Új világát", Amerikát.

Önkéntes vagy kényszerített, de pár kilós motyóval települők hurcolászták oda évszázadokon keresztül zsigereikben apáik megaláztatásainak fájdalmát. Feledni akartak. Minden voltat maguk mögött hagyni. Gyerekeiknek fáradságosan, magukat nem kímélve, minden múlttól különböző - így tesznek még a mormonok is - jövőt teremteni. Sokféle kultúra kényszerült vérrel és mocsokkal együttlétre, amíg az ígéretek földje, a szép és gazdag Amerika álomképe megszülethetett.

Nincs múlt. A pillanat számít. Itt nem kérdezik származásodat. Ki vagy most, csak az az érdekes. S ha nem vagy fitneszelt-mosolygós, életviteledben, öltözetedként, make upodban, frizurádon a sok pénz, nagyon sok pénz rekvizitumait magadon viselő (milyen diszkrétnek tűnnek e tekintetben a győzedelmes Róma arisztokratái vagy a porosz fejedelmek akár), nem számítasz. Azzal büntetnek, érezd: pária vagy saját életedben. De ez így csúnyán hangzana. Ezért másként fogalmaznak. Kultúrád nem a páriáké, hanem a pop-art. Ez már más, ugye?! Táplálékként Coca-Cola, konzervleves, chips, extrudált kukorica, akkor művészetként számodra ott a neked tetsző színekben a Mona Lisa, Mao, Elvis Presley vagy a Marilyn Monroe-szitanyomat

Andy Warhol. Ilyen elementáris erővel Amerikát még nem mutatták meg előtte. Bálvány lett. Idol ő, a Ruszéniából (Kárpátukrajna) elszármazott szülők gyermeke, mert máig hatóan ő fejezte ki, Amerikában, az amerikaiak számára is a legjobban, hogy milyen is valójában az "új világ". Szívemhez valójában ez alkalommal került közel. 1991-ben, amikor az Ernst Múzeumban műveit eredeti méretben (a korábbi, katalógusképek adta élmények mások) láthattam, környezetemben még több volt a nyom, amelyet a Buddenbrookok hagytak ezen a tájon. A művekből érzékeltem az intenzitást, de távoli volt a belőle áradó, a megoldásra váró talány. Ma minden sarkon, ahol addig presszó, könyves- vagy húsbolt volt, bankok és gyorséttermek üzemelnek, s hol magánmilliárdokról, hol a kikapcsolt villanyóráról folyik a társalgás. Szóval mára mienk a "buli" és a Pepsi-érzés. Andy Warholnak van egy képe, az 1986-ban készült Statue of Liberty. Nem voltak még ügyes célzószerkezettel ellátott sivatagi és Dinári hegységi lopakodók. Ezen a képen a Szabadság-szobor épphogy átsejlik az álcázós katonaszövet alól. Andy Warhol-kiállítás. (Ludwig Múzeum) TADEUS KANTOR. Hogy mit szólt volna az elmúlt évtizedhez, az talán sejthető, hiszen eszmélése óta mindig volt véleménye az azt megelőzőekről. Kegyes volt hozzá a sors, megfogant rajta az ősi kínai átok: "kívánom, élj érdekes életet". De hát mi mást is tehetett volna, ha már egyszer 1915-ben, Lengyelország keleti felén, Wiepole városkában, zsidó családban megszületett. Festő, rajzoló, díszlettervező, kiáltványszerkesztő, avantgarde színház szervező és happeningrendező volt egy személyben, a XX. századi lengyel művészet nagy hatású alkotója, aki bármit csinált, mindent játékká, előadássá, művészetté formált.

Élte tevékenységét, s tevékenysége élte őt, Az élet manifesztál. Kinek miből mit. Kantor 1933 és 1939 között a Krakkói Szépművészeti Akadémia hallgatója, 1938-ban konstruktivista szellemben megrendezi Maeterlinck Tintagiles halála című darabját, aztán a megszállás alatt, 1943-ban létrehozza Független Színházát, bemutatják Slowacki Balladináját, amelyben az emberek kellékké, batyukká, bábukká változnak a háború pusztító hatására. 1947-ben, párizsi tartózkodása alatt életszemlélete megváltozik: "a háborús borzalmak, az összes törvény és kataklizma megtagadása után elvesztettem, mint sokan mások, bizalmamat a nagyszerűen megformált (ember) régi képe iránt... Az informel felszínre hozta a valósággal szemben tanácstalan ember tévelygését, belső élményeinek poklát. De maga volt az elemi erő, "eljött végre a pillanat, amikor veszélyes váltásra szántam magam. Még igyekeztem észrevenni az emberi alak utolsó vonásait, később aztán már minden csupán MOZGÁS ÉS ANYAG lett". "A Képzelet szegény szobája", "legalsóbb rendű tárgyak gyűjteménye", a "degradált valóság" bemutatása, vagyis happeningek a színház helyett. Bármit tett is, mindvégig rólunk beszél: "honnan jöttünk, hol vagyunk, hova tartunk". Amikor színházát csinálhatta, háttérbe szorult a festészet, ám ha a színházat nem engedték, festett, többnyire feketével, ahogy az élet is. Élvezetes a bemutató, amelyet az Andrássy úti Platán Galériában láthatunk. (Lengyel Intézet. Ember-Állat-Kert/Human Zoo) SZÍN-TEREK. Benda Iván fotográfus, Csanádi Judit díszlettervező, Koncz Zsuzsa fotográfus, Menczel Robert díszlettervező, Zeke Edit jelmeztervező műveit láthatta az előadásokra érkező közönség a Thália Színház előcsarnokában az Országos Színházi Találkozó idején. Ahány kiállító, annyi világ. Elfogult vagyok velük szemben. Szeretem őket, s szeretem a "dolgaikat". Lenyűgöz Koncz Zsuzsa, aki fekete-fehérben az emberi dráma milliárd színét képes felmutatni. A legkiszolgáltatottabbat ábrázoló premier plánjairól is az ember fenségessége sugárzik. Kedvelem, ahogy Benda Iván színekben is bátran vállalja, hogy az előadásoknak hangulatuk van. Azt, hogy van lila, azúr és izzó vörös előadás.

Igazságtalannak érzem, hogy amíg a fotókat - ha szerencsénk van - többször is megnézhetjük, addig a díszleteknek marad az egyszeri bemutatás. Nincs olyan nagyszerű kiállítóhely, mint Bécsben, ahol maketteken megjelenik, felidéződhet egy-egy előadás. Milyen jó volt most ilyen apróban visszaidézni, megcsodálni azt a sok ötletet, amellyel Csanádi Judit és Menczel Róbert közel hoz egy kort, a történésekhez tereket hitelesít.

Amíg a színházban a tér kialakítására jut valamicske pénz, addig a "fontossági sorrendben" következőre, a jelmezre már alig. Ezt meg kell oldani. Szeretem Zeke leleményességét. Nem minden "turkálói" válogatása tetszik maradéktalanul, de azzal is tisztában vagyok, hogy neki kell pénz nélkül, a sokféle követelmény miatt (szerző, rendező, színész) gúzsba kötve - balett nyelven szólva - a legszebb arabeszket bemutatnia. Zeke Edit számtalan szeretetteli ötlettel oldja meg - mint ezen a bemutatón is láthattuk - ezt a feladatot. (Thália Színház előcsarnok) AKI MEG TUDJA ÉRTENI, ÉRTSE MEG. Óriásplakátok. Képtelenség és arcátlanság. Szabály: MINDEN AZ ÖTLETTEL KEZDŐDIK, törvény: a KIVÉTEL ERŐSÍTI A SZABÁLYT. Hogy a plakátok ne legyenek KÉPtelenek, a formák SZÍN-telenek, a színek FORMÁTlanok, a fejek ARCtalanok, a tehetségek NÉVtelenek - ezért fogunk össze, installáltunk és konstalláltunk: a művészet jót tesz a reklámnak, a reklám ráfér a művészetre.

Az ARC formáció által meghirdetett pályázat célja az volt, hogy lehetőséget teremtsen a gazdaság, a reklám, a képzőművészet és a közönség közötti kommunikáció eddig ismeretlen formáinak gyakorlására, és új megközelítésben mutassa be a vizuális kultúra két, meghatározó szférájának, a reklámnak és a képzőművészetnek a viszonyát. A száz legkiemelkedőbb pályaművet szeptember 24-ig láthatja a közönség. A fődíj 1 millió forint, az első díj 500, a második díj 300, a harmadik díj 200 ezer. Hajrá, hajrá, hajrá. Végre, három agilis fiatalember, Fatér Barna, Bakos Gábor és Geszti Péter észrevette, hogy a reklám jó esetben ugyanazokkal a hatáselemekkel dolgozik, mint a kortárs képzőművészet egy jelentős része, csak más a célja. Mindenki jól járna, ha nem lenne akkora különbség a kettő között. (HŐSÖK TERE)

Józsa