Kecskeméti Katona József Színház
Az idõ kétségkívül Bodolay Gézának dolgozik. Néhány éve még a legképtelenebb színpadi zûrzavarnak láttuk, amit például a Nemzetiben olykor elkövetett, mostanság viszont kecskeméti dolgaiban, például Az ember tragédiájában vagy legutóbb A beszélõ köntösben hajlamosak vagyunk történetfilozófiai, valamint társadalmi-politikai bölcsességeket fölfedezni. Bakugrásos logikájú asszociációi hovatovább mély, de legalábbis találó meglátásoknak tetszenek.
Pedig aligha ő változott (lett jobb), inkább a kor lett más (rosszabb). Azzal, ami manapság politikában, közéletben történik, értelmetlenségben nem lehet fölvenni a versenyt. Ahhoz képest a legvadabban, legelvetemültebben szökdécselő elmében is szép, tiszta rend uralkodik. Mert arra természetesen aligha lehet értelmes magyarázatot adni, hogy Mikszáth történelmi anekdotáját, A beszélő köntöst miért Bach Airje vezeti be, s azt miért konferálja be egy osztálynaplót (vagy irattartót) szorongató tanító néni (vagy könyvelőnő). Legföljebb Királyhegyi Pálnak a minden aktualitásra vonatkozó kérdést egyszer s mindenkorra elintéző válaszát adhatjuk: a rendezőnek éppen ez jutott az eszébe. Aztán eszébe jutott még pop-, rock- és népzene, magyar nóta és mozgalmi dal, klasszikus idézetek és Móricz Zsigmond Mehemed-verse. Nagyjából a blődlizés műfaji szabályai (szabálynélkülisége) szerint szövődik a török kori történetbe mindenféle kulturális töredék, támad a színpadon posztmodern zűrzavar (ezt Mira János díszlete és ruhái is segítik), amely azonban részint szórakoztató, részint sokszor találó, eltalálja a nézők érzékeny pontjait, mulattat és fölismertet.
A rémtörténet, amelyet Mikszáth közismert bölcs mosolyával adott elő egykor, itt előbb társadalomkritika szatírává, majd rémbohózattá alakul át. Miután értesülünk az alaphelyzetről, miszerint Kecskemét városa a lehető legrosszabb helyzetben van, tudniillik a senki földjén lévén, egyaránt sarcolják törökök, császáriak és kurucok, legalább félórán át más sem történik, mint zsarolás és vesztegetés, azaz erőszak és korrupció sajátos összjátéka. Ennyi a politika, ennyi a történelem. Rabolják, valamint adják-veszik az embereket. Csak ez után a gondos beágyazás után indul meg a lényegében romantikus történet, amelynek alapját azonban ravasz számítás adja: a kecskemétiek szeretnék, ha egyetlen uruk lenne, aki megvédené őket a többiektől, s erre az adott pillanatban a legalkalmasabbnak a török látszik. Csakhogy saját ravaszságuk csapdájába esnek, így jutnak a török fennhatóság helyett mindössze a nevezetes kaftánhoz, amelyről azonban szerencsére idővel, az előadás második részére és némi, politikai pálfordulásokat is hozó huzavona után kiderül, hogy viselőjének óriási hatalmat kölcsönöz, a törökök ugyanis minden kívánságát teljesítik.
Innentől kezdődik a szentimentális rémtörténet: a főbíró apja, hogy elősegítse fia házasságát a belé fülig szerelmes cigánylánnyal, jó pénzért másolatot csinál a köntösről, de mivel saját munkáját sajnálná odaadni, az eredetitől válik meg. És ő is beleesik saját mohóságának és hiúságának csapdájába, mert amikor maga megy a török elé, hogy a kabáttal engedelmességre bírja őket, feje nélkül érkezik vissza. Lehetne éppen rémdráma is, Bodolay színpadán azonban bohózat. A fej nélküli hulla keresztültántorog a színpadon, s csak a túloldalon esik el.
A produkció színészileg nem túl erős, de a hatást mindenki kicsiholja. A találékony ifjú főbíró szerepében Őze Áron alakítása elegendő ahhoz, hogy megnyerje a nézők rokonszenvét, a Cinnát alakító Kiss Orsolya kedves jelenség. Jó figura az örök török szerepében Reiter Zoltán, Dörner György karakteresen játssza az egyik tanácsnokot. Szembetűnő még Réti Erika egy gömbölyded ledér nőszemély szerepében, valamint a két kétes erkölcsű pap alakítói, Sirkó László és a szólamát többnyire operaian éneklő Csizmadia László.
A Vidéki Színházak Találkozója alkalmából a Thália Színházban szemlátomást gyerek-, de legalábbis ifjúsági előadásként adták el a produkciót, noha lényegében nem az. De azért a fiatal korosztály is pontosan értette. Hallhatóan jól szórakoztak.
Zappe László
