Picasso – Alakváltozások, 1895‒1972 –Magyar Nemzeti Galéria

A XX. század egyik legnagyobb hatású művészének alkotásaiból rendezett kiállítást a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria a párizsi Musée national Picasso-Paris-val együttműködésben (itt Picasso ötezer alkotását őrzik). . A kiállítás alcíme, az Alakváltozások, 1895‒1972 is jelzi, hogy a terjedelmes életmű minden korszakából láthatunk itt műveket. A több mint száz műalkotás az eddigi legteljesebb magyarországi tárlat a művésztől. A festményeket valamint rajzokat és szobrokat bemutató kiállítás Picasso életművének valamennyi periódusát felöleli, ugyanakkor egy kiemelt téma – az emberi alak megformálásának folyamatos változása – köré szerveződik; végigkísér bennünket a fantasztikus életművön, annak minden korszakán, a kéken, a rózsaszínen s a kubista sokféle válfaján. A központi téma mindenütt a figura, a reálistól (szikár, távolságtartó megközelítés) egészen az absztraktig (érzelemdúsan).

 Picasso (1881‒1973)  mindig újat és újat keresett s talált,  ezért lehetett a XX. század talán legnagyobb hatású művésze. Itt is láthatunk a kiállítási anyag nagy részét kitevő festmények mellett sokszorosított grafikai alkotásokat, rajzokat, plasztikákat és kerámiákat.  

A tárlat hét fontosabb szekcióra tagolódik,  kronológiailag követve az alkotások sorát. A Mezítlábas lányka című képét tizennégy évesen festette, de itt látható a kék korszakból az asztal mellett ülő pár (Szegényes teríték, 1904) – a nő a Vasaló nő című képének a modellje. Melankólia és szomorúság az akkoriban festett portréinak arcvonásain. Erős váltás, amikor Párizsban komédiásokkal ismerkedve az ő világukat festette, s aztán a primitív művészet hatására negrista periódusba váltott. Ezt követte az analitikus kubizmus korszaka, amely minden korábbitól elütött. Az 1907 és 1916 között született képek között itt láthatjuk az Avignoni kisasszonyokhoz festett tanulmányokat. Ebből a korszakból kiállított Ambroise Vollard-portré a moszkvai Puskin Múzeumból érkezett.

A szürrealizmussal új témák és új formák jelennek meg –  a félelem és a háború érzelmeit és indulatait, kifejezőeszközeit gazdagította. Megjelenik motívumként a bika. Ne feledjük, a polgárháborúban Franco ellen volt, a II. világháború után pedig belépett a kommunista pártba. „A bika nem a fasizmus, hanem a brutalitás és sötétség … a ló képviseli a népet …” –  mondta.

Az ötvenes években Picasso föltalált valamiféle új primitivizmust, ami  már nem ugyanaz, mint  a század eleji, inkább  a primer, az elsődleges formák keresése. Ennek illusztrálására több művet is láthatunk. Ezektől az évektől  élete végéig végigkíséri ez a jelnyelv. Gyakran mondogatta: ő abból indul el, ahogy egy gyerek rajzol.  „Tizenegy éves koromban úgy festettem, mint Raffaello, és egész  életem hosszú évtizedei kellettek ahhoz, hogy úgy tudjak festeni, ahogy egy gyermek.” 

A kiállítást a festmények és kerámiák mellett izgalmas szobrok is gazdagítják. Vallauris-ban gyűjtögetni kezdte az utcán heverő hulladékokat, és izgalmas szobrokat készített belőlük. Az itt látható alak egy kéménycső, a mell részén tányérokkal, s több helyütt kerámiákkal gazdagítva. A kerámiaüzem új aranykor számára. Festményein pedig folytatódik az a párbeszéd, amelyet nagy elődeivel, többek között Delacroix-val, Manet-val,  Van Gogh-gal, Renoirral, Velázquezzel folytatott.

Az utolsó teremben az idős művész képei már egyfajta felszabadultságot,   örömöt tükröznek.  Egészen más ecsetkezelési technikát látunk, s a felszabadultságban  újabb testnyelvet. A nagy elődök inspirációi alapján született művek érzelemdúsak és erotikát sugároznak.  A nagy aktban szinte síkban ábrázolja a modellt, mégis érzéki módon. Az utolsó képei olyanok, mint egy erotikával átfűtött színház  .  Ugyanakkor egyszerre művészettörténeti utalások is, annyira átfogók és olyan erőteljesen utalnak a régebben élt alkotókra és stílusukra. Itt mindent, amit tud, megjelenít, nagyon színesen, egyfajta belső lélekutazásként.

A bemutatott művek nagy része – 74 alkotás – a Musée national Picasso-Paris gyűjteményéből érkezett, de a budapesti kiállítás a jeruzsálemi Izrael Múzeumból, a bázeli Beyeler-gyűjteményből, a berni Kunstmúzeumból, a moszkvai Puskin Múzeumból és a stuttgarti Staatsgalerie-ből is kölcsönzött műveket. Továbbá látható itt a budapesti Ludwig Múzeum három Picasso-festménye és válogatás a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében őrzött európai rangú metszetanyagból.

A kiállítás kurátora Emilie Bouvard, a Musée national Picasso-Paris művészettörténésze, társkurátor Tóth Ferenc, a Szépművészeti Múzeum munkatársa.

Józsa Ágnes