„A történések drámaiságát kívántam fokozni azzal a látszólagos, rapszodikus következetlenséggel, ahogy belenyúlva a múltba, a múlt különböző szakaszaiból emeltem ki és egységesítettem a történeteket."

A fentieket egy első bemutatójára készülő szerző nyilatkozta drámájáról 1943-ban. A színpadi megvalósítást teljes értetlenség fogadta. Mértékadó kritikusok és színháztörténészek, Schöpflin Aladártól Staud Gézáig írták meg nemtetszésüket. A „kezdő" drámaírót Remenyik Zsigmondnak hívták, a szóban forgó darab Az atyai ház volt.

Mára megváltozott a helyzet, hiszen az újszerű dramaturgiához mind a szakma, mind a közönség elfogadóbban viszonyul, mint egykoron. Ám Remenyik sok meglepetést rejtő, változatos drámatechnikával készült színművei nem lettek állandó műsordarabok, ez alól nem kivételek még a szerző olyan „ismertebb" remekei sem, mint amilyen a Vén Európa Hotel vagy a Blőse úrék mindenkinek tartoznak.

53
Szemenyei János és Herczeg Tamás (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

 

Dömötör András ennek az alig ismert életműnek egyik periferikus darabját, a Pokoli disznótort felnőtteknek szóló, zenés meseként rendezte meg a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A jómódú parasztgazda vacsorára várja a falu előkelőségeit. Az előkészületek közben jobblétre szenderül az anyósa. A botrányt elkerülendő a holttestet abba a teknőbe rakják, amelyben a húst szokás tárolni. Többet elárulni poéngyilkosság lenne, mindenesetre az 1955-ben írt színdarab lineáris cselekményvezetésű, fergeteges humorú játék. Közeli rokona Tamási Áron és Illyés Gyula hasonló tematikájú darabjainak.

Antal Csaba játéktere és jelmezei jótékonyan tágítják az előadás értelmezési lehetőségeit. Itt semmi sem valódi, sőt nem is akar annak látszani. Rekvizitumokat látunk a XX. századi magyar történelemből, amelyek szintézisre törekszenek, anélkül, hogy szájbarágóssá válnának. A színpad bal oldalán látható egész alakos Szent István-szobor az ezeréves államalapításra és a néhány évtizeddel későbbi Horthy-rendszerre utal; a rakott, bő ujjú ing, a pörge kalap, a piros bőrmellény, a kissé megdőlt, sterilitásában is borzasztó nádfedeles ház a Rákosi-korszak propagandaplakátjain látható műparasztokat idézi. A piros Suzuki napjaink, banki hiteleken, kölcsönökön edződött (ál)polgári, vállalkozói jólétét szimbolizálja. A szent és a profán, a realitás és a misztikum, a rusztikus és a polgári jól megférnek az előadás világában.

A színészek játéka sajnos, nem mindig tudja követni a díszlet és a jelmezek sokszínűségét, asszociációs lehetőségeit. A játékmód, amely főleg az opera gesztusrendszerét és a népszínmű erősen stilizált hagyományát próbálja egyesíteni, észrevehetően nem ízlik a társulatnak. A szereplők többször reflektálnak a színházra. A Vándorlók egyik jelenete például hóesésben játszódik, a játéktér egy pontján váratlanul hullni kezd a hó, mire ők gyorsan odarohannak és aláállnak.

54
Gazsó György (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

 

Kevés kivételtől eltekintve szerves része a rendezői elképzelésnek Márkos Albert zenéje. Két funkciót lát el maradéktalanul: egyrészt eltávolítja a nézőt a cselekménytől, másrészt a feszültségfokozás és a késleltetés motívumait hangsúlyozza.

Az előadás folyamatosan bombázza az ingereinket, majd minden percben történik valami honi színpadi kultúránkban nem megszokott dolog. Valóságos effektusorgiát látunk, és egyáltalán nem biztos, hogy elsőre mindent képesek vagyunk befogadni. Néha már úgy érzi a néző, hogy kevesebb több lenne. Van itt minden, mi szemnek szájnak ingere: repülő, szárnyas malacok a háttérben, hol lassabban, hol gyorsabban forgó szobor, haláltáncszerű mulatozás, amely orgiába megy át, az égből aláhulló szék – és a sort még hosszan lehetne folytatni. Jelen sorok írója a nézőtér bal oldalán kapott helyet, így láthatta a színpad felületére vetített feliratokat, de a jobb oldalon helyet foglalók aligha mondhatták el ugyanezt magukról.

Gazsó György nagy energiákat mozgósít a hatalomra és pénzre éhes Gazda szerepében. Ő áll a legközelebb ahhoz a játékmódhoz, amit a rendezés megkíván a színészeitől.

Mint ahogy jól eltalált alakítás Szemenyei János és Herczeg Tamás Vándorlója is.

Szertelenségei ellenére tehetségesen eklektikus előadást látunk, de az igazi eredmény az lehet, ha Dömötör András és a Nemzeti társulata első, de nem az utolsó találkozása egymással ez a közös munka.

SZEKERES SZABOLCS

 

NKA csak logo egyszines

1