Nem panaszkodhatnak a drámaírók, hogy elhanyagolják őket. A világ számos pontján szerveznek drámafesztiválokat, a kortárs művekre és a hozzájuk kapcsolódó színházi tendenciák bemutatására helyezve a hangsúlyt. Ahogy nálunk is megtalálhatóak ezek a rendezvények, köztük a Színházi Dramaturgok Céhe szervezte, lassan harmincéves Nyílt Fórum, a Creativ Média tizedik évét is túllépő Kortárs Drámafesztiválja, vagy a legfiatalabb, a Drámaírói Kerekasztal által életre hívott DESZKA.

Nemrégiben Moszkvában a Novaja Dramán és Tel-Avivban az IsraDramán vettem részt. Mindkettőről már a korábbi években is jelentek meg részletes beszámolók, beleértve a magyar szaksajtót is, mégis érdemes újra írni róluk. Egyrészt a fesztiválok évente változó programja miatt, másrészt más tűnik föl a gyakorló dramaturgnak, mint az elméleti szakembernek, végül pedig sok újdonság volt ezeken a rendezvényeken, legalábbis úgy, ahogy egy újszülöttnek minden vicc új.

 

Novaja Drama

Már a fesztivál elnevezése is állásfoglalás. Ez nem csupán „új drámát” jelent, hanem annak típusát. A szociális érzékenység jellemzi ezeket a műveket, a hétköznapi nyelvhasználatot idézik föl a szövegek, a dialógusok kiélesítettek, dramaturgiájukban a „minden szöveg darab” elvet alkalmazzák. A „novaja dramára” színházakat alapítottak, többek közt a fesztiválnak otthont adó Praktika Színházat és a másik „találkahelyet”, a Teatr.doc-ot. Mindkettő nagyon pici, hagyományos értelemben színháznak alig nevezhetők, mégis az utóbbi években meghatározó helyszínei a kortárs orosz drámának.

A moszkvai Novaja Drama fesztivált 2002-ben Jelena Gremina drámaíró, a Teatr.doc alapítóinak egyike és Eduard Bojakov producer, a Praktika művészeti vezetője hozták létre. Elsősorban a pályakezdőkre hívják föl a figyelmet, beszélgetésekkel kísért felolvasószínházakat, tematikus vitákat szerveznek, külföldi drámákat is bemutatnak, kortárs szövegekből készült előadásokat hívnak meg és kötetet is kiadnak. A Novaja Drama kilenc napját megelőző hetekben a fiatal szerzők színészekkel, rendezőkkel Jasznaja Poljanára vonulnak, hogy egymás szövegeivel foglalkozzanak. Úgyhogy mire beköszönt a fesztivál, valamennyien megfertőződnek az együttlét, az együttmunkálkodás vírusával. Ez az elszántság, öntudatosság, egymás iránti kíváncsiság érződik a fesztivál ideje alatt végig. Sok a fiatal és szenvedélyesek a viták.

 

novaja drama -10 - zakon012
Zakon prirodi


Bár Gremina és Bojakov a fesztivál programfüzetének előszavában arról is ír, hogy tévedtek, amikor azt gondolták, hogy ha reflektorfénybe állítják az „új dráma” íróit, akkor a színházak rögtön rájuk találnak. Biztonságosabb a klasszikusokat játszani. Már nem kell a darabot bevezetni a köztudatba, a szerzővel bajlódni.

Innen Magyarországról mégis inkább irigylésre méltó a helyzet. Bár a kortárs dráma inkább a kísérleti színházak terepe szokott lenni, Oroszországban ez mintha másképp lenne. Már a rendszerváltás idején születtek ezekkel foglalkozó, ezeket játszó központok, s azóta is sorra alakulnak az erre szakosodott műhelyek, mint ahogy az ezekről szóló hírek is gyakran jutnak el hozzánk. A legelsők közé tartozik a jekatyerinburgi Koljada-tyeatr, aztán a 90-es évek végén megszületett Kazancev Központ, a kemerovói Lozsa, a permi U Moszta, a toljatti Vagyim Levanov társulata, és így tovább…

A legutóbbi Novaja Drama fesztiválon a vendégelőadások mellett több új drámát is bemutattak felolvasószínházi formában. A legérdekesebbek egyike Vjacseszlav Durnyenkové Ekszponati (Kiállítási tárgyak) címmel, amely egy oroszországi kisvárosban játszódik, ahol a lakók úgy próbálják életüket föllendíteni, hogy kiállítást szerveznek, ahol saját magukat állítják ki.

A fesztivál üdvöskéje a 19 éves Jaroszlava Pulinovics, aki a Koljada-iskola növendéke, már több elismert dráma szerzője, és most is a díjazottak közt van a Za linyijej (Határon túl) című új műve, amelynek alcíme: Három nap egy kis életből. Szikár, egyszerű dialógusok, alig történik valami, mégis megrázó.

Az első díjat a 24 éves Valerij Pecsejkin Szokoli (Sólymok) című műve nyerte. Pecsejkin azt nyilatkozta, hogy a Szokolovokról szóló Szokoliban egyetlen gramm szerzői fantázia sincs. Ő csak egyszerűen leírta a saját rokonait. A drámát azóta be is mutatta a Teatr.doc Jelena Reisz rendezésében, sőt a youtube-ra is fölkerült egy részlet az előadásból. (Amúgy nagyon sok orosz dráma szövege, „novaja dramá-s” is fönn van az interneten.)

Esténként előadások, nemcsak orosz, hanem például lengyel, amerikai, lett vendégjáték is. A kedvenceim közé tartozik az 1991-ben Griskovec alapította kemerovoi Lózsa Színház vendégjátéka. A vicces, az állatok világában játszódó Zakon prirodit (A természet törvénye) mintha Szaltikov-Scsedrin és Ionesco együtt írták volna, ahogy a kritikák egyikében olvashatni. A nagyon szellemes jelmezek, kellékek is a groteszk világát idézik föl. Egyszerre esendőek és mulatságosak az állatszereplők, akiknek világa az emberekét mutatja föl – ahogy ez már az efféle mesékben lenni szokott. A „novaja dramát” a Lózsa Színház színészeinek egyike, Jevgenyij Szitij írta is, rendezte is, és játszik is benne, egy másik színész pedig, Szergej Naszedkin tervezte a látványt.

Az udmurti glazovi Parafráz Színház színészei, Ljubov Bjordova, Igor Pavlov, Vlagyimir Lomajev, Jevegenyij Ivanov egyszerű játékukkal teszik hitelessé a fiatal odesszai Anna Jablonszkaja írta Ggye-to i okolot (Valahol és körös-körül). A bensőséges játékban egy kisváros lakóit ismerhetni meg, egy ismerkedni vágyó magányos nőt, egy újságárus fiút és egy alkoholista férfit. A Damir Salimzjanov rendezte és tervezte finom humorú, nyelvi leleménnyel teli bensőséges mese a magányunkról, a kapcsolataink képtelenségéről szól.

 

novaja drama 8- anna jablonszkajagdeto_001
Anna Jablonszkaja drámaíró


Furcsa dolog egy fesztiválbeszámolóban épp egy próbát kiemelni – de ez volt a gazdag program legérdekesebb eseményeinek egyike. Vlagyimir Pankovot nálunk is lehet ismerni, hiszen 2005-ben két általa rendezett produkció is látható volt a Bárkában. Az egyik a Koljada-tanítvány Szigarev írta Gyurma volt a már emlegetett Kazancev Központ előadásában. A másik a Vörös fonál, amely már „SounDramá-s”, vagyis Pankovra jellemző stílusú. Akik látták ezt az előadást, tudják, hogy nála a hangok, beszédfoszlányok, zörejek, hangszerek keltette furcsa effektusok és a gesztusok, arcjátékok, mozdulatok egységesen teremtik meg sajátságos világát. Pankov zenész is, színész is, az egyetemi tanulmányai után elköltözött nagyapjához falura, és tőle tanulta meg a népzene alapjait. Később aztán tudományos készültséggel maga is gyűjtött népzenét, majd visszatért a színházhoz. Szerencsésen találkozik Jelena Iszajeva írónővel, és elkészítik a Perehod (Átjáró) című előadásukat, amelyet néhány éve épp a Novaja Dramán mutattak be. A mostani nyílt próbán látható Podvorotnya (Küszöb) szövegét is Iszajeva írta. A bemutatott kis részletből külvárosi szerelmi történet bontakozik ki, furcsa alakokkal. Pankov nemcsak színészként játszik elő, hanem a hangszereken is. Különleges világ bontakozik ki. Az énekes- és zenész-színészek furcsa énekbeszédben szólalnak meg, maguk keltette zörejekkel, effektekkel kísérik játékukat. A realistának látszó jelenetek elemelkednek. Aprólékos részletességgel dolgoznak ki minden mozdulatot, hangot, érintést.

 

IsraDrama

Érdekes az izraeli drámabörze. Nem újul évről évre, inkább vissza-visszatérő művek szerepelnek a programján, melyeknek a tematikája nagyon hasonló. Helyi, feszült belpolitikai problémáikról és az ellentmondásokkal terhelt történelmi múltról szólnak, és arról, hogyan jelentkezik mindez a magánélet aspektusában.

Miért ilyen depressziós az izraeli színház?” – kérdezte Arie Weisberg, a Teatron Toronto Jewish Theater művészeti igazgatója Erez Kahana izraeli színésztől, aki – az egyik helyi internetes orgánum szerint – így válaszolt: „Ha fényre vágyunk, moziba megyünk.”

 

novaja drama 1


Weisberg egyike volt annak az ötvenhat külföldi rendezőnek, producernek, dramaturgnak és fordítónak, akik december elején részt vettek az ötnapos IsraDrama 2008 fesztiválon. Ezt az évente megrendezett, az izraeli drámaírók munkáit bemutató eseménysorozatot az izraeli színházi intézet indította el 2000-ben. A fesztivál programján szereplő tizennégy előadást Nurit Yaari professzorasszony, az IsraDrama művészeti igazgatója egy tanácsadó testülettel együttműködve választotta ki. A résztvevők a fesztiválon szereplő valamennyi előadás szövegét megkapják CD-n, angol nyelven. (Néhány évvel ezelőtt a német volt a fesztivál nyelve – akkor Szilágyi Mária számolt be erről a Criticai Lapokban.) És vannak itt beszélgetések, nemcsak a látottakról, hanem például a politikai drámákról és azokról, amelyeket nők írtak. Viszont most rendeztek először „pitching sessions”-t az IsraDramán, ami azt jelenti, hogy néhány kiválasztott drámaíró rövid fölolvasással kísérve bemutatkozhatott.

 

novaja drama 4
Ggye to i okolo (fotó: Roman Ekimov)


Föltűnő, hogy az izraeli színház mennyire népszerű. Valamennyi általunk látott előadás telt házzal ment, pedig több olyan is volt köztük, amely már évek óta repertoáron van. Az sem számít, hogy némelyik, idegen szemmel, sematikusnak, egyszerűnek látszik – de talán az izraeli közönségnek az a fontosabb, hogy közvetlenül szólnak hozzá, róla. A nézők azokkal a mindennapi kérdéseikkel szembesülnek, amelyek kapcsolódhatnak akár a múltjukhoz, a holokauszt emlékéhez és hordalékához, vagy a vallási hagyományokhoz, a zsidó identitás vállalásához, a különféle népek, vallások együttélésének problémáihoz. Szinte valamennyi látott előadás mondandója e körül forgott. Jól megírt műnek tűnt föl például Goren Agmon darabja, az Alma és Ruth. Anyák és lányaik konfliktusa áll a történet középpontjában, pontosabban az izraeli társadalmat leginkább megosztó problémák egyike: az ortodox és világi zsidók egymással szembeni magatartása. Ruth fiatal ultraortodox nő, aki könyvet írt az életéről. Elviszi a könyvkiadó Almához, akinek megtetszik a tehetséges írás, és a folytatására biztatja szerzőjét. Ám közben Ruth családja megtalálja a könyvet, botrány tör ki otthon, miközben Almának is konfliktusa támad a saját lányával, aki megtért ortodox zsidó. Bár a színrevitel kissé régimódi, de jó színészi alakításokkal lehetett találkozni, és ez esetben is érezhető volt, hogy a helyi közönség számára fontos ez az előadás.

Hillel Mittelpunkt író, rendező egyike Izraelben a legfontosabbaknak és legtermékenyebbeknek, a tel-avivi Beit Lessin színház állandó szerzője és művészeti tanácsadója. A baleset című művét nálunk is ismerhetni, mivel felolvasószínházi formában elhangzott a 2007-es Kortárs Drámafesztiválon Budapesten. Az IsraDrama 2008 programjában szereplő Anda című műve izgalmas kérdéseket feszeget Izrael múltjából. A cselekmény az 1961-es Eichmann-per idején játszódik, mely mélyen érintette az egész társadalmat. A dráma egyik főhőse, Nochi, a fiatal ügyvéd váratlanul egy konfliktusba botlik. Politikai alkuk miatt nem engedik tanúskodni az önként jelentkező, Auschwitzot megjárt, most ápolónőként dolgozó Andát. Nochi, szembekerülvén az államgépezettel, kockára teszi karrierjét és szerelmét, de rátalál a gyökereire és saját magára – miután megtudja, hogy apja is holokauszt túlélő. Bár az előadás érdekesen jeleníti meg az egymással párhuzamosan zajló eseményeket, mégis dramaturgiailag kissé iskolás, túlságosan feketék-fehérek az alakok – de végül ez mindegy is, mert azt erősen érezni, hogy a nézőtéren ülők hasonló problémákkal küzdenek a mai napig.

 

novaja drama 5 - kasting_003
Kaszting felolvasása (fotó: Roman Ekimov)


Megint csak másfajta aktualitással szembesít Edna Mazya Játékok a hátsóudvarban című darabjában. A közel tíz éve írott mű a serdülők problémáit dolgozza fel riportdrámának. Törvényszéki tárgyalást szakítanak félbe a visszaemlékezések. Négy fiú meg egy lány játszadozik a grundon, ami végül tragédiába torkollik. Aztán vádaskodások, törvényszéki hercehurca, ítélethozatal, büntetés... Nem hagyományos színházi formában, fiatal nézőkkel érdekes játéklehetőség rejlik ebben a szövegben.

Az IsraDrama 2008 egyúttal a kortárs izraeli irodalom egyik legsikeresebb és legtöbbet játszott drámaírójának, a tíz éve, 56 évesen elhunyt Hanoch Levinnek is emléket állít. A rendkívül termékeny művésznek – aki számos műfajban alkotott, prózai műveit maga írta színpadra, darabjait többnyire ő maga is rendezte – ezen a fesztiválon három drámája is szerepelt, melyek közül a Requiem Budapesten is látható volt, és több mint tíz éve műsorán tartja a tel-avivi Cameri színház. Itt most is zsúfolt házak előtt játsszák, s az előadás végén állva tapsol a közönség. Levin néhány az életről és a halálról szóló Csehov-novella szálait keveri össze. Egy világvégi kis házban egy öreg házaspár ágynak esik és meghal. Egy fiatal anya úttalan utakon bolyongva keres haldokló csecsemőjének valami gyógyírt. Egy kocsis halott fiát siratja, miközben szekerén részegek és örömlányok mulatoznak. Ám a halál mindannyiuk fölött elrepül. Szép darab, szép előadás. A másik egy kitűnő Hanoch Levin-vígjáték, amely nálunk is sikeres lehetne. A címe nagyjából így fordítható: „Megdobogtattad a szívem”, a történet pedig a következő: egy férfi várja a szerelmét annak lakása előtt. Elmegy, majd visszajön, miközben egy mulatságos idősebb házaspár és még egy-két váratlan fordulat is felbukkan. Ez is a Cameri színházban megy, nagy sikerrel, a közönség jókat derül. A harmadik, a Yakish és Puptché a Gesher színház műsorán szerepel. Furcsa szerelmi történet két nagyon csúnya emberről. Itt az angol nyelvű fölirat mellett orosz is van, hisz ez a színház a népes orosz emigrációé, emigráns orosz színészekkel, munkatársakkal. Bármelyik Levin-mű érdemes lenne magyar színpadra is.

 

novaja drama 3 - jaroszlava pulinovics dramaturg-1
Jaroszlava Pulinovics drámaíró


A kedvencem az Osher a jeruzsálemi Khan színházban, amelyet Michael Gurevich írt és rendezett. A komédia a színház csodáját ünnepli, a helyet, ahol a színészek zsonglőrködnek az illúzióinkkal – ahogy a fesztiválfüzetben olvasható. Egy háromlakásos ház legfölső emeletén Vivi és Osher rendezi be az életét, alattuk Osher idős apja él, a földszinten pedig négy férfi minden este kártyázni gyűlik össze. Mindannyian csak egyet akarnak: boldognak lenni. Aztán a nézőtérről belépnek valakik a történetbe – és mindent összezavarnak…

 

novaja drama 11 - zakon020
Jevgenyij Szitij színész, rendező, drámaíró (fotók: Roman Ekimov)


Valójában irodalmilag nem értékelhető dráma a Maszkban, mégis a legmegrendítőbbek közé tartozik a belőle készült előadás a tel-aviv–jaffai arab–héber színházban. Kezdetleges technika, gyakorlatlan színészet, egyszerű szöveg – de a sajátjuk a történet három palesztin fivérről, egy terroristáról, egy kompromisszumkészről és egy békítőről, tragédiával végződve persze…

A jó fesztiválok képet adnak a választott témáról.

Ahogy ezek a fesztiválok is tették.

Külön-külön másról szól egy-egy előadás, felolvasás, szöveg.

Ám így együtt sok minden kiderült az orosz és az izraeli drámáról is, amelyek közt érdemes lenne találni magyar színpadra valót is.

 

LÖKÖS ILDIKÓ

 

NKA csak logo egyszines

1