Mi maradt mára a shakespeare-i drámahősökből? Miféle katartikus bukás várhat III. Richárd maira transzformált alakjára? Szegeden Lőrinczy Attila jambusokban megszólaló, és számtalan shakespeare-i párhuzamot felvillantó darabja számol le a nagy lelkek mítoszával. A Balta a fejbe főhőse, Richárd a mai „uralkodó osztály” sarja. Elkényeztetett újgazdag tinédzserként tör hatalomra, de a címben megjelölt módon kisszerű sors éri utol: Shakespeare nagyszabású alakjaihoz képest egy piti bűnöző nyírja ki, Shakespeare feneketlen indulataihoz képest pitiáner indokkal. Bár számtalan vígjátéki, már-már abszurd elemmel kiegészülve tárul fel, mégis hűvös és tárgyilagos a látlelet – rideg és riasztó világba helyezi Tasnádi Csaba vendégrendezése is a darabot a szegedi Kisszínház színpadán.

 

balta a fejbe 1
Schlanger andrás és Gubik Ági


A tágas játéktér Csík György díszletének hatalmas kockájában kap helyet, amit egymással szemben két oldalról vesz közre a közönség, azaz, ha úgy tetszik, a nézők hangsúlyosan egymással/önmagukkal is szembesülnek a színházon keresztül. De a színpad–nézőtér viszony megbontása felidézheti az Erzsébet-kori színház közvetlenségét is, amellyel az előadás eljátszik, próbálja mai formába plántálni, ahogyan a darab szövege teszi a versritmusba szedett kortársi argóval. Maga Shakespeare is letekint a díszletkocka két szemközti faláról kissé bárgyú arckifejezéssel, egy-egy üvegfal mögül, mint valami tárlaton. Kiállítás-hangulatot kelt a padló, akár valami múzeumi terem borítása, és a szereplők „nyílt színi pihentetése”. Amikor a színészek éppen nincsenek színen, nem a takarások mögött várnak jelenésre, hanem közszemlére tett bábukként ülnek a játéktér peremére helyezett székeken, egymás mellett és egymással szemben. Ha a felkészülés úgy kívánja, öltöznek és vetkőznek, a mögöttük álló vitrinszerű alkalmatosságokból különböző kellékeket vesznek magukhoz, illetve sajátos táncra perdülnek a jelenetváltásoknál. Ladányi Andrea az átkötésekhez eksztatikus mozgássorokat koreografált: mintha valami pokoli diszkóban látnánk a szereplőket rángatózni Borlai Gergő felfokozott futamaira, amint zombiszerű marionettként mozgásban jelenítik meg a lelkük mélyéről feltörő aberrációt. De egyébként csak szenvtelenül figyelik kívülről a zajló történéseket, akárcsak mi, nézők. Mintha nem lenne átlényegülés, nem lenne eljátszott illúzió, hanem közülünk való, mindennapi figurák lépnének be a játéktérbe, és játszanák el nem mindennapi történetüket.

 

balta a fejbe 2
Jelenet az előadásból (fotók: Szegedi Nemzeti Színház – Veréb Simon)

A színészi játék toposzokat hangsúlyoz. Nem a figurák bonyolult viszonyai, cizellált egymáshoz szövésük az érdekes, hanem a kisszerű karakterek felmutatása a nevetséges, hétköznapi viszályoktól és civakodástól terhes környezetben, ahol ez a mai III. Richárdka elbukik. Barnák László nem is Richárdot játszik, sokkal inkább Ricsit. Nyomokban bukkan fel benne a hősiesség, a makacs düh, de gonosz szándékai nem nagyszabásúak, csak dacoskodások. Ezt a teszetoszaságban való vergődést mutatja be Richárd, ahogyan folyton felcsuklik a hangja, amikor az igazát bizonyítaná, ahogy szipogva tapogatja véres orrát, mert nem bírja a fizikai fájdalmat. Valahogy mindig rosszul használja ki richárdi pózait a figura: vagy megverik és kirabolják, vagy Gubík Ági konok, szinte csak a vágy tárgyaként bemutatott Annája sajnálja le kamaszos csábítási kísérletét, vagy a családja nyomja el önálló akaratát. Amikor Richárd részegen hazaérkezik, saját nagyapja, Schlanger András tolókocsiban trónoló, vígjátéki irányokat felrajzoló Apikája puffantja le kis híján, mert azt hiszi, hogy elhunyt fia dédelgetett hamvait akarják elrabolni. Ezután következik az előadás egyik legjobb jelenete, belép Fekete Gizi pompás Anyikája, akiből szinte süt az „anyakirálynő” démoni ereje, s szétzúzza Richárd részeg és szertelen ellenszegüléseit, igazát, és hirtelen világossá válik, miféle nyomás alatt létezik Richárd (és Apika) ebben a világban: ez az antihős valójában a családja és saját pipogyasága áldozata. Anyjával sincs normális kapcsolata, Szilágyi Annamária korlátolt Erzsébete érzelgős érzelmi bilincsek szorításában tartja. Szeretett atyjának Szelleme (Székhelyi József) pedig érthetetlen tanácsokkal látja el. Richárd egy puhány lúzer, a ma tragikomikus alakja, ütközetek helyett kártyacsatákat vív csak, de ott is rendre elbukik. Vergődésein haszonleső és életvidám Buciként Egger Géza taszajt még egyet-egyet mindenféle „baráti” aljasságokkal – párosaik ritmusban és gesztusban is pontos pillanatai a szilaj és egzaltált léhaságnak. Remek hármassá egészíti ki őket Márkus Melinda érzékeny plázamacska Csajszija a kezdő jelenetben: a lány megerőszakolása az egyetlen és meglehetősen kétes értékű „győzelem” Richárd számára, s hasonló értékű lesz a bukása is. Utált családtagjai kiirtására Richárd felbéreli Bitó és Szenes gengszter duóját, de az agresszív maflát játszó Pataki Ferenc és az incifinci, kellemetlenkedő társát formáló Járai Máté bérgyilkos kettőse szintén a lúzer fajtához tartozik, Apika lefüleli őket, és hasba durrantja Szenest. Az elmenekült Bitó pedig Richárdon tölti ki bosszúját: egy dobozban aprítja fel egy – a szerző által még szemérmesen „Winnetou-hangulat”-nak titulált – Titus Andronicus-i élvezettel történő véres csonkítás során, de Tarantino filmjeibe illő szamurájkardos hadonászással, bármiféle katarzis nélkül.

 

balta a fejbe 4
Gubik Ági és Egger Géza


Tasnádi Csaba rendezése Lőrinczy darabjának szellemében mindvégig hangsúlyosan ellene szegül az Erzsébet-kori drámák világképének. Míg Shakespeare darabjai rendre a régi rend bukásával, s egy új rend születésével, a háborgó drámai tenger kisimulásával végződnek, és voltaképpen Lőrinczy eredeti darabja is Richárd és Atyja túlvilági idilljével ér véget, most az előadást új jelenettel egészíti ki a szerző. A mennybéli idill után ismét feltűnik a család legifjabb tagja: Kismargó (Varga Dorottya/Vass Viktória) Bitóval játszik valahol. El lehet képzelni, milyen bizarr feszültség hatja át, ahogy egy copfos, piros ruhás tündérke labdázik egy kopasz állattal, aki nemrég karddal aprított szét valakit. Ám hogy a játszadozás végkifejlete újabb gyilkosság lesz-e, vagy az új „trónkövetelő” közös hangot talál a bérgyilkossal, nem derül ki. A befejezés semmit sem old fel: mára megtisztuló újrakezdés nem, csak a fenyegetés maradt.

 

SZ. DEME LÁSZLÓ

 

NKA csak logo egyszines

1