Bánk bán-darabnak enyhén szólva különös a Gertrúde és Beatrice. A Bánk bán-témához még leginkább a szélsőségesen idealizált András kép köti. A drámában András kijátszott trónörökös, és szívszerelméért minden áldozatra kész ifjú hős, Bánk bán pedig nyolcvanéves derék aggastyán. Szerepel benne egy Gertrúd nevű hölgy is, aki királynő ugyan, de nem András felesége, és nem is lesz az, bárhogy szeretné. A gonosz merénylő, a trónra törő kancellár itt is megpróbálja megerőszakolni Bánk bán ifjú feleségét – aki csak papíron az, egyébként András jegyese –, de férje megvédi a boldogtalan asszonyt. Mindkét oldalon vannak aztán kifordított történelmi neveket viselő magyarok, de a Bánk bán történet eredeti figurái közül csak ez a három került a darabba.

Az író, George Stephens neve magyar nyelvű irodalmi lexikonokban nem található meg. Skót volt, mégpedig lelkész, de nem anglikán, még csak nem is katolikus, hanem disszenter, azaz egyéb protestáns, alkalmasint kálvinista. Vallási tárgyú műveken kívül nem túl sokfélét írt, de szinte mániákusan foglalkoztatta a magyar téma. Van egy Erdély című trilógiája is, és egy abból készült színműve, A Magyar Leány (The Hungarian Daughter) című, amelynek Fráter György a főhőse.

A Gertrúde és Beatrice-t 1839-ben írta Stephens, hét évvel a nagy romantikus példakép, Walter Scott halála után. Javában élt még a romantika, és a különös, egzotikus témák keresése. Stephensnek Magyarország jelentette az egzotikumot.

Be kell vallanom, hogy nagy élvezettel fordítottam ezt a különös rémdrámát. (Talán csak a második felvonásba ékelt végeláthatatlan szavalókórus során éreztem egy kicsit feszélyezve magam. Ezt szívem szerint egyszerűen kihagynám a darabból.)

Hogy mi okozta számomra a legfőbb örömet? A gazdagon burjánzó, minden ízében érzékletes nyelv, a láttatni tudás nagyszerű képessége.


 

MANN LAJOS

 

NKA csak logo egyszines

1