Bár a férfimagazinok legtöbbjének ez idáig csak a borítóját láttam, e mostani színielőadást nézve azt kell gondolnom, lennie kell közöttük affélének is, mint a Kiskegyed, csak persze férfiváltozatban.
A beugrással megmentett októberi premier mindazonáltal tisztes férfimunka. Rába Roland, a rendező a föltehetően megbetegedett Miklós Marcell szerepében lépett színpadra mint Marci, a tömegiszonyban és klausztrofóbiában, meg ki tudja, még miben szenvedő, hónapok óta lakásában dekkoló, saját életében érezhetően eltévedt fiatal férfi figurája. A rendező kiváló helytállása azonban arra is jó volt, hogy sejteni lehessen, nem rá, az erősen kopaszodó, zömök és súlyos jelenlétű férfira, hanem egy lengetegebb s fiatalabb karakterre van elgondolva a játék, melyet egyszer még érdemes lenne talán megnézni. Egyszer. A színészek kedvéért. Mert a szövegkönyv, mely a sikeres finn színházi rendező, Mika Myllyaho első darabjából meg a magyar színészek improvizációs gyakorlataiból állt össze Merényi Anna dramaturg segítségével, érzékeny életképnek nevezhető ugyan némi jóindulattal, de különösebb titkot vagy poétikai leleményt hiába keresnénk benne. Felszínes, kedves közhelygyűjtemény. Arra azonban jó, hogy három tehetséges színész játéklehetőséget kapjon benne, mi pedig betekintést nyerjünk a nagyvárosi harmincasok metroszexuális módra puha és pomádés vagy épp – Varró Dániel szavával – „büdöspizsamásan” depressziós világába.
A már emlegetett Marci hosszú ideje foglalkozásszerűen szenved, s bár rég kijött a pszichiátriáról, azóta is elbarikádozza magát bunkerszerű lakásában. Tényleg odavan, láthatóan rossz neki. Annyi ereje azonban még maradt, hogy mint sokan mások, betartson kicsit a hozzátartozóknak: agresszíven törődtet magával. Megteheti, mert öccse, a kezdetben sikeres, tök normális, vagyis tökéletesen középszerű, csak kissé „műanyag” televíziós műsorvezető, Tomi (Szabó Kimmel Tamás üde alakítása) még a gyógyszerét is majdnem megrágja helyette. Hozza-viszi a testvéri szennyest meg a távoli mama főztjét heti három alkalommal, vesz pilótakekszet, s tűri a vécéajtó folyamatos nyitva tartására szolgáló faéket, az öngyógyító hókuszpókuszok végtelen soráról nem is beszélve.
Daróczi Sándor, a jelmezekért is felelős díszlettervező olyan, kék, sárga, piros babzsákfotelekkel körbevett, kissé megemelt játszómezőt tervezett, mint amilyenek időnként a Goldoni-darabok klasszikus előadásait szolgálják ki célszerűen és egyszerűen. A magasban keskeny híd fut, megérkezések és távozások jelzésére, ettől egyre erősödik a „verem mélyén” állapot érzete, hogy itt meg Bakó Tihamérra, a krízishelyzetek szakértőjére utaljak. A tárgyak fájdalmas sehova se tartozása révén amolyan ellen-lakberendezés határozza meg a helyet. A legfőbb berendezési tárgy egy megviselt fekete kanapé, ami egyszer csak megmutatja esendően koszos, ételcsurgásos, titkos hátsó oldalát is. Remek találmány.
A két értelmiségi testvér közé beesik egy régi barát, aki hol külföldön, hol itthon köt üzleteket műszaki berendezésekre. Beesik, kiborulva és részegen, s nem hajlandó elmenni. Élete párja egy hetet adott neki, hogy „gondolkozzon”. Most maga elé meredve ül, hogy min is kéne gondolkoznia, miért nem működik a kapcsolatuk úgy, mint rég, s hogy ugyan mi lehet a baj, itt és most, „az emberélet útjának felén”. Hogy Marton Róbert jelentős erők birtokosa, azt már akkor föl lehetett fedezni, amikor a békéscsabai színház előadását közvetítette hajdanán a televízió. Németh László A két Bolyaijában feltűnt egy égő tekintetű ifjú ember, majd eltűnt kicsit, s hamarosan a Nemzeti Színházba került. Itt az előző időszak évadaiban, tisztes lappangási idő alatt, sosem volt rossz, de sosem volt az, akit várni lehetett a Bolyai János megformálása után. Most azonban remekel.
Az eredeti darab minden szereplője a bemutató ország férfineveit használja. Nálunk is így van ez. „Robi” figurája a gyermeki lelkű műszaki értelmiség egy megrendült példányát mutatja, s ő követeli, hogy betegtapasztalatokban gazdag barátja kúrálja őt ki minden kéznél lévő vulgárpszichológiai szertartással (gyógyító rajzolgatással, beszélgetéssel, beszéltetéssel, mi több, pszichodramatikus ügyetlenkedésekkel és videokamera használatával). Ez a kívánsága építi meg a darabot, már amennyire megépíti. Vékonyka ötlet ez, de a színészek révén működni tud. Egyébként sokáig csak ő van konkrét bajban, hisz a tévés srácot csak a játék végén penderítik ki munkahelyéről. S aztán ő kap legelőször észbe. Természetes életereje révén a videón közvetített fürdőszoba-jelenetben még a sikoltozó Marci bezártsági pánikját is megtöri kis időre. Teóriahiányos ösztönösségével kiválóan ellenpontozza a törvényeket és életszabályokat biflázó testvérpárt. Rajta keresztül érvényesül leginkább az a humorral teli szeretet, ami annak ellenére hatja át az előadást, hogy annak szöveganyaga meglehetősen energiaszegény, s melynek helyzetei sokadlagos élményekből állnak össze.
Élvezetes próbamunkát lehet sejteni a produkció alapján. Jól érzékelhető az a szakmai tudás, amit a rendező színészként gyűjtött össze eddigi tanáraitól és rendezőitől. Bátor és következetes térhasználata érzékeny színészvezetéssel párosul, humora és intelligenciája áthatja és összefogja ezt a szétfolyó írói ajánlatot is.
Rába Roland bemutatkozó rendezése sok jót ígér.
GABNAI KATALIN
