A budapesti www.szineszkonyvtar.hu remek találmány. Egy internetes, technikai „csodalexikon”. Egy kattintással, némi kereséssel, percek töredéke alatt megtalálható bárki a magyar színház- és filmvilágból. (Természetesen a nyomtatott lexikonok hibaszázalékával!)

Nyáron lett volna 100 éves a magyar fővárosban született (1909. június 5. – 1977. március 28., Bécs) énekes-táncos szubrettcsillag, aki a német nyelvterületen a harmincas évek elején – sajnos, csak rövid ideig – lett népszerű: Bársony Rózsi.

A színészkönyvtár munkatársai az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó keretében egy kiállítással tisztelegtek az egykor nemzetközileg is ismert magyar színésznő előtt. Takács István szerkesztő alaposan kidolgozott, információkban bővelkedő, több mint tízoldalas biográfiájának zárómondataira hivatkoznék:

A művésznőt a Délibáb színházi folyóirat munkatársa faggatta az örökkévalóságról és az emberi élet utolsó 24 órájának tudatos, legfontosabb cselekedeteiről… s mindezt 1930 karácsonyán… [Zsurnalizmus, óh!] Bársony Rózsi 21 évesen, és majd negyven esztendővel a valódi eltávozása előtt így látja utolsó óráit: „Felhívnám telefonon Szép Ernőt és megkérném (Szépen – szerk.) arra, hogy írjon egy verset, Bársony Rózsi emlékére címmel. Remélem, ezzel a verssel bevonulok az örök halhatatlanságba, amit egyedül tánccal nem lehet elérni. Azután? Lemennék egy cukrászdába, és annyi indiánert ennék, hogy csodára elrontanám a gyomromat.” A szerkesztő kéri az olvasókat, hogy keressenek egy hangulatos cukrászdát, és egyenek meg egy jó indiánert Bársony Rózsi emlékére.

 

barsony rozsi


Miután Berlinben ismeretlen az indiáner, és az édesség kissé távol áll tőlem, így inkább gyűjteményemnek a Bársony Rózsi–Dénes Oszkár művészházaspárról szóló kartondobozait nézem át megemlékezésként.

Német és magyar filmprogramfüzetek, fotók, képeslapok, cigarettareklámok, újságcikkek, szórólapok, karikatúrák, kották, reklámok – szigorú, rendíthetetlen káoszban, de szortírozva.

Egy 1931-es újsághirdetésben A prominensek éjszakája című jótékonysági gálaestet hirdetik 23:30 órai kezdettel, szerződés nélküli színészek, artisták megsegélyezésére. (Az utóbbi száz év legszörnyűbb „Börsenkrach”-ja söpör végig a kontinensen; munkanélküliség, szegénység arat, szedi tömegével áldozatait.)

 

23-24_konig8


A berlini színházvilág megmozdul, és a város ismert színészeinek „crème de la crème”-je teszi le a névjegyét. A közel félszáz fellépő komédiás között olyan magyar nevekkel találkozhatunk, mint az operaénekesnő Maria Ivogün, a felfelé ívelő karrierje biztos pontján álló színművész Peter Lorre, a sztárhegedűs, virtuóz zenekarvezető Barnabás von Géczy és egy új csillag, Rossi Bársony.

Ebből lehet következtetni, hogy lipcsei bemutatkozása után Berlinig visszhangzott a tomboló tapsvihar (1931. augusztus, Ábrahám Pál: Hawaii rózsája). S a folytatás a német fővárosban – egy hónappal később – fulmináns személyes sikert hozott számára.Itt kell nyomatékosan megjegyezni, hogy a zeneszerző szisztematikusan ragaszkodott a Bársony Rózsi–Dénes Oszkár kettőshöz a külföldi szerződéseknél … tudta, hogy ez a szubrett–buffó pár a siker egyik záloga.

Ötvenhét évvel később Maurus Pacher Látja, ez volt Berlin (SehnSie, daswarBerlin) című könyvében írja: Bársony Rózsi egy szőke baba, akinek a torkából egy gyermektrombita szól. Burleszk virtuozitással énekel szép koloratúr hangján; a lábával … – … és hát azok a gyönyörű, finoman ívelt, elegáns táncosnői vonulatok …

 

23-24_barsony rozsi - bal a savoyban
Bál a Savoyban


A Színházi Élet számtalan címlapján, interjúkban, hirdetésekben szívesen áll a riporterek kereszttüzében. S milyen tündéri humorral „adja el” a TRANS leheletvékony, csíkmentes, hernyóselyem harisnyát, az ezüstösen csillogó szürke BREITSCHWANZ luxusbundát, egy olasz filmszaklapban a DIADERMINA kozmetikai szépségkrémet, a Tolnai Világlap belső oldalán mondja és mutatja be, hogy „Kedvenc ruháim Goldberger Parisette anyagból…” A Magyarországon oly népszerű művésznő külföldi megméretése sem várat magára.

[Lapozva a gondosan szeretett papír- és dokumentációs őrületben a Dunaújvárosi Apolló Filmszínház megsárgult szórólapja jelentkezik. 1937. december 11-re és 12-re hirdeti a „bűbájos, romantikus magyar filmvígjátékot”, a Vikit, Bársony Rózsival a címszerepben.]

A feltűnő színházi sikerek hatására a német filmvilág is azonnal megkörnyékezi. Az UFA szerződést kínál.

Rövid három év alatt négy filmet forgat, s ehhez egyeztetik színházi bemutatóit és hanglemezgyári felvételeit. Az egyre veszélyesebb, fekete viharfelhőkkel fenyegetett Németországban 1933 februárjában a Deutsche Illustrierte képes magazin nagyalakú címlapján jelenik meg kolléganője, Kun Magda (1912–1945) társaságában. Mindketten főszerepeket játszottak a Hunnia filmstúdióval közösen készült …und es leuchtet die Pußta című filmben. A film Mikszáth Kálmán A vén gazember című regényéből készült, a német Heinz Hille rendezésében. [Nem egészen szerencsés címfordítás.] Egy reklám, mely alig élte túl megjelenését!

 

23-24_barsony rozsi 1


A Großes Schauspielhausban 1932 decemberében bemutatott Ábrahám Pál-operett, a Bál a Savoyban hisztériás, őrült nagy siker, hónapokkal előre eladott jegyekkel. És szenzációs kritikákkal… A hatalomátvétel után elsők között lett betiltva az előadás, a művészek és a színpadra állítók pedig már szétspricceltek a világ minden tájára. Bársony Rózsi ismét Budapesten.

1934-ben Székely István filmrendező gyanútlanul és ártatlanul filmre viszi a pesti filmstúdiókban az európai színházi karriert befutó Bál a Savoybant. Székely is sikeres munkásévek után tér vissza Berlinből. Szinte érthetetlen, hogy nem vette észre, nem vette komolyan, hogy e fényes szereposztású (Alpár Gitta, Hans Jaray, Felix Bressart, Otto Wallburg és – Mary von Wollheim szerepében – Bársony Rózsi), professzionálisan megkomponált, jazzelemekkel gazdagított, látványos film alkotói között számos olyan művész és filmkészítő akadt, akik a származási papírjaik, irataik alapján nemkívánatos személyek lettek Németországban! [Milyen finoman fogalmaztam!] Ezáltal az európai filmpiacra, elsősorban a német nyelvterületre komponált mű még a minimális befektetést sem hozta vissza. A filmet a II. világháború után csak filmmúzeumok vetítőtermében és különleges alkalmakkor mutatták be.

 

23-24_nemet lap cimlapja


Egyetlenegyszer láttam Bársony Rózsit élőben és színpadon. 1960 nyarán Budapesten a margitszigeti Vörösmarty Színpadon hirdették a Pest megér egy estet című kabarérevüt. A hazai élvonalbeli színészekkel, komédiásokkal bővített, dúskálóan nagyvonalú és látványos műsor egy Bécsből érkező magyar származású színésznő vendégfellépését hirdette: Bársony Rózsi m. v. Ebből a ma már elhomályosuló előadásból, nyári könnyű mámorból (még húszéves sem voltam) az est szikrázó fénypontját viszem-cipelem emlékeimben. Nekem úgy tűnt, mintha egy másik bolygóról, egy repülő csészealjról leszállt varázs érintett volna meg. A hiperszőke, fitos, örökfiatal, törékenyen ciripelő hangú – s korát meghazudtoló képességekkel rendelkező – Bársony Rózsi egy sztepp- és tánccsoda volt. Szétkacarászta, széttáncolta a Pest megér egy estet előadását, valamilyen nagyon finom és elegáns nyugati parfüm szállongó felhőivel. (Ne felejtsük el, hogy 1960-at írtunk akkor…)

Így él, és így maradt meg emlékezetemben.

Isten éltesse kedves Rózsi, Rosy, Rose, Rossi!

 

KŐNIGER MIKLÓS

 

NKA csak logo egyszines

1