A színház múltat firtató kérdései óhatatlanul a jelenben fogannak, a jelenből fogalmazódnak, s értékrendeket szembesítenek a valósággal, elveket a históriával, a praxissal. 

Az emberi értelem „két legtalányosabb megnyilvánulásáról, a hitről és az önfeláldozásról” vet fel újabb gondolatokat Balogh Géza írása szerint a Vidnyánszky Attila rendezte Csíksomlyói passió a Nemzeti Színházban – Gabnai Katalin egy másik lehetséges olvasatát adja az előadásnak.

Az európai kultúrát – egyebek között – alapvetően meghatározó keresztény értékek s a XX. század történelmének egymásra vonatkoztatása súlyos dilemmák megfogalmazásához vezet például Ödön von Horváth életművében, így az Örkény Színházban bemutatott Hit, szeretet, remény című drámájában is. De a cseh író, Ladislav Fuks A hullaégető című műve – amely a Vaskakas Bábszínház s az Orlai Produkciós Iroda égisze alatt adaptáltatott színpadra – is a 30-as években játszódik, s ugyancsak a kispolgár történelmi szerepvállalásáról szól – vérfagyasztóan. 

Nem kisebb döbbenetet kelt a 2011-es magyarországi bemutató óta a lengyel Tadeusz Słobodzianek A mi osztályunk című drámája, amelyet az elmúlt évadban a Miskolci Nemzeti Színház és a szombathelyi Weöres Sándor Színház is műsorra tűzött, s amely kőkemény szembenézés a múlttal, a kisközösségek felelősségével zsidó honfitársaik kiirtásában, no meg a folytatásban – szigorúan egyéni sorsokon keresztül. 

Közelmúltunk történelmével szembesít Hamvai Kornél Castel Felice című darabja is – ezúttal a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színrevitelében.

A társadalmi környezet értékválságáról is szólhatna akár a Thália Színház Goldoni-előadása Bogácsi Erzsébet szerint – hogy mégis miért nem teszi, ennek okát keresi írásában.

Hogyan lehet egy elsősorban szórakoztató színházban az emberi mélységek felé nyitni – erről is szól Ménesi Gábor Pokorny Liával készített interjúja. 

És egy másik pályakép: Szűcs Nelliről Cseh Andrea Izabella írt portrét, akinek színészi és emberi alakja, habitusa Gilbert Edit
IV. MITEM-ről szóló beszámolójában is felbukkan. 

A Budapesti Tavaszi Fesztivál másik szegmensének, zenei programjainak egyik legfőbb erényeként Fittler Katalin a kiszámíthatatlanság élményét emeli ki már írása címével is. 

Magam a Pintér Béla-előadások egyik legfontosabb elemének tartom a dramaturgiai kiszámíthatatlanságot, a mindig meghökkenteni képes történetvezetést. A Szívszakadtig című legújabb Pintér Béla-műról szólva D. Magyari Imre annak tragikomikumát emeli ki. 

A 90. születésnapját nemrégiben ünneplő Máthé Erzsi e két fogalom: tragika és komika megtestesülése egyszerre – a Karinthy Színház fotókiállítással köszöntötte a művésznőt, mi pedig Karinthy Márton megnyitó beszédének közlésével tesszük ezt.

Szűcs Katalin Ágnes

 

NKA csak logo egyszines

1