Operett és a valóság
Az újonnan létrehozott Criticai Lapok–Ajánló című rovatunkban röviden szeretnénk felhívni olyan értékekre a figyelmet, amelyekre nem biztos, hogy jutna tér egyenként, külön-külön, ám fontosnak tartjuk, hogy szó essék róluk, a minőség okán. (A szerk.)
Harsányi‒Zágon‒Eisemann: XIV. René, Karinthy Színház
Harsányi Zsolt író, újságíró, műfordító, színházi lapszerkesztő, színigazgató (Vígszínház) – a két világháború között a szórakoztató irodalom és színház kiváló művelője –, a műegyetemi végzettségű színműíróval, humoristával, Zágon Istvánnal és Eisemann Mihály zeneszerzőjével (olyan népszerű operettek, dalok és filmzenék fűződnek a nevéhez, mint a „János legyen, fenn a János hegyen” kezdetű sláger, vagy a Hippolyt a lakáj zenéje) közösen írtak egy operettet, amelyet 1940-ben be is mutattak a Vígszínházban, a főbb szerepekben Tolnay Klárival, Mezey Máriával, Ajtay Andorral, Feleki Kamill-lal.
Egy képzeletbeli, korrupcióba süllyedt jelentéktelen királyság, állítólagos dicső múlt, ostoba, link és befolyásolható főhivatalnokok, férfinak öltözött királynő és persze szerelem; a különböző életkorú és foglalkozású párok némi bonyodalmak után a fináléra természetesen egymásra találnak.
A téma aktualitásából nem von le semmit az a tény, hogy dinasztiális uralkodók nálunk egyelőre nincsenek.
Kell a léleknek a könnyedség, a nevetés, a jó muzsika és a szórakozás – a Karinthy Színház darabválasztása maximálisan figyelembe veszi ezt.
Járó Zsuzsa – XIV. René, Karinthy Színház (fotó: Nagy István Dániel)
Egy nagyszínpadra szánt operettet egy arra teljesen alkalmatlan kis színpadon bemutatni csak egy olyan virtigli rendező irányításával lehet, mint Csizmadia Tibor, a Színház és Filmművészeti Egyetem Színházművészeti Intézetének vezetője, aki szakmai vértezettségével könnyedén kezeli a dramaturgiailag nem mindig gördülékeny történetet, s vezeti a színészeket biztos érzékkel a közös játékban. Segítsége Zeke Edit (a Képzőművészeti Egyetem látványtervező tanszékének vezetője), aki a parányi színpadon is plasztikus és gazdag, szellemes látványt, teret formál a játéknak. Ők ketten kétséget sem hagynak afelől, hogy az operett műfajában is színházat teremtenek, s hogy fontosat lehet mondani ezzel a darabbal is a közönségnek.
Egri Márta – ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU… A nővérek (fotó: Takács Attila)
Választott színésztársaik is remekelnek, különösen a nők. A fő és címszerep a ragyogó mozgású, kellemes énekhangú, remek színésznőé, Járó Zsuzsáé. A drámai erejű Egri Kati humorral, iróniával vezeti fel Mária Eleonóra főhercegnő alakját. Bozó Andrea mint Illyria királyasszonya életet vitt a figurába kedves akcentusával. Csonka Andás az udvari főálláshalmozó, Széles Tamás pedig az elveket és erkölcsöt nem ismerő miniszterelnök szerepében tobzódik, Ladányi Júlia egyetemi hallgató csetlése-botlása üdeséget varázsol a színpadra.
Operett-előadás ez a javából, kellemes, ismert és kevésbé ismert melódiákkal – Fekete Mari kitűnő zenei vezetésével –, amelyeket hangulatosan vezettek elő középre perdülve az előadók, ahogy illik. Remekül szórakozunk, és nagyon is értjük, hogy ez nem valami régen történt mese, hanem maga a valóságunk. Ismerjük a szereplőket, s egy-két szituációt már át is élhettünk. Úgy bizony.
Igazi színház ez, remek színészi alakításokkal s aktuális mondandóval.
ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU
Orlai Produkciós Iroda
2017 nyarán különleges vállalkozásba fogott az Orlai Produkciós Iroda. A rádióadásokból ismert Lengyel Nagy Anna történeteiből válogatnak. Ő negyven éven keresztül szólított meg embereket, beszéltetett az életükről. Olyan embereket, akik közülünk valók, magukba fojtott gondjaikkal, fájdalmaikkal, kicsinyes örömeikkel. „Ilyen az ember. Egyedüli példány. / Nem élt belőle több és most sem él, /
s mint fán se nő egyforma két levél, / a nagy időn se lesz hozzá hasonló.” – fogalmazott Kosztolányi. Sorsok, embertörténetek, amelyek évtizedeken keresztül elhangzottak a rádióban, s aztán megjelentek kötetben. Most ezekből válogattak az alkotók mindannyiunkhoz szóló különleges meséket. Igaz történeteket alkalmaztak színpadra a közelmúltból, dramaturg Zöldi Gergely, művészeti vezető Pelsőczy Réka.
A Levél Apámhoz! és A nővérek című monodrámákat Cseh Judit rendezte. Egy asszony leveleket ír „malenkij robotban” meghalt apjának, akivel egyszer találkozott, s akinek elvesztéséért pár ezer forintnyi kárpótlást kap. Egri Kati ad arcot és alakot, hangot ennek az asszonynak. Fájdalmas és megtört, mert olyan kevés örömöt adtak az évek, s amikor a kevéske vele megesett jóról mesél, akkor gyönyörű lesz, szinte sugárzó. A másik történet azé az asszonyé, aki már kamasz korában beleszeret nővére szerelmébe. A férfi az ő igazi társa, védelmezője. De testvérét is szereti. Egész élete csupa lelkiismeret-furdalás az átélt gyönyör miatt. Egri Márta érzékeny játéka hitelesíti a történetet.
Egri Kati – ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU… Levél Apámhoz!
Borbély Alexandra – ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU… PIRA
Ullmann Mónika – ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU… Bella (fotók: Takács Attila)
Egy másik esten másik két sors, másik két történet. Az egyik egy nemi identitását kereső, megtaláló és vállaló fiúé, aki mer Pira lenni. Kamasz korától – hiszen családja eldobta – egyedül kell megküzdenie nemcsak magával, de mindennel és mindenkivel. Borbély Alexandra Pirája olyan, mint körömkarc az iskolatáblán. Lélekbe döfő. A másik Lengyel Nagy Anna által talált történet erre az estére Belláé, akit fillér nélkül hagyott ott a férje két gyerekkel, s adósságok sokaságával. Bella, az elhagyott, a lelkileg-testileg megtaposott asszony pénzt keresni szexmasszőrnek szegődik. Ulmann Mónika alakításában ez az asszony bölcs, aki a megaláztatás helyett az élet szolgálatát választja. Tudja, hogy a hozzá fordulóknak, akárcsak neki is, szeretetre és simogatásra van szükségük. Ő valójában élni segít. Az előadás rendezője: Szabó Máté. Producer: Orlai Tibor. Az előadások a Független Színművészetért Alapítvány és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jöttek létre, s Budapesten a Mozsár Műhelyben láthatók.
Józsa Ágnes
