Komédia-e a komédia? – gyakorlati és elméleti kérdésként is felvetődik e lapszámunkban ez, két Shakespeare-dráma, a Lóvátett lovagok s a Szentivánéji álom kapcsán. Mindkettő a szerelemről (is) szól, előbbi játékosabban – ezt a sajátosságát emeli ki Rudolf Péter rendezése is a Pesti Színházban; utóbbi érzékibben, erotikusabban, kegyetlenebbül, miként az Almási Miklós esszéjéből is kitűnik. 

S a szenvedélyről (is) szól a még régebbi klasszikus, Euripidész műve, a Hippolütosz, a szerelem s a bosszú szenvedélyéről, a vágyról, no meg a játékról, melynek eszközei vagyunk a sors, az istenek kezében. (Ritka az olyan érzékletes színházi fotó, mint amilyenek Eöri Szabó Zsolt képei a Nemzeti Színház Zsótér Sándor rendezte előadásáról.)

És a Nemzeti  Bánk bánjában sem csekély a szerepe a szerelmi szenvedélynek, vágynak, hevületnek, ez az előadás azonban önmagán túlmutató kérdések felvetésére sarkallja a nézőt – erről tanúskodik Gabnai Katalin írása.

A Hit, szeretet, remény címmel játszott Ödön von Horváth-mű is felveti a felelősség kérdését, az egyénét és mindnyájunkét abban, hogy milyen társadalomban élünk. Ugyanezt teszi A mi osztályunk című Słobodzianek-darab, amelyet legutóbb a tatabányai Jászai Mari Színház mutatott be Guelmino Sándor rendezésében – a szerző még nem élt a történelem ama pillanatában, amikor kiteljesedett mindaz, aminek bekövetkeztét  Horváth már nem érte meg, ám pontosan látta. Słobodzianek kisember-perspektívája megrendítően szembesít történelmi felelősségünkkel mindabban, ami történt, történik és történhet még. 

(Az Örkény Színház előadásával korábban már foglalkoztunk, új „rovatunk”, a VISSZATÉRŐ mostantól lehetőséget ad arra, hogy ezt ismételten megtegyük, ha valamely szerzőnk később kap impulzust, inspirációt a megszólalásra.) 

A Játék a kastélyban is a Jászai Mari Színház bemutatója, s ezt is Guelmino Sándor rendezte, A mi osztályunkról író Zappe Lászlónak azonban nem emiatt jutott eszébe Słobodzianek drámája kapcsán Molnár Ferenc, de érdekes módon a Játék a kastélyban-előadás recenzense, Urbán Balázs is utal A mi osztályunkra.

A Játék a kastélyban közelítőleg azt a színi világot idézi meg, amilyenbe jóval később ugyan, de Vári Éva belecsöppent szubrettként Pécsett: az operett, a szellemes, könnyed vígjátékok világába. Élet- és pályarajzának itt közölt második része e pécsi korszakkal foglalkozik, s azzal, ahogyan szubrettből prózai színésszé, nagy színésznővé vált.

A „zenés” színház egyedülálló, kiemelkedő egyénisége, Maria Callas operafelvételei ihlették Fittler Katalin írását, s a „nagyok” vonzásában éli mindennapi élethazugságait Amanda Wingfield, akit Kováts Adél alakít a Radnóti Színház Tennessee Williams-előadásában, az Üvegfigurákban. 

A színművészetben a „kicsik” is lehetnek „nagyok” – ezt hivatott tudatosítani az Aase-díj, amely a kis szerepekben, epizódszerepekben nagyot alkotó színészek elismerése, a Domján Editről, illetve Ivánka Csabáról elnevezett díj pedig nemcsak szakmai elismerésül, de a felejtés ellen is szolgál.

Szűcs Katalin Ágnes