Sorsok vannak. Azt nem tudom, hogy előre írják-e őket, de egynémely nagyon is olyan, mintha romantikus szellemiségű, Jules Verne  fantáziájú szerző költötte volna őket.

Halász Péter (1943. Budapest ‒ 2006. New York) magyar avantgárd író, színész és rendező munkássága a színháztörténet különös darabja. Korának dacos, alkotó alakja, aki mint minden igazi művész, erőteljes önálló látás- és kifejezésmóddal bírt. Tizenkilenc évesen  Ruszt József irányítása alatt a legendás  Universitas Együttes tagja, majd 1969-ben Kassák Ház Stúdió néven színházat alapít Breznyik Péterrel, Koós Annával, Kollér Mariann-nal, Bálint Istvánnal, Buchmüller Évával. Az együttes tagjai voltak továbbá: Algol László, Bajcsay Mária, Bácskai Dóra, Bősze Andrea, Dobos Ernő, Kovács László, Kovács Miklós, Körmendy Mária, Lajtai Péter, Laurenczi Ágnes, Márton János, Molnár Gergely, Nánay István, Őrsi Katalin, Scherter Judit, Szeghő István, Szendrei Éva, Simon Sándor, Can Togay, Virág Csaba. 

Előadásaikat nem engedélyezték. A Két testvér balladájának nem volt bemutatója,  a Mindenki csak ül meg áll és a Labirintus cíművel a magyar hatóságok  hivatali engedélye nélkül vettek részt a Nancy-i Színházi Fesztiválon és felléptek a Párizsi Centre Americaine-ben. 1972-ban A skanzen gyilkosai című  előadást betiltották és a működési engedélyüket megvonták.

A társulat Halász Péter és Koós Anna Dohány utca 20. szám alatti lakásába költözött. Itt gyerekeknek rendeztek báb- és meseelőadást is, meg például itt született a Felkészülés meghatározatlan idejű együttlétre, amiben a színészek és nézők egy vízszintesen kifeszített lepedő nyílásán dugják ki a fejüket. 1973-ban meghívás és engedély nélkül szerepeltek a wrocławi színházi fesztiválon, ami miatt a hatóságok bevonták az útlevelüket és négy évre megtiltották külföldre utazásukat. Továbbra is dolgoztak, 1975-ben Csehov Három nővér című darabját állították színpadra, Halász Péterrel Irina, Bálint Istvánnal Olga és Breznyik Péterrel Mása szerepében. A Dohány utcai lakásszínházban filozofikus, szürreális és abszurd darabokat adtak elő. Halász itt lett az alternatív színházkultúra egyik legfontosabb egyénisége. Nem maradhattak ki Halászék a Galántai György és Klaniczay Júlia által szervezett Balatonboglári Kápolnatárlatok sorozatából –  performance-ukat követően többéves emigrációba kényszerültek.

Valójában megkérték őket, hogy hagyják el az országot. 1976-ban Squat Színház néven dolgoztak tovább Párizsban, Londonban, Amsterdamban és több helyütt Nyugat-Európában, végül New Yorkban telepedtek le. Ott színházukat New York tíz legfontosabb kulturális intézményének egyikeként tartották számon. A Disznó, gyermek, tűz és az Andy Warhol utolsó szerelme című előadásukkal több díjat is nyertek. 1994-ben Halász Péter létrehozta a Love Theatert. 1990-ben tért haza és itt is színházat, Halász-színházat teremtett.

A Katona József Színház frissen (1994-ben) megnyílt Kamrájában Hatalom, Pénz, Hírnév, Szépség, Szeretet címmel újságszínházi sorozatot rendezett. Az eseményt nem csupán a rendszerváltásig emigrációban élő Halász személye, de a korabeli színházi nyelv radikális alternatíváját megvalósító avantgárd alkotói módszere miatt is élénk érdeklődés övezte.

Az előadások előkészületeként az alkotók (Halász Péter mellett Lukáts Andor, Veress Anna és Vajdai Vilmos) megkapták és átlapozták a másnapi Népszabadság kefelevonatát, melyet motoros futár szállított este a színházba. A hírektől inspirálva még az éjjel darabot írtak, mely a másnapi próbát követően mindössze egyetlen alkalommal – a hírek „hivatalos” napvilágra kerülésének estéjén – volt látható. Másfél hónap alatt 28 előadás jött létre ezzel a módszerrel. A Katona estéről estére színre lépő színészei (Huszárik Kata, Lukáts Andor, Söptei Andrea, Szabó Győző, Szacsvay László, Szirtes Ági, Vajdai Vilmos) mellett időnként vendégek is szerepeltek (például Dobos Emő pszichoterapeuta, Balogh Mari trombitás, Bozsik Yvette táncos, Fischer Iván karmester). Káldor Edit videó-kamerával dokumentálta az írás és a próba folyamatát, valamint az előadásokat. 

Halász Jeles Andrással közösen önálló színházzal is próbálkozott a Kálvária téren álló lepusztult és elhanyagolt színházépületben (Városi Színház), de pénz és támogatás híján – bár meg kívánták szólítani a környéken lakó közönséget – fáradozásuk kudarcba fúlt. Halász rendezett a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Nemzetiben, és tanított a Színművészeti Főiskolán is. Tehetségét elismerték, de mivel nem tagozódott be sehova sem, nem tudtak vele mit kezdeni.

A halálos rákbeteg művész  2006. február 6-án a Műcsarnokban még életében felravataloztatta magát, hogy ily módon jelen lehessen saját temetésén. A barátai által tartott búcsúbeszédeket egy koporsóban fekve hallgatta végig.

Bár a színház élete jelen idejű, Halász életműve feldolgozásért kiált. 2013-ban a Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatói – a Színházi Kreativitási-Eszközök című EU.projekt részeként – csaknem húsz évvel a Katona újságszínházi sorozatának megvalósulását követően kutatták és archiválták a sorozat dokumentumait. E nem mindennapi munka során összegyűjtötték a felhasznált cikkeket és az előadásról született kritikákat, elkészítették az előadások leiratát, valamint az egyes előadásokhoz kapcsolódóan 25 tízperces rövidfilmet készítettek a korabeli felvételek felhasználásával. (A projekt résztvevői Bíró Bence, Boronkay Soma, Cserne Klára,  Csuja László, Érsek Lajos, Kemény Lili, Mátrai Diána Eszter, Sipos Balázs voltak.) 

Ezen utolsó előadásának teljes dokumentációját a barátai által létrehozott Halász Péter Virtuális Emlékmű nevű online archívum tartalmazza. 

Ez került most át az ARTPOOL Művészetkutató Központhoz, ahol élő –  gyarapítható és kutatható – anyagként gondozzák.

Az Artpool előzményének Galántai György képzőművész 1970-ben megnyílt balatonboglári Kápolna Műterme tekinthető, mely  karhatalmi felszámolásáig, működésének négy éve alatt a „tűrt” vagy „tiltott” (avantgárd) művészet központjává, a kulturális rendszerváltás „bölcsőjévé” vált. Hat évvel később, 1979-ben Galántai György és Klaniczay Júlia létrehozta az Artpoolt, amely   egyrészt a magyar kortárs művészet elszigeteltségét, információhiányát kívánta feloldani, másrészt felvállalta az akkori kultúrpolitika által nem kedvelt, ezért nyilvánosságot nem kapott magyarországi művészeti események dokumentálását.  – Visszamenőleg is gyűjtve a dokumentumokat egy olyan archívumot hoztak létre, mely a jövendő művész- és művészettörténész generációk számára lehetővé teszi, hogy folytatói legyenek azoknak a szellemi és művészeti erőfeszítéseknek, amelyeket a 60-as, 70-es és 80-as évek művészgenerációi végeztek.

A „HP Archívum”, Halász Péter  újságszínházi projektjének teljes dokumentációja az eredeti újságcikkekkel, videofelvételekkel, szövegkönyvekkel, valamint a 2013-ban készült rövidfilmekkel együtt az Artpool Művészetkutató Központba – rokon lelkekhez  és méltó helyre – került. 

Ez alkalomból Dr. Jákfalvi Magdolna színháztörténésszel és Veress Anna dramaturggal Schuller Gabriella beszélgetett  az 1994-es sorozatról, Halász alkotói módszereiről, a neoavantgárd színházi nyelv és a kortárs színház viszonyáról. 
A kiállítótérben láthatók a projekthez felhasznált újságcikkek, olvashatók a szövegkönyvek, válogatás készül a rövidfilmekből. Halász Péter szellemét háttérvideókkal idézik meg.

A hallgatók által a Színházi Kreativitás-Eszközök projekt részeként készített 10-15 perces rövidfilmeket folyamatosan töltik fel az Artpool youtube csatornájára. 

Józsa Ágnes