Gólyakalifa – FÜGE Produkció – Titánium, Miskolci Nemzeti Színház

Minden a legnagyobb rendben Tábory Mátéval, sőt,  úgy is mondhatnánk, hogy a szerencse fiáról beszélünk. A jól kereső szülők gyermeke a patinás Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatójaként vitán felül szép jövő előtt áll.  A család nyaralója Balatonakaliban több napos „ereszd el a hajam” mulatságok helyszíne. Alkohol, lányok és  az eljövendő szédítő tágassága. Ebben az irigyelt, később nemegyszer visszasírt életszakaszban nincs az az akadály, amelyen ne tudnánk átküzdeni magunkat. Az egyik, barátokkal szervezett buli alkalmával azonban hősünk megpillantja az arcot, amely nyugtalanítani kezdi, mivel valahonnan felettébb ismerősek neki a férfi vonásai.

Babits Mihály A gólyakalifa című regényében egy lélek két férfi testében honos. A szépreményű, tanult úrifiú és az asztalossegédből lett nyomorgó kishivatalnok életét, bármilyen messze esnek is egymástól egyébként a hétköznapjaik, hasonló álmok és elfojtott vágyak foglalják keretbe. Barcsai Bálint színpadi változata nem hagy kétséget afelől, hogy a regényből készült adaptáció a XXI. század Magyarországán játszódik. A felső tízezerből származó egyetemista figurája nem jelent alapvető eltérést a prózához képest. Annál nagyobb a váltás, mert jobban az elevenünkbe vág a napról napra tengődő díjnok helyett a nevelőszülőknél élő fiú esete.

 (fotó: Gulyás Dóra)

Papp Endrének a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban látható, a fent említett regényen alapuló Gólyakalifa című monodrámája azért nagyszerű, mert a színész nem a két(?) figura közötti távolságot hangsúlyozza, ami hálásabb, de felszínesebb feladat lenne, hanem az érzékenységüket állítja a középpontba. A lazán félrefésült hajú, szemüveges Tábory Máté ezért nem üresfejű yuppie, hanem az a szimpatikus fiatalember, akit a szomszédban lakó bármelyik lány édesanyja és édesapja egyaránt elfogadna vejének. Papp a könnyedségből indítja alakítását, hiszen a szerepe szerint számára szinte minden meghódítható, de az aranyifjú sohasem nagyképű. Ezzel szemben az eleinte csak a filmbejátszásokon (videó: Maruscsák Dávid) látható lelenc a természetesnél zártabb   artikulációjával és a szembenézést nyugtalan, oldalirányú pillantásokkal kerülő tekintetével a többre hivatott férfit mutatja, aki megtanulta már, hogy mennyire kilátástalan az élet folyton árnyékos oldala. Nincs és nem is lehet számára más út, mint a zavaros ügyek majd a gyilkosság.

Horváth Jenny látványtervező a színpadot merészen leszűkítő függönyei azonnal feszültséget keltenek. Ezért is nagy pillanat a két figura eggyé válása, ahogyan az addig  vetítésekből ismert, név nélküli lelenc átvált Tábory Mátéba. Hiszen fokozatosan lesz világos a nézőnek, hogy mit rejtenek az egyre átlátszóbb drapériák, amelyek végül eltűnnek és nem tagolják tovább sem a teret, sem a személyiséget. Innentől kezdve magabiztos befogadó legyen a talpán, aki egyértelműen el tudja dönteni, hogy a közösnek tűnő személyiség valójában egy vagy kettő. 

Babits Mihály először 1912-ban megjelentetett regényét  Az ezeregyéjszaka meséinek egyike ihlette. A gólyakalifát a szakirodalom jobbára a mélylélektannal összefüggésben próbálta elhelyezni prózairodalmunk remekei között, miközben a társadalmi vonatkozásainak gyengeségét nem egyszer elmarasztalta. A FÜGE Produkció, a Titánium és a Miskolci Nemzeti Színház közös produkciója Barcsai Bálint és Tárnoki Márk gondolatgazdag rendezésében jelenkorunk szociológiai dimenziója felé közelít, amikor a mindennapi tapasztalatunkról szól. Egyre erősebben hierarchizált társadalmunkban ugyanis lehet valaki bármennyire tehetséges, ha egy bizonyos környezetbe születik, amely lehúz akár az elbizonytalanodó úszót a lábszáraira tekeredő nyúlós hínár, az esélye a társadalmi kitörésre jelenleg a nullával egyenlő.

Szekeres Szabolcs