Vajon mond-e valamit Ország Lili neve a Budapest Bábszínház látogatói számára? Az Állami Bábszínház utódintézménye, a Budapest Bábszínház kiállítással, egy-egy terme elnevezésével s a „befalazva” című előadással próbálja megőrizni és átörökíteni múltja egy darabját, mely Ország Lilihez és Kemény Henrikhez, Vitéz László megteremtőjéhez kötődik.
Nagy Orsolyát nem az élet, nem a történelem sodorta a bábművészet területére – a Színház- és Filmművészeti Egyetemen találkozott alkotóként a műfajjal, s köteleződtek el egymás iránt. Jelenleg a Vaskakas Bábszínház tagjaként ő volt a dramaturgja A halhatatlanságra vágyó királyfi című előadásnak is, amelyről Török Ákos írása olvasható e számunkban.
Mesébe illő A kaukázusi krétakör története az anyai szeretet erejéről e kevéssé mesés világban. Brecht drámája megjárta már a Budapest Bábszínházat is Vidovszky György érzékeny-szép rendezésében – nemrégiben a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be a darabot Szőcs Artur rendezésében.
Brecht példázatai, úgy tűnik, elévülhetetlenek – a Kurázsi mamát évekig játszotta a budapesti Katona József Színház Zsámbéki Gábor rendezésében, Fullajtár Andreával a címszerepben – most a Veszprémi Petőfi Színház mutatta be a művet Börcsök Enikőt vendégül hívva, akinek darabbéli gyermekeit tanítványai, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói játsszák.
Az egyetemi színészképzés eredményeiről a FACT (Festival Arts Cinema Theatre) elnevezésű, immár másodszor megrendezett fesztivál nézői, résztvevői is meggyőződhettek, nem pusztán a házigazda, az SZFE előadásait, hanem a Kaposvári Egyetemen és külföldi intézményekben született munkákat is láthatva.
Nagyot változott a képzés metódusa azóta, hogy Hámori Ildikó diplomával a kézben elhagyta az akkor még főiskola falait s a Kazimir Károly vezette Thália Színházhoz szegődött. A vele készült interjúban szó esik a mai fiatal színészek helyzetéről is.
Ketten közülük, a vígszínházi főszerepek után szabadúszóvá lett Bata Éva s a Miskolci Nemzeti Színházból a Radnóti Színházhoz átszerződött Rusznák András, volt egyetemi osztálytársak kétszemélyes, független előadást hoztak létre Szőcs Artur rendezővel az Aranytízben Csehov-egyfelvonásosokból.
Kortársuk az ugyancsak harmincas évei elején járó Ficza István, aki a Színművészeti Egyetem elvégzése óta az Örkény Színház tagja, s akiről Cseh Andrea Izabella készített portrét. Ficza István eddigi szerepeinek egyik legjelentősebbike anyaszínházában A hattyú Albert hercege a maga „kétfelé húzó énjével” – ahogy az előadásról szóló írásában Bogácsi Erzsébet fogalmaz. Ennek a helyzetnek (kétféle én egy testben) fordítottja a Babits Mihály regénye nyomán született Gólyakalifa című produkcióban látható: a Papp Endre által monodrámaként előadott műben két különböző férfitestben honos az egymáshoz nagyon is hasonlatos lélek.
Babits kortársa, Szép Ernő szólal meg a Rózsavölgyi Szalon Kérem, én még nem játszottam című előadásában, Trill Zsolt megjelenítésében, s ugyanitt debütált drámaíróként Tóth Krisztina a Pokémon go című darab ősbemutatójával – előbbiről Dömötör Adrienne, utóbbiról D. Magyari Imre írása olvasható e számunkban.
Az én-keresés, az identitástudat(talan)ság előzményeit vizsgálja Almási Miklós a Vízkereszt, vagy amit akartok című Shaespeare-vígjátékot elemezve Gender-abszurd című tanulmányában.
Múlt és jelen folyamatos köszönőviszonyban.
Szűcs Katalin Ágnes