Osborne: Dühöngő ifjúság – Orlai Produkció

 

Nagyon nehéz analógiát találni az ötvenes évek közepének Angliája és a mai Magyarország életérzése között, pedig van. Mégpedig a kiábrándultság. John Osborne (1929‒1994) angol író, drámaíró, színész 1956-ban írta leghíresebb művét, a Dühöngő ifjúságot, amely aztán Tony Richardson által filmmé rendezve Oscar-díjat kapott, és amely – túlzás nélkül állíthatjuk – az egész világon „robbantott”. Amit az író az ötvenes évek közepén megfogalmazott, az nem más, mint hogy illúziók és „ügyek” nélkül élni idegfeszítő. Ami van, az ellen lázadni kell, a jólét langyos vize, a belenyugvás akarása ellen. Az apák generációja elvolt a háborúval. Volt ellenség, volt csapat, volt hova tartozni és volt ügy is, mindenkinek a maga oldalán, de volt. A fiaiknak évtized után keresni kellett a saját hitet, a saját ügyet, a saját tennivalót. Erősebb még a kritika, az indulat az elődök világa ellen.

 kellenenekugyek

Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia, Ötvös András és Szabó Kimmel Tamás (fotó: Pénzes István)

 

Ebben az öt szereplős darabban a főhős, Jimmy Porter az örök elégedetlenkedő, lázadó . Magával elégedetlen, magával küszködik, de ennek egyetlen kifejezési eszköze a mások elleni agressziója. Nem tudja, hol a helye, hiszen az évszázadokig létező stabil társadalmi helyzetformákat a háború szétzilálta, a felvilágosodás kora óta vágyképzetekben élő „egyenlőek vagyunk” idea csak bontakozóban. Értelmiségi lenne, ha elhinné magáról, ha bízna magában, de nem. Ez a bizonytalanság forrong benne, s keseríti a környezetét. Méltatlanul él, méltatlan a munkája is, hisz művészként, jazz trombitásként cukorkás bódéból tartja fenn magát. Szabó Kimmel Tamás kellő indulattal, folyamatos feszültséggel érzékelteti ezt az önmagával elégedetlenkedő, önkínzó alakot. Párja, Alison (Kovács Patricia) alázattal szolgálná, de nem hagyja. A velük élő barát, társ, segítő, Cliff Ötvös András megformálásában nem bíbelődik a lelkekkel, mert az övé nagyon egyszerű. A világon fekete-fehér dolgok az érzékelhetők, és jó lenne a nyugalom, meg az, ha kivasalják az ember nadrágját és hagyják – legalább vasárnap – képeket nézegetni. Az ő alakításában ez a figura a jelenbe szállítja ezt az időtlennek tűnő szituációt. Ne kotorásszunk semminek a mélyére, mert talán nincs is itt semmi. Fogadjuk el, hogy a világ olyan, amilyen, a mi dolgunk benne csak az, hogy ne keveredjünk verekedésbe. Alison ellenpontja Helena (Járó Zsuzsa színgazdag elővezetésében), az a nő, aki – ellentétben Alisonnal – szerelmével képes lenne megváltoztatni és értelemmel szőni Jimmy életét, ha annak csak egy pirinyó hajlandósága lenne rá. De hát nincs. A színen feltűnik Alison apjának szerepében Papp János.

Az előadás Nádasdy Ádám friss fordítása alapján készült, a dramaturg Zöldi Gergely. Ő képes friss ritmust is keríteni a remek fordításhoz. Znamenák István jegyzi a színpadképet, aki egy sokfunkciójú, nagy terű padlás-tetőteret talált ki, nehezen bejárható távolságokkal. Cselényi Nóra jelmezei fakók, de módot adnak arra, hogy Kovács Patrícia megmutathassa, Alison még mindig tartja magát.

A színdarab klasszikus, a mondandója fontos. Kellenének ügyek, amik valójában léteznek, csak senki sem foglalkozik velük. Ügyek nélkül pedig értelmetlenségben dühönghetünk.

Józsa Ágnes

 

 

NKA csak logo egyszines

1