Bécsi Színházi Fesztivál 2018

A2018-asBécsi Ünnepi Hetek ismét anemzetközi élet nagy kérdéseire reagáló összművészetifesztivál: a kísérletező színház, zene, tánc, performansz, kiállítások öthetes seregszemléje. Mint minden évben, ezúttal is kitűnően szervezték meg: a fesztivál programja decembertőlismert, egy-egy előadás többnyire három alkalommal látható-hallható, s ki-ki jóelőre kiválaszthatja az őt érdeklőket, akár interneten is meg tudja venni a jegyeket. Az általam látott néhányelőadás, installáció közülChristoph Marthaler rendezése, valamint a Micro-Macroinstalláció iránt mutatkozott a legnagyobbérdeklődés.

A svájci származású Christoph Marthaler napjaink egyik legjelentősebb európai rendezője. Zenészként indult, máig is zenés darabokat rendez főként. Először a 2010-es Avignoni Fesztiválon láttam a Papperlapappcímű remek előadását, melyről e lapban beszámoltam, később több más rendezéséről is írtam a korábbi Bécsi Színházi Fesztiválokról szóló beszámolóimban. Sajátságos humora gyakran kemény társadalombírálattal társul, a zenés abszurd színház lehetne talán előadásai műfajának a meghatározása. 

A Münchner Kammerspiele 2017-ben mutatta be Christoph Marthaler, Malte Ubenauf és Ueli Jäggi szövege alapján, Christoph Marthaler díszleteivel és rendezésében a Tiefer Schwebcímű előadást, mely most sem szűkölködött abszurd helyzetekben. A cím a Boden-tó legmélyebb részének neve, a felszín alatt 243 m, mely Svájc, Ausztria és Bajorország határán van. Itt játszódik a darab egy víz alatti kamrában. Faburkolatúak a falak, s egy asztal körül nyolc szék van, az előadás kezdetén ezeken ülnek a szürkébe öltözött bürokrata szereplők. Ők a Személyi Okmányok és Lakhatási Engedélyek hivatalának tisztviselői, akik egyre elkeseredettebben küzdenek a bevándorlás problémájával, s emellett a multirezisztens baktériumok ellen is harcolnak. 

A Boden-tavat ugyanis a bevándorlók vízen úszó lakásai lepték el, turisták már nem is tudják látogatni. Az X-nap előtt azonban kiürültek a hivatalok, s a szakértői bizottság a víz alatti zárt kamrába vonult vissza ülésezni. A színdarabhoz adott (félre)magyarázó, bürokratikus blabla szöveg szerint 2046-ban a búvárok a Boden-tó eme legmélyebb részén rátalálnak a víz alatti kamrára, amelyben emberi maradványokat nem, de különböző tárgyakat találnak. Nagy energiatartalmú csokoládét, 47 db szuperrezisztens baktériumokkal erősen fertőzött tartalék víztartályt, egy a Boden-tó partjának honos lakossága körében használatos fejfedőt, amely nagyanyáról unokára száll. Az ott lévők közül valaki feltehetőleg evvel hangsúlyozta hazafias érzelmeit. Az újságmaradvány arra utal, hogy 2017-ben még használatban voltak a helyiségek.

mi foglalkoztatja1

Micro-Macro 

A szoba berendezésének fontos része egy másfél ember magasságú szemes cserépkályha a sarokban, ez az egyetlen közlekedési lehetőség a helyiség és a külvilág között. Ebből hullanak ki cédulák, amelyeken szónoki fogalmak szerepelnek, például a vezetéskultúrák közötti különbségek, hidak verése, létező érték- és ismeretrendszer stb. A problémák megoldására a tisztviselők megpróbálják a kifejezéseket definiálni, így az egyik felsorolja kompetenciáikat a-tól z-ig, vagy például a „Boden” szó fontosságát aláhúzva a tó neve idegen nyelvű fordításainak lehető legteljesebb listáját gyűjtik össze.

Az ülésre a kályhán keresztül érkezik egy „illir” nemzetiségű menekült bakteriológus, Tamino, aki a bajor állampolgárság megszerzése érdekében korrekten felmondja a bajor fehér kolbász teljes receptúráját. 

Mindeközben a jelenlévők nem is sejtetik, hogy filmre veszik őket, azonban a memóriakártya megsérült, ezért 2046-ban csak néhány fotó kinyerhető belőle. 

A falak közül kettő nyitható, s időnként ki is nyitják. Az egyik falon egy óriási, tengeralattjárókon használatos tekerő kar, amely lehetővé teszi a nyomás-változások kiegyenlítését, megszünteti a veszélyét az esetleges vízbetörésnek. A résztvevők olykor vészhelyzetbe kerülnek, mivel nem működik a nyomáskiegyenlítődés – metaforaként utalva a valóságra, amikor a társadalom pánikba esik és levegő után kapkod. Ez utóbbit a szereplők a koreográfiával jelzik, olyankor úgy mozognak, mintha a víz alatti súlytalanságban lebegnének. 

A feszültségek a jelenetek végén zenében oldódnak fel. Az előadás zenei elemei a második részben felerősödnek; kitűnő egységben fér meg Luther Erős vár a mi Istenünkcímű himnusza, nép- és műdalok, mint a Halászlány a Boden-tavon, juhéé kezdetű, Bach kantáták és a Procol Harum Sápadtnál is fehérebb árnyalatcímű világsikerű dala. Az, hogy milyen csodálatos látvány volt a négyszólamú kórus a piszoárokon keresztül, melyeket a szomszédos raktárból vettek ki a szereplők, lehetetlen leírni. Végül egyikük a bevándorlókkal való barátkozás megakadályozására farönkökből és szögesdrótokból védőkorlátot emelt, amely azonban éppenséggel akadályozta, hogy a szereplők a nyomás emelkedésekor a szabályozó kereket meg tudják közelíteni. 

Az előadást a németül jól értők és a német kultúrában járatosak élvezték igazán, mivel még a korábbiaknál is lényegesen több volt benne a nyelvi humor. Marthaler szerint két főbűne van az emberiségnek, amelyekből minden további következik: a türelmetlenség és a lustaság. A türelmetlenség miatt űzettünk ki a Paradicsomból, és a lustaság miatt nem térünk oda vissza. 

Képileg, technikailag nagyon érdekes, de a többinél kevésbé magával ragadó volt a Az öngyilkos szüzekcímű, Susanne Kennedy rendezte multimediális előadás négy maszk közreműködésével. Öt kamasz leánytestvér öngyilkossága adta korábban Jeffrey Eugenides regényének, valamint Sofia Coppola azonos című filmjének is a témáját. A rendező összekötötte a való világból menekülő kamaszlányok tettét egy megálmodott, elképzelt, virtuális világ teremtésével, az átlépéssel abba, s Timothy Leary, az LSD-guru eszméivel. Az igen különös technikával, képi világgal, jelképiséggel rendelkező előadásban a párhuzamos kivetítések egyik vezérmotívuma egy meglehetősen visszataszító ember-külsejű robotnak a kábítószer felszabadító erejét hirdető vissza-visszatérő üzenete volt. A kivetítések a színpad két oldalán, valamint fölötte, mintegy keretbe foglalták a furcsa, elidegenített maszkokat viselő (férfi színészek által alakított) lányok színpadi cselekvéseit. 

mi foglalkoztatja2

The walking forest(Ha megindul az erdő)

The Walking Forest– Ha megindul az erdő– című előadás az erőszak, az elnyomás és az előle való menekülés témáját egy Macbeth-parafrázis formájában gondolta tovább. A Gösser Sörgyár kiürített hatalmas csarnokainak egyikében, majdnem teljes sötétségben négy, embermagasságú vetítővásznon folyamatosan peregtek négy menekült sorsának történetei: Prosperé, a Brazíliában élő kongói menekülté, akinek az egész családját megölték, s őt magát is két évig börtönben tartották, mert apja ellenzéki volt; Michelé, aki egy Rio de Janeiró-i favelában él – nagybátyját szintén a titkosrendőrség gyilkolta meg, jelenleg nyomorban tengeti életét; Igoré, a földrajz szakos egyetemistáé, aki bírósági eljárás nélkül 7 hónapot töltött börtönben, anélkül, hogy bármivel megvádolták volna, csak mert részt vett egy rendszerkritikus tiltakozáson, s Abudé, aki Szíriában újságíróként dolgozott, s az internetes közösségi hálón az Asszad-rezsim gonosztetteit leleplező dokumentumokat tett közzé, ezért volt kénytelen Németországba menekülni. A közönség a vásznak körül és között sétálva nézheti ezeket a folyamatosan ismétlődő történeteket, miközben egy félig átlátszó tükör előtti pultnál sört, vizet, bort szolgálnak fel neki. A vetítésekkel párhuzamosan egyesek, akik a belépéskor egy fülhallgató készüléket kaptak, különböző utasításokra erőszakot jelképező cselekedeteket hajtanak végre. Valaki felvág egy halat, a belsejébe nyúl, s abból véres eurókat próbál a közönség más tagjainak átnyújtani stb. Mintegy háromnegyed óra eltelte után a vetítővásznak elmozdulnak, s egy sorba rendeződve, szuper szélesvásznú képen a társulat színésznője részben Lady Macbeth monológjából idéz, melyet a korábban látható történetekre alkalmaz: a hatalomhoz való ragaszkodás mindenáron véres tragédiákhoz vezet. A Macbethszerint mindez addig tart, amíg a Birnami erdő meg nem indul. Az erdő minden gallya mögött azonban egy ember bújik meg, azaz az embereknek kellene megindulniuk. A következőkben a széles vetítővásznon a közönség képei jelennek meg, amelyeket a büfépult áltükre felől vettek fel, beleértve a „véres” jeleneteket is. Többen saját képükkel, önmagukkal is találkozhatnak. 

Ezután a színésznő maga is megjelent, s néhány szót szólt az előadás céljáról, majd felkérte a közönség egyik tagját, hogy olvassa fel a Macbethide vonatkozó részletét. Végül a vetítővásznak visszakúsztak eredeti helyükre, s az elűzöttek sorsának felidézése elölről kezdődött, utalva a helyzet reménytelen voltára. A multimediális előadás technikailag is igen kitűnő volt, a szélesvásznú vetítésnél a négy video térben és időben, valamint a multikulturalitás, az egyetemesség nyelvi kifejezése is tökéletes szinkronban volt: az interjúk portugálul és franciául, német és angol feliratokkal készültek, a szélesvásznú vetítés angol nyelvű volt német feliratokkal, az előadás szöveges részét pedig angolul és németül adták elő.

Micro-Macro, Ryoji Ikeda japán multimédia-varázsló szuperinstallációja, a Museumsquartier E jelzésű hatalmas kiállítóterében látható, amelyben hat nagyfelbontású projektor segítségével egy óriási, kb. 10x20 méteres vízszintes és 6x10 méteres függőleges felületre vetít különböző adatokat az ezekből generált hanghullámok akusztikus kíséretével. Az installáció címének megfelelően az ábrázolt, állandóan mozgásban lévő adatok az atomoktól kezdve egészen a teljes világegyetemig terjednek, szerves molekuláktól, melyek csillagképekre emlékeztetnek, számítógépes chipek felszíni alakzatain keresztül a Nap légkörében lejátszódó folyamatokon át egészen az általunk ismert világegyetem felépítéséig különböző galaxis eloszlástérképek segítségével. A vetítés kellős közepén ülve vagy fekve, figyelve a körülöttünk és a függőleges vetítővásznon futó képeket és hallgatva a szokatlan szabályoknak engedelmeskedő hangokat, egy semmivel össze nem hasonlítható élményben, tudomány, technika, esztétikum és különböző művészeti ágak nagyszerű találkozásában van a látogatónak része. 

FRIED ILONA–KÁLMÁN BÉLA

 

NKA csak logo egyszines

1