Látványtér 2018*

Az ember maga a megtestesült idő, csakúgy, mint az emberi társadalom: létünk sok-sok emberi történetből, drámából, a történelemből épül fel.

Bagossy Levente terve: Tökéletlenek – Centrál Színház

Ha igaz az, hogy a tér a társadalom kifejeződése, akkor az is igaz, hogy minden társadalmi mozgás, átalakulás, dráma újra és újra indukálja a térbeli formák változását is, benne az emberekkel. Hiszen a tér nem a mindennapi élet visszatükröződése, hanem kifejeződése. Vagyis a tér nem az emberi világ valamiféle fénymásolata, hanem a világ valósága. 

A térbeli formákat és folyamatokat az emberi közösségek dinamikája építi, alakítja, változtatja. Ha tetszik, az embereknek mint drámai lényeknek egymással ellentétes érdekei, értékei, ambíciói, vágyai, érzései, gondolatai, az ezekből fakadó drámai konfliktusok.
A színház látványvilága – díszleteivel, bútoraival, tárgyaival, jelmezeivel, fényeivel, árnyaival, a sötétséggel – az esztétikai élményeken túl erkölcsi, létfilozófiai jelentéssel is bír.

Ez azért is fontos ma, mert 2700 évvel a görög ábécé megszületése után történelmi jelentőségű technológiai átalakulás tanúi, részesei lehetünk. 

A szemünk láttára alakul a virtuális térben egy olyan hipertext rendszerű metanyelv, amely ugyanabban a rendszerben képes integrálni az emberi kommunikáció írásbeli, szóbeli és audiovizuális jelenségeit. Az írott szöveg, a látványvilág és a hang potenciális integrálódása ezen a bizonyos metanyelven, elemi módon befolyásolja a kultúrákat.

Mi, színházat csinálók ezt tudjuk, hiszen az írókkal, a látványtervezőkkel – díszlet- és jelmeztervezőkkel, video művészekkel –, zeneszerzőkkel, hangdizájnerekkel, színészekkel, rendezőkkel és persze a közönséggel együtt ezen a komplex – nem virtuális!!! –, eleven nyelven kommunikálunk. A színház kezdeteitől ez a mi természetes, élő nyelvi közegünk. A mi színházi nyelvünk, a mi médiánk. A médiánk pedig a mi metaforánk. Ez a metafora a mi kultúránk hordozója, amely eleven, folyton megújulni képes és nagyratörő.

Kiállításrészlet (fotók: Józsa Ágnes)

Ezt bizonyítja ez a kiállítás is, a LÁTVÁNYTÉR 2018. Ahol különös élmény befogadni azt a sokszínű világot, a humanitásnak azt a gazdagságát, amikor a kiállító művészek makettjeikkel, jelmezeikkel, terveikkel, előadásaik fotóival, mozgóképes felvételeikkel, installációikkal meglepnek bennünket. 

E megnyitó pillanatában, ebben a gyűlölködő, kíméletlen világban a legfontosabb demonstráció tanúi lehetünk, hogy egy szakmának van önbecsülése, itt művészgenerációk kapaszkodnak össze, felmutatva, hogy nem legyőzni, megsemmisíteni kell egymást, hanem kíváncsian, egymás felé fordulva inspirálni az alkotókban rejlő potenciális képességeket. Itt minden alkotó egy-egy önálló világ. Összetéveszthetetlen. Egyedi. Más. Ahogyan a majd ötmilliónyi közönség minden tagja is az. Hiszen a színház nem uniformizálható, nem terelhető egyetlen akolba. Mert maga a világ. Ahol a fantázia korlátozhatatlan és szabad. Ha földre rántják is, Anteus természete által új és új alkotásokban, addig ismeretlen terekben, jelmezekben ragyog ránk, ejt ámulatba.

Gratulálok az itt kiállító alkotóknak!

A kiállítást megnyitom.

MINDEN HATALMAT A KÉPZELETNEK!

Hegedűs D. Géza

*

Horváth Jenni terve: Leonce és Léna – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Khell Csörsz terve: Figaro házassága – Szentendrei Teátrum

Khell Zsolt terve: Egy piaci nap – Radnóti Színház

Látványtér 2018 – Balla Ildikó tervei: Othello – Nemzeti Színház

Látványtér 2018 – Kiss Beatrix és Antal Csaba terve: Romeo és Júlia – Szegedi Szabadtéri Játékok

A Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága 1992-ben alakult. Ez fogja össze mindazokat, akik színházaknál rendszeresen díszlet-, jelmez- vagy világítástervezői tevékenységet folytatnak (folytattak). A mintegy száz tagú társaság célja a tagok erkölcsi és szakmai érdekeinek érvényesítése és képviselete, a tervezői munka minőségének megőrzése és kontrollja, a szakma fejlődésének és utánpótlásának elősegítése.

A társaság – Balla Ildikó szerezésében – minden évben kiállítást rendez, amelyen tagjai bemutathatják az előző évadban készült munkáikat, s a kiállító művészek döntenek arról is, kinek ítélik oda Az év díszlettervezője, illetve Az év jelmeztervezője címet. Előbbi díjat idén Bagossy Levente kapta a Vígszínház Liliom valamint a Centrál Színház Delila és Tökéletlenek című előadásainak díszletéért, utóbbit Balla Ildikó a Nemzeti Színház Othello előadásának jelmezeiért. 

E fotókkal, videókkal, makettekkel gazdagított díszlet- és jelmezkiállítás helyszíne az utóbbi években a Fuga Kortárs Építészeti Központ. Az idei bemutatóra harminckilenc művész hozta el jelmezeit, rajzait, fotóit, makettjeit, videóit. Ez alkalommal adták át a tavalyi év kiállításának közönségdíjait, amelyet jelmez kategóriában Nagy Fruzsina, díszlet kategóriában Kentaur nyert.

Ezen a kiállításon is gyűjtötték a közönség szavazatait – ezt a díjat jövő ilyenkor adják majd át..

JÓZSA ÁGNES